MAHOE Nyílt Nap - 2012. március 25., Oszoly, Berda pihenő

Nyűgösen ébredek, félálomban nem tudom eldönteni, hogy 6 óra van, vagy már 7. (Vajon áltállt magától a telefon az új időre éjjel?) Aztán egy fekete tea segít, hogy összeszedjem a mászócuccot. Bedobok még egy plusz sisakot és beülőt is, hátha szükség lesz rá, és irány Csobánka. A Margit hídnál beszáll Juli, aki csak 10-ig ér rá, de mégis jön mászni, mert nem bír a kíváncsiságával. Éppen 9, amikor a találkozóhelyre érünk az oszolyi sziklák alatt. Sehol senki. Lehet, hogy mégse volt annyira jó ötlet ez a nyílt nap?

 

Szerencsére az aggodalmam alaptalannak bizonyul: Hamar kiderül, hogy az oktatók már épp befejezték a top-rope standok kiépítését a Berda pihenőben, és az érdeklődők is megérkeznek. Előbb csak 1-2 autó jön, aztán Attila köszöntőjét már 25-30 lelkes mászójelölt hallgatja. Sisak- és beülőosztás, biztonsági szabályok ismertetése, és már is megfeszül az egyik kötél. Az első jelentkező sikeresen veszi az akadályokat, amitől a bátortalanabbaknak is megjön a kedve és hamarosan mind a 6 kötélen biztosítunk valakit, a háttérben állók biztatása közepette. A lelkesedés ettől kezdve töretlen, úgy hogy további két kötelet is be kell vetni, amivel végképp behálózzuk a falat.

Az oktatóink komolyan veszik a biztonságot: Minden beülőt, bekötést gondosan ellenőriznek, sisak nélkül senki nem jöhet a falhoz és a mászás szigorúan felső biztosítással történik.

 

Újdonsült kalandoraink között a fiatalabb korosztály is képviselteti magát: a gyerekek úgy másznak, mint a pók a falon, fürgén és félelemérzet nélkül. A felnőttek óvatosabban keresgélik a fogásokat, lépéseket, próbálgatják, hogy milyen beleülni a kötélbe, megbízni a biztosító társban és felszerelésben. Az ereszekedés legalább akkora élmény, mint maga a mászás. Többen úgy rákapnak az új izgalomra, hogy az összes előkészített utat sorban kimásszák, majd variánsokban repetáznak. A figyelmesebbek még egy kis mászótechnikát is elsajátítanak a türelmesen magyarázó oktatóktól.

 

Így aztán kora délután kicsik és nagyok egyaránt feljethetetlen élményekkel és a bátorságpróbát dokumentáló fényképekkel gazdagodva, izomlázgyanús végtagokkal indulnak haza.

 

Molnár Tibor