Túraleírások
Óriás lépcsőkön a Kihalt Hegységben (Totes Gebirge)
Írta: Tangl EszterAz időjárás előrejelzést böngészve nem sok eligazítást kaptunk. A megjósolt változékony idő falról leolvasztó tűző napot, és áztató esőt is hozhatott volna. Szerencsénk volt: Ideális mászó időben sportolhattunk 4 napig. A felhőknek is örültünk, hiszen a déli falakon megnehezítette volna a mászást a tűző nap.
A Genusskletteratlast lapozgatva megakadt a szemünk egy nagyon biztató jellemzésen. Valahogy így hangzik: sok napsütés, csodálatos táj, stabil kőzet, szép repedések, fenséges táblák, kilátás a Dunára. Különösen az egyik legkedveltebb út keltette fel a mi figyelmünket is, mely a leírás szerint Ausztria „Salbitschijen Westgrat”-ja (a Salbitschijen Südgrat-ot Zolival pár éve másztuk, leírást lásd a 2008-as beszámolók között). Igazi élménymászás 16 kötélhosszon (mintegy 350m) keresztül, hatos nehézségi fokozatig, egymást követő gránittornyokon át.
2010. Július. 05.-én este Árpival, Gerivel, és Petivel elindultunk a Dolomitok felé Árpi halálosan megpakolt csodaautójával, ami már sokszor bizonyított. Mindenki sietve készült össze, Árpinak igen kimerítő hétvégéje volt a Balatonon, Geri akkor szabadult a munkából, Peti pár nappal előtte jött vissza az Alpokból, Én meg Ádámmal másztam a hétvégén két szép bemelegítő utat Höllentalban. Ebből kifolyólag gyors, és kaotikus szervezés után a Drei Zinnen kecses tornyait vettük célba.
Évnyitó táborunk ismét a „szokásos” sziklafalakon telt április 30. és május 3. között. Az elszánt mászóbrigád a csütörtök esti viharral dacolva száguldott az osztrák autópályán Frohnleiten felé. Itt aztán megörülve annak, hogy éppen nem esik az eső, mindenki rekord sebességgel állította fel sátrát a kempingben, a legjobb helyeket felparcellázva. Ezután lázas falrajznézegetés, mászózsák-összepakolás vette kezdetét.
Tehát a jó időt és a szünetet kihasználva kis csapatunk december 26.-a kora reggelén elrajtolt Újpestről, és egyenesen a Tátra irányába tartott. Még az sem riasztott vissza bennünket, hogy az elmúlt hetek rossz időjárása miatt nagyon mély porhóra lehetett számítani.
Huszár Gyuszival, Tangl Esztivel és Sztellik Gergővel 29-én, pénteken du. 5-kor ültünk be az autóba, és jó tempóban haladva már fél 11-kor Johnsbachban, a Kölbwirt panzióban voltunk. Szerencsénk volt, bár nem foglaltunk szállást, mégis sikerült 19 EU-ért puha, paplanos ágyban éjszakázni.
Klubunk (a MAHOE) tagjai ezen a nyáron sikeres expedíción vettek részt a Tien Shan hegységben. Négyen feljutottak a Han Tengri csúcsára az északi oldalról: Vörös László, Veszprémi János, Baranyi Éva és Nyulász Gábor, Jánosi Zoli 6850 méterről fordult vissza. Az ő útjuk leírását rájuk hagyom, akiké a dicsőség, én csak arról szeretnék beszámolni itt, hogy számomra milyen volt, mit jelentett ez a mászás.
Na de semmi se tarthat örökké, az érettségi sem tartott addig.