Összeszerveztünk egy kis 7 fős MAHOE csapatot, hogy együtt gyalogoljuk végig a Kiss Péter Emléktúra 37km-es távját a Mátrában. Jó hangulatban, szép időben szedtük a lábainkat a hol sáros, hol havas-jeges, hol szeles, de legtöbbször napsütéses tavaszias terepen.

Szilágyi Lenke képei

Szilágyi Lenke képei

Már-már viccesen emlegettük a tanfolyamlátogatós téli tátrai túránkat a „Szokásos Tátra-Csúcs kísérlet”-nek. Szégyen? Szomorú? Pech? Nos, sajnos ez van. Az elmúlt négy télen valami mindig közbelépett, ahelyett, hogy mi léptünk volna az Áhított Hegy csúcsára. Szerencsére a lelkesedés és a kitartó küzdelem megtestesítői vagyunk, így nem adtuk fel egykönnyen. Idén végre a jól megérdemelt siker koronázta fáradalmainkat.

Zsével és Vidovics Zolival kiugrottunk január első felében a Tátrába kicsit létrázni.

Egy szép nyári napon, verőfényes napsütésben utolsóként elérni a Mt. Blanc csúcsát...

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték, de célszerű, hogy már a tátrai téli tanfolyamon is túl legyenek. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó gleccseren kerül lebonyolításra. Szállásunk sátorban lesz. A helyszín megközelítéséhez túrasí-felszerelésre van szükség. Ezen a tanfolyamon lehetőség van a gleccserjárást és a gleccserhasadékból mentést eredeti körülmények között intenzíven gyakorolni.

A napi foglalkozások elsősorban a környező gleccseren lesznek. Ha az időjárás engedi, lehetőség lesz kisebb csúcstúrákra is, de a tanfolyam célja nem elsősorban a túrázás, hanem az ismeretek készségszintű elsajátítása.

A gyakorlati foglalkozások után esténként elméleti előadások egészítik ki a napi anyagot.

Annak ellenére, hogy a sziklamászással már jóval régebben közelebbi ismeretséget kötöttem, az első több kötélhosszas utat csak idén tavasszal az után másztam meg, hogy az alapfokú tanfolyam után a MAHOE a tagjai közé fogadott. (Számomra az is itt tisztult le, hogy a sziklamászás eredendően hegymászás. A max. 30 méteres sport utak világában sosem jutott eszembe hogy a függőleges méterek megtételével én most valójában hegyet másznék (mert nem is!)). A Grazer Bergland-i mászás elég könnyed és élmény teli ízelítő volt a több kötélhosszas mászásban rejlő lehetőségek megneszelésére. A nyaram úgy telt el, hogy nem volt lehetőségem több hosszú utat mászni, viszont elmélyedhettem a tanfolyam után beszerzett közteseim használatában, egyre inkább forgatva a fejemben valami igazán alpin jellegű út megmászását.

Szombat reggel fél 9 körül a Cserkésztáborba érve megnyugodva állapítottuk meg, hogy már gyülekeznek a túrázni vágyók! Hat csapatnyi ember érzett elég erőt magában, hogy az esti dínom-dánom előtt kellően átmozgassa a bakancsát a Pilisben.

 

Adtunk egy kis időt a Tátrának, hogy essen az eső, majd mikor közeledett a hétvége megkértük szépen, hogy most már álljon el :) Elállt, kiragyogott a Nap, mi pedig péntek reggel felültünk a Rákóczi IC-re, hogy másszunk egy jót kedvenc hegységünkben!

Kerékgyártó Kriszti 

Verőfényes őszi napsütés, csodaszép száraz szikla – ez várt a „Dahoam is Dahoam” (10 kh, VI+) beszállásánál. És valóban: az első két hossz gyönyörű, nem nehéz (5/5+) pilléren, táblán, bevágáson halad felfelé. Ezután egy havas 1-es séta következett, majd a feketeleves.

Múlt hétvégén végre Tátra! Dékány Máté és Ruszkovszki Zsolt befogadtak a partijukba, mint III-as IV-es előlmászójukat :) és csütörtök este már indultunk is.

Kerékgyártó Kriszti

Szlankó Zoli felvételei a 2011-es Nemzetközi Shisha Pangma Expedícióról.

Dékány Máté és Vidovics Zoli Gesaüsében rongáltak a hétvégén. Íme Máté filmbe öntött érzései az útról. Megtekintése max hangerőn ajánlott :D

Egy kis nyár eleji móka a gloki északi falán, nem túl jó körülmények között :)

 

Info az útról: http://sziklaszirt.blogspot.hu/2013/07/egy-jo-eszaki-fal-sosem-rossz-d-vagy.html

Idén Augusztusban valóra vált a már régóta szövögetett tervem, kijutottam Chamonix-ba. Igaz a szervezés most sem volt épp egyszerű, de végül csak sikerült.

Körülnéztünk, a panoráma pazar volt! Észak felé alattunk a Kleine Scheidegg-i vasútállomás, Grindelwald, távolabb Interlaken. Jobbra valahol a szörnyű Ogre és a szintén tekintélyes Wetterhorn északi fala, a szikrázóan fehér Ewigschneefäld fölé magasodó Fiescherhorn, mögötte a Finsteraarhorn. Balra az obszervatórium piramisa, a csodaszép Jungfrau, az ikonikus-bámulatos Aletschhorn, az egész Aletsch Gleccser, az Eggishorn pengeéles egyenes gerince, ahonnan indultunk két napja, és a háttérben még a Matterhorn összetéveszthetetlen csúcsa is megörvendeztette a szemünket.

Végre megpillantottam Őt! Egy kb 15 méteres gránittű, tövében csúcskönyv és stand. Nem is bírtam magammal, rögtön bekötözködtem, Ádám kistandolt és már indultam is. Ötösért adják, az éles-peremes oldalán piaz technikával lehet feljutni. A stand felett 3 méterrel van egy szög, egy fura fellépés előtt, aztán nincs több akasztás, de ott már olyan erős volt a csúcsmágnes, hogy talán észre se vettem volna a nitteket :) Pikk-pakk fent találtam magam a tetején, talpam alatt a sziklatű, a hegy nyugati, déli, és keleti gerince, a szomszédos völgyek gleccseralakította kopársága és zöld mezői, a Hütte, a függőhíd, lejjebb pedig a parányi falvak. Felbiztosítottam Ádámot, aki gyorsan le is ereszkedett, mondván, hogy szédületes a látvány, és amúgy is egyszemélyes a hely. Én vártam kicsit, mert hát carpe diem meg minden, és végül az áthajló oldalon dobtam le a kötelemet, hogy ott ereszkedjek a semmi fölött.

Már egy ideje szemeztem ezzel a Zillertal-i háromezres csúccsal. Egyrészt a cápauszony formája igen megkapó, másrészt melyik magyar hegymászó szívét ne dobogtatná meg a gondolat, hogy egy olyan hegy tetején álljon, melyet először magyar srácok bakancsai érintettek! Tovább nem is tudtam ellenállni a hívogatásnak, júliusban, kéthetes "nyaralásunk" első állomásaként rögtön Ginzling-et kódoltuk be a fejünkbe épített GPS-be :)