Körülnéztünk, a panoráma pazar volt! Észak felé alattunk a Kleine Scheidegg-i vasútállomás, Grindelwald, távolabb Interlaken. Jobbra valahol a szörnyű Ogre és a szintén tekintélyes Wetterhorn északi fala, a szikrázóan fehér Ewigschneefäld fölé magasodó Fiescherhorn, mögötte a Finsteraarhorn. Balra az obszervatórium piramisa, a csodaszép Jungfrau, az ikonikus-bámulatos Aletschhorn, az egész Aletsch Gleccser, az Eggishorn pengeéles egyenes gerince, ahonnan indultunk két napja, és a háttérben még a Matterhorn összetéveszthetetlen csúcsa is megörvendeztette a szemünket.

Végre megpillantottam Őt! Egy kb 15 méteres gránittű, tövében csúcskönyv és stand. Nem is bírtam magammal, rögtön bekötözködtem, Ádám kistandolt és már indultam is. Ötösért adják, az éles-peremes oldalán piaz technikával lehet feljutni. A stand felett 3 méterrel van egy szög, egy fura fellépés előtt, aztán nincs több akasztás, de ott már olyan erős volt a csúcsmágnes, hogy talán észre se vettem volna a nitteket :) Pikk-pakk fent találtam magam a tetején, talpam alatt a sziklatű, a hegy nyugati, déli, és keleti gerince, a szomszédos völgyek gleccseralakította kopársága és zöld mezői, a Hütte, a függőhíd, lejjebb pedig a parányi falvak. Felbiztosítottam Ádámot, aki gyorsan le is ereszkedett, mondván, hogy szédületes a látvány, és amúgy is egyszemélyes a hely. Én vártam kicsit, mert hát carpe diem meg minden, és végül az áthajló oldalon dobtam le a kötelemet, hogy ott ereszkedjek a semmi fölött.

Már egy ideje szemeztem ezzel a Zillertal-i háromezres csúccsal. Egyrészt a cápauszony formája igen megkapó, másrészt melyik magyar hegymászó szívét ne dobogtatná meg a gondolat, hogy egy olyan hegy tetején álljon, melyet először magyar srácok bakancsai érintettek! Tovább nem is tudtam ellenállni a hívogatásnak, júliusban, kéthetes "nyaralásunk" első állomásaként rögtön Ginzling-et kódoltuk be a fejünkbe épített GPS-be :)

Ez az 5b sem volt csokifutam, de mégis rekreálódtam benne annyira, hogy a kiszálló csodaszép, malterrel lefolyatott téglafalra emlékeztető métereket 5a-ért kimásszam. Az útnyitással ellentétben, imádok kiszálló hosszt előre mászni :) Fent végre sütött a nap, és a kopár hegytető helyett fás liget várt ránk. Kicsit napoztunk a legfelső standban, közben egy olasz turistacsoport haladt el az ösvényen a csúcs felé. Végül mi is utánuk eredtünk, s rövid séta-mászás után már az Anica Kuk 712 m-es csúcskövén pózoltunk a fényképezőgépnek.

Az áprilisi időjárás szeszélyei sem tizedelték meg a négyszertíz hőseit. Az eső kegyesen kieste magát pénteken, így csak az izületgyilkos hideg szikla, a teli szenteltvíztartók, vizes repedések, és az alattomos szél kényeztetését élvezhettük. Délután azért volt részünk némi napsütésben is, pont jókor, a holtponton újabb lendületet adva a kihívást jelentő feladat teljesítésére.

Hosszas kupaktanácskozás után, hogy a Wildspitze, a Fogaras, vagy a Retyezát legyen a március 15-i hétvégi úticélunk, egy last minute ötlettől vezérelve a Radnai-havasokra esett a választás. Mint később kiderült, jól döntöttünk, hiszen az M3-as pálya ha nem is 130kmh-val, de végig járható volt, és a hegyek közti időjárás is kedveskedett nekünk.

Miután a zord idő lekergetett minket a Piz Palü oldalából, meg sem álltunk a Garda-tóig. Azt reméltük, itt nyári meleg fogad majd minket - szeptember elején ez nem is különleges vágy :) Nem csalódtunk, hiszen az Arco-i kempingből mind a négy ott töltött nap során kellemes túrákat tettünk.

Tavaszi mászótábor 2009 - Grazer Bergland

 

 

Évnyitó táborunk  ismét a „szokásos” sziklafalakon telt április 30. és május 3. között. Az elszánt mászóbrigád a csütörtök esti viharral dacolva száguldott az osztrák autópályán Frohnleiten felé. Itt aztán megörülve annak, hogy éppen nem esik az eső, mindenki rekord sebességgel állította fel sátrát a kempingben, a legjobb helyeket felparcellázva. Ezután lázas falrajznézegetés, mászózsák-összepakolás vette kezdetét.

Ki ne hallott volna már a hagyományos decemberi Pók-találkozóról, utolsó Dülferről, forraltboros-bográcsgulyásos-zenés-táncos MAHOE mulatságról? 2012-ben egy kis újítással még színesebbé akartuk varázsolni ezt az eseményt. Sokat törtük a fejünket, hogy mi is lesz a tökéletes bulielőzetes, ami több embert kimozdít otthonról. Végül egy játékos tájékozódási pontkereső túrára invitáltuk az egyesületi tagokat a Pilisbe.

Első kihívás a nagy fal mászása,
hol Matyi, Bálint küzködött, de Csapajev lett a nap sztárja!
Aztán jött a futás,
hol Iza volt az ász!
Kriszta is harcolt keményen,
de a végén már csak életét mentette szerényen.
Durva ez a hegyre- futás,
ha nincs elegendő oxigén-utánpótlás.