2007 márciusi mászásunk

2007 március 14.-én 8 órakor érkeztem meg barátommal, mászótársammal Vörös Tamással a Fehér víz völgy bejáratánál lévő parkolóba.

Rendkívül meleg nap volt, csak a jegyszedő legyeskedett a teljesen üres parkolóban.

Felpakoltuk a fejenként 30 kg-s hátizsákot, és kb. 2,5 óra alatt már a Zöld tavi menedékház teraszáról csodálhattuk a Pók-torony kihívásokat és

kalandot rejtegető északi falát.

Terveinkben az szerepelt, hogy még aznap délután a 3. kötélhossz végéig a Fehér táblácskáig kiépítjük fix köteleinket. Eddig a standig III-IV-es

nehézség miatt úgy gondoltuk, hogy havas, jeges a terep, de ez mint ott kiderült hókásás, saras, helyéről kifagyott, majd kiolvadt köves hosszok

lettek. Nagyon óvatosan hágóvasban, jégszerszámmal kellett mászni.

Aznap estig a 2. standig jutottunk fel. Visszaereszkedés fix köteleinken, majd a házban gulás és buchti, és az izgalmak miatt alvásszegény éjszaka

várt ránk.

Úgy beszéltük meg, hogy egy éjszakát mindenképpen a falban kell töltenünk, mivel az utat csak kalauzokból ismertük, és a bakancsos, kesztyűs

mászás miatt nem sikerül egy nap alatt befejezni az utat. Így pakoltunk be hálózsákot, bivakzsákot, élelmet, folyadékot, hágóvasat jégfejszéket

egy zsákba, amely közel 20 kiló lett.

A reggeli indulás kissé lassúra sikeredett. A 3. hossznak kb. 9 órakor tudtam nekilátni.

A hossz végén a Fehér táblácskában a legnagyobb meglepetésünkre fix standot találtunk. Ennek nagyon megörültünk, mert sejtettük, hogy ezek

ereszkedőstandok, így a Direkt 12 kötélhossza alatt az ereszkedést is beleértve kb. 3 óra standépítést úszunk meg.

A 4-5. hosszt Tamás egyben mászta ki. Az idő gyorsan telt a 20 kg-s „mászózsák” terhe alatt feljumározni nagyon megeröltető és időigényes volt. A

6.-ik hosszt gyorsan teljesítettük.

Abban bíztunk, hogy a 8-as standban bivakolunk, mert ott és a 6-os standban van arra alkalmas párkány. A 7-es hossz nem várt nehézséget jelentett.

Tamás mászta előre, kompakt fogáshiányos gránittábla bal oldalán felszökő bevágásba kellett beszállni. V-ért adták, ránézésre legalább VII-es

volt. Mesterségesen mászta ki, ugyancsak sok időt vett igénybe. Ránksötétedett. Tamás a 7. standba bekötötte Hiéna (jumár) kötelünket. Bevackoltuk

magunkat a párkányra, ülésvágás jégcsákánnyal a jeges párkányba. Ezután főzés, teakészítés, szendvicsevés, majd folyamatosan csúszkálva a

párkányon az alvás szimulálása várt ránk. Eljött a hajnal, és némi cihelődés után a fix kötélen gyorsan feljutva a 8-as hossznak állhattam neki.

Ez egy kb. 50 m-es mászás volt, bevágás-repedés-pillér kombináció. Az 55 m-es félkötelünk szinte teljes hosszát kihasználtuk. Ezután jöttek az

igazi nehézségek. 9-es hossz áthajló kémény, ezt Tamás mászta elöl, majd a 10-es egy függőleges szeglet, mely kb. 25 méter volt. Ennek kimászását

szabadon kezdtem, majd kb. az 1/3-tól –a bakancsban nehezen teljesíthető reibung és kéménytechnika variációja miatt – trepnivel másztam. Egy

rosszul behelyezett ék miatt - amelybe mikor teljesen beleterheltem- kb. 10 m-es perecelést mutattam be, 3 köztest cipzároztam ki, többek között

egy friend is kiszakadt, melynél később kiderült a pofái átfordultak.

Az esés kissé sokkolta a csapatot, a további hosszokat Tamás teljesítette előre. Az út kulcshelyéhez érve, amely egy VI-os tábla és egy A3-as

fekvőtraverz egy bevert szög által is táguló repedésbe vert néhány profilszög jelentette ingatag standunkat. A mesterséges fekvőtraverzet is

könnyedén kimászta mászótársam, így hamarosan a 11. standban álltunk.

Itt úgy döntöttünk, hogy a 12. hosszt, amely III-IV-es rövid mászas kihagyjuk, és mivel délután 1 5 volt megkezdtük az ereszkedést. 7

ereszkedésből jutottunk le. Csak egy szöget kellett az 1-es standban bennhagynunk, a többit az ereszkedőstandokból oldottuk meg.

A házba kissé támolyogva este 7 órára érkeztünk meg. Mivel ezen a napon fejenként kb. 2,5-3 dl vizet ittunk rögtön megkezdtük a vízháztartásunk

rendbetételét több üveg sörrel.

A falban benn és a bivak után sem hittem, hogy ez az út ekkora kaland és szép élmény lesz.

Felszerelés, hardware a partiban: 4 db jégszerszám, 2 pár jégmászó hágóvas, kb. 13 express, 6 dynema heveder, 10 db csavaros- 10 db solo

karabiner, 2 db éksor, 9 db friend, 1 db reverso, 1 db reversino, 1 db Singing R. lapka, 2 pár trepni, 4 db skyhook, kb. 10 db késszög, 10 db

profilszög, 1 db kalapács, 2 db Petzl Ascension, 2 db W.C. Ropeman, ékkiszedők, 2 db 55 méteres Beal félkötél, 2 db 60 méteres fix egészkötél,

sisakok, beülők, mászócipők! (nem tudtuk használni, hideg volt )

Oldalakat lehetne írni még a rengeteg élményről, de azt hiszem ezt a falban kell átélnie mindenkinek, hogy megérthesse.

Bízom benne, hogy hamarosan visszajutunk erre a helyre, és a 7. stand után jobbra folytathatjuk az utat a Superirettissima-n.

Írta: Flaska Péter