Telefon: +36 1 378 2695

Történetünk

Magyar Hegymászó Klub (MHK)

Magyarországon a 70-es években kezdődött a szervezett hegymászóoktatás. Akkoriban a Hegymászó Szövetség elődje, a Magyar Hegymászó Klub (MHK) fogta össze ezt a tevékenységet. Itt alakult ki az a nagy tapasztalattal rendelkező aktív mag, akik később egyesületünk gerincét alkották.

A 80-as években egyre szorosabbra szerveződött oktatói gárdánk. Az évtized végére felmerült az igény, hogy növekvő szakmai tudásunkat jobban kibontakoztassuk. Az anyaegyesület (MHK) keretei erre már nem voltak elegendőek. Így az 1990-es kevély-nyergi nyári táborban megszületett az elhatározás, és november 1-én megalakítottuk a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesületét (MAHOE).

Magyar Hegymászó Oktatók Egyesülete (MAHOE)

Induló létszámunk 12 fő volt, mindannyian hegymászó oktatók. Első elnökünk Kiszely György (Matyi) volt. Kezdetben oktatói érdekszövetségként működtünk. Egyedüli célunk a hegymászóoktatás színvonalának növelése volt, és nem törekedtünk rá, hogy növeljük a taglétszámunkat.

Nagy lelkesedéssel kezdtünk hozzá az egységes oktatási tematika kialakításához. Ez olyan jól sikerült, hogy a szükséges technikai korszerűsítéseket leszámítva mind a mai napig ezeken az alapokon nyugszik hazánkban a hegymászóoktatás.

Oktatóink jóvoltából az évek során három tankönyvet adtunk ki, 1992-ben, 1996-ban és 1997-ben. Mindegyik saját szellemi termék, nem külföldi művek fordításai. Ezzel a teljesítménnyel egyedülállóak vagyunk Magyarországon.

Az idő igazolt bennünket. Egyesületünk hamarosan a magyar hegymászóoktatás meghatározója lett. Induláskor még csak három tanfolyamunk volt évente. Ez a szám rövid idő alatt felfutott 10-12-re. A résztvevő hegymászó és ipari alpinista tanulók száma 200-300 fő körüli volt.

A nagy siker láttán hamarosan be kellett látnunk, hogy az egyesület addigi szigorú létszámkorlátozása nem tartható. A tanfolyamok után a legtöbb tanulónk tanácstalanná vált, mert nem volt egyesülete, ahol tapasztalt mászók segítségével élhetett volna szenvedélyének. Elhatároztuk hát, hogy kiterjesztjük a tagság lehetőségét volt tanulóinkra is. Ezzel utat nyitottunk a taglétszám lendületes gyarapodásához. Hamarosan az ország egyik legnagyobb létszámú egyesületévé váltunk.

Persze nem lehettünk volna szakmailag hitelesek, ha nem fordítottunk volna gondot a szakmai önképzésre is. Az első komoly megmérettetésünk akkor volt, amikor 1989-ben néhányan részt vettünk a Szlovák Hegymászó Szövetség által szervezett oktatóképző tanfolyamon. A tanfolyam hamarosan átalakult eszmecserévé, ugyanis hamar kiderült, hogy cseppet sem vagyunk kevésbé képzettek, mint oktatóink. Ez a szakmai siker nem vakított el bennünket. Tagjaink időről időre kijutottak nyugati továbbképzésekre is Franciaországba, Ausztriába és Svájcba. Az itt szerzett tudást a Bajóton rendszeresen megrendezett szakmai továbbképző napokon adtuk át egymásnak és az érdeklődőknek.

2003-tól lehetőség nyílt arra, hogy a TF keretén belül induló OKJ-s hegymászóedzői és -oktatói képzésbe bekapcsolódjunk. Oktatóink benne voltak a tematikát kialakító első csoportban. Azóta pedig többen vizsgabiztosi és szakoktatói szinten tevékenykednek a Szövetség Oktatói Kollégiumában. Ma már minden oktatónknak államilag elismert szakmája a hegymászóoktatás.

Oktatói érdemeink mellett hegymászó múltunk miatt sem kell szégyenkeznünk. Társaink megfordultak már az Alpoktól a Himalájáig, Alaszkától Kenyáig mindenhol a világban. Nevünkhöz fűződik az első magyar Himalája-expedíció megszervezése is. Azóta több társunk vett részt sikeres magashegyi expedícióban. Többek között Vörös Lászlónak (Cinó) több 8000 m fölötti mászása van. Ugyanúgy, mint régi kedves oktatótársunknak, Várkonyi Lászlónak (Konyi) is, aki a Mount Everest mászása közben veszítette életét.

Az oktatás mellett egyéb közösségi tevékenységekben is aktív múltunk van.

Megalakulásunkkal egy időben átvettük az Aggtelek Kupa hegymászó verseny szervezését a Meteortól, és 1998-ig, a 25. jubileumi versenyig mi szerveztük azt.

A mászóiskolák karbantartásából is kivettük a részünket. Mi végeztük a dédesi mászóiskola karbantartását 2002-ig. Ezután Várkonyi László irányításával Oszolyon dolgoztunk sokat a mászóhely biztonságosabbá tételén.

Egyesületünk tagja, Kosztin Arnold, 1994 óta majdhogynem egyedül építette ki hazánk egyik legnagyobb és legsokoldalúbban használható mászóiskoláját, a bajóti Öreg-követ. Itt azóta is rendszeresen végzünk karbantartást, és Arnold jóvoltából még mindig tudnak új utak születni.

Elnökeink

Megalakulásunk óta több elnöke volt az Egyesületnek

Első elnökünk 1990-től Kiszely György (Matyi) volt. Ő indította útjára az Egyesületet. Az Ő irányítása alatt alakult ki az arculatunk. Alapelveink, az egyre emelkedő szakmai színvonal mellett a szolidaritás és a hegymászóhagyományok őrzése azóta is irányt mutatnak nekünk.

Második elnökünk 1997-től Koch Gábor volt. Ő volt az az ember, aki hihetetlen lelkesedéssel és munkabírással emelt fel bennünket a legnagyobbak közé. Az ő elnöksége idején alakítottunk ki szoros együttműködést az Osztrák Alpin Klubbal (OeAV) is.

Következő elnökünk 2001-től Sturcz Antal volt, aki abban segített minket, hogy áthidaljuk pillanatnyi vezetői nehézségeinket.

2002-től Sziklay Tibor vette át az elnöki feladatokat. Az ő vezetése idején nyugodt, kiegyensúlyozott fejlődést mutatott az Egyesület. A továbbképzések hatására oktatói gárdánk professzionális szintre emelkedett. Emellett hegymászótársaink is egyre nehezebb mászásokat teljesítettek, közösségünk egyre szorosabb lett.

2010-től Szlankó Zoltán folytatta az Egyesület építését. Őrizte a hagyományainkat és erősítette a magashegyi hegymászó vonalat.

2014-től fiatal elnökünk lett Héjja Bálint személyében. A legújabb nyugat európai szabványokhoz igazítva megújította az oktatási tematikát. Oktatóinknak példát mutatott azzal, hogy Magyarországon elsőként végezte el az IFMGA Hegyivezető képzést.

2020-ban ismét új elnökünk lett Horváth Róbert személyében. Bálint oktatási munkáját könnyítette meg azzal, hogy átvette az egyesület szervezéssel kapcsolatos munkát.

Összeállította: Vörös László
Budapest, 2004. május 11.
Szentendre, 2013.január 16.
Szentendre, 2022.december 6.