DÉDES

Egy újabb október és újra DÉDES.

Csodálatos időben pazar társaság és mindenki számára mászható, szikrázó fehér (olykor sárga) falak.

Október 6-án a kemény mag: Pelikán, Lenke, Viki, Tim, Csapajew, Marci, Laci sötétedés után felért a hegycsúcs alatt elterülő „Piactérre”, majd felállította az Előretolt Alaptábort röviden (ETBC). Gyors tábortakarítás és sátorverés után sikeresen életre keltettük a TÁBORTÜZET. Az éjszaka további részében a hagyományos, „mi itt vagyunk, és jól érezzük magunkat”című nagy sikerű társasjáték került több felvonásban előadásra.

Az ETBC rendezése közben derült fény kisebb szállítási, logisztikai hiányosságra, amit gyors információ-felvétellel (Zászlóanya) Judit másnap reggelre teherszállítóként megoldott.

A szombat reggel első napsugarai már az egyre bővülő ETBC pezsgő életét kezdték bearanyozni. A korán érkező Judit után egyre-másra érkeztek egyesületünk nagy múltú és szépreményű tagjai és persze a jó barátok.

Amíg néhány nagyméretű szemetes zsákkal felszerelkezve a mászópartik elindultak az első csúcstámadásokra, a falak átvizsgálására és a környék karbantartására, az ETCB-ben Pelikán irányításával a közkedvelt „gyűjtsük össze a szemetet” című eposz került színpadra. Miután a szemeteszsákok megteltek és az ETCB is kezdett egész európai képet ölteni, sor került az első utak megmászására. Természetesen a Kis-fal, a Reibungtábla, a Tűz-fal hamar megadta magát. Bár a klasszikusnak nevezhető Sárga kémény egy kicsit lelassította a csúcstámadókat, de Csapajew kivitelezésében ez a projekt is sikerült. Mivel a verőfényes napsütésben az idő is gyorsan tovaillant, a kihelyezett klubgyűlést és karbantartást az ETCB-ben a TÁBORTŰZNÉL folytattuk. Nem kis meglepetésre a második estére már olyan nagy számban jöttek fel, hogy a TÁBORTŰZ kezdett kicsi lenni. Ami persze azt jelentette, hogy a hangulat már meghaladta „az átlagosnál jobb szintet”. Vasárnap reggel a későn kelők már a falat ostromlók felszerelésének csilingelését, és az elszánt karbantartók kalapácsainak kopácsolását hallották. Az ösvények környéke megtisztítva, a falak beszállásai kitakarítva, a fémlépcsők visszahelyezve, a falakban a szögek és nittek nagy része átvizsgálva. Így aki túl későn kelt, annak már nem maradt semmi hasznos munka, csak a mászás.

Mindent egybevéve az idő csodás volt, a hangulat végig emelkedett, a mászás pedig nagyon PIPEC. 15 klubtársunk és a többi ismerős hálásan köszöni Pelikánnak a sikeres szervezést, valamint a Nemzeti Parknak a támogatást. Jövőre újra ugyanitt.

Addig is:

 „HEGYRE FEL MÁSZNI KELL”Csapajew