Körülnéztünk, a panoráma pazar volt! Észak felé alattunk a Kleine Scheidegg-i vasútállomás, Grindelwald, távolabb Interlaken. Jobbra valahol a szörnyű Ogre és a szintén tekintélyes Wetterhorn északi fala, a szikrázóan fehér Ewigschneefäld fölé magasodó Fiescherhorn, mögötte a Finsteraarhorn. Balra az obszervatórium piramisa, a csodaszép Jungfrau, az ikonikus-bámulatos Aletschhorn, az egész Aletsch Gleccser, az Eggishorn pengeéles egyenes gerince, ahonnan indultunk két napja, és a háttérben még a Matterhorn összetéveszthetetlen csúcsa is megörvendeztette a szemünket.

Végre megpillantottam Őt! Egy kb 15 méteres gránittű, tövében csúcskönyv és stand. Nem is bírtam magammal, rögtön bekötözködtem, Ádám kistandolt és már indultam is. Ötösért adják, az éles-peremes oldalán piaz technikával lehet feljutni. A stand felett 3 méterrel van egy szög, egy fura fellépés előtt, aztán nincs több akasztás, de ott már olyan erős volt a csúcsmágnes, hogy talán észre se vettem volna a nitteket :) Pikk-pakk fent találtam magam a tetején, talpam alatt a sziklatű, a hegy nyugati, déli, és keleti gerince, a szomszédos völgyek gleccseralakította kopársága és zöld mezői, a Hütte, a függőhíd, lejjebb pedig a parányi falvak. Felbiztosítottam Ádámot, aki gyorsan le is ereszkedett, mondván, hogy szédületes a látvány, és amúgy is egyszemélyes a hely. Én vártam kicsit, mert hát carpe diem meg minden, és végül az áthajló oldalon dobtam le a kötelemet, hogy ott ereszkedjek a semmi fölött.

Már egy ideje szemeztem ezzel a Zillertal-i háromezres csúccsal. Egyrészt a cápauszony formája igen megkapó, másrészt melyik magyar hegymászó szívét ne dobogtatná meg a gondolat, hogy egy olyan hegy tetején álljon, melyet először magyar srácok bakancsai érintettek! Tovább nem is tudtam ellenállni a hívogatásnak, júliusban, kéthetes "nyaralásunk" első állomásaként rögtön Ginzling-et kódoltuk be a fejünkbe épített GPS-be :)

Az alapfokú tanfolyamon többszörös biztosítás és komoly biztonsági stand kiépítése mellett, többek között azt is gyakoroljuk, hogy mi történik egy komolyabb eséskor.

2010. nyarán 4 főből álló csapatunk összeállt, hogy a svájci és francia hegyek nyújtotta lehetőségből mazsolázzon.

További info. és képek a túráról: http://northroute.wordpress.com/kepek/magashegyi-maszas/schreckhorn-mont-blanc-2010-07-30-08-05/

Kocsis Dávid

Csendes megemlékezést szerveztünk május 29-én a Szemlő-hegyei barlangász-hegymászó emlékkertben. Az alábbiakban olvashatjátok Vörös László (Cinó) itt elhangzott beszédét.

Péntek este kis késéssel indul a Huszár-különítmény +2 fő. Útközben ránk szakad az ég: aggódunk, de még a határ előtt ránézünk az időjárás-jelentésre: holnapra napsütést jósol. Tízre kanyarodunk be az ungersdorfi kempingbe; elsőre látszik: a MAHOE harminc-pár tagja otthon van itt. Körben hegyek, a kempingben golfgyep, a zuhanyzóban – azt mondják – mindig van meleg víz, a kertben pálinkázva beszélgető magyar mászók mindenfelé – és az eső is elállt. Pálinka egyébként valahogy minden este van.

Ez az 5b sem volt csokifutam, de mégis rekreálódtam benne annyira, hogy a kiszálló csodaszép, malterrel lefolyatott téglafalra emlékeztető métereket 5a-ért kimásszam. Az útnyitással ellentétben, imádok kiszálló hosszt előre mászni :) Fent végre sütött a nap, és a kopár hegytető helyett fás liget várt ránk. Kicsit napoztunk a legfelső standban, közben egy olasz turistacsoport haladt el az ösvényen a csúcs felé. Végül mi is utánuk eredtünk, s rövid séta-mászás után már az Anica Kuk 712 m-es csúcskövén pózoltunk a fényképezőgépnek.

Zerge-torony: Könyv út (02:03)
Papirusz-torony: Narovnanie pillér (05:34)
Sárkány-torony: Plšek út (12:50)
Sárkány-torony: Puškáš út (18:11)
Sárkány-torony: Staré časy (21:40)
Sárkány gerinc (29:10)
Sárkány-torony: Magické oko (23:25)

További infó.: http://sziklaszirt.blogspot.hu/p/tatra-mania.html

Az áprilisi időjárás szeszélyei sem tizedelték meg a négyszertíz hőseit. Az eső kegyesen kieste magát pénteken, így csak az izületgyilkos hideg szikla, a teli szenteltvíztartók, vizes repedések, és az alattomos szél kényeztetését élvezhettük. Délután azért volt részünk némi napsütésben is, pont jókor, a holtponton újabb lendületet adva a kihívást jelentő feladat teljesítésére.

Hosszas kupaktanácskozás után, hogy a Wildspitze, a Fogaras, vagy a Retyezát legyen a március 15-i hétvégi úticélunk, egy last minute ötlettől vezérelve a Radnai-havasokra esett a választás. Mint később kiderült, jól döntöttünk, hiszen az M3-as pálya ha nem is 130kmh-val, de végig járható volt, és a hegyek közti időjárás is kedveskedett nekünk.

Porhavas móka a Radnai-havasokban

Infó a környékről: http://sziklaszirt.blogspot.hu/2013/03/a-radnai-porhavasok.html

Szeretünk sífutni és sítúrázni, jó dolog, hogy egyre több edzéslehetőségünk van műfalon, de azért a szikla , az szikla.

Jégmászás Maltatalban.

További jégmászós videok: http://sziklaszirt.blogspot.hu/p/videok.html

Ki ne hallott volna már a hagyományos decemberi Pók-találkozóról, utolsó Dülferről, forraltboros-bográcsgulyásos-zenés-táncos MAHOE mulatságról? 2012-ben egy kis újítással még színesebbé akartuk varázsolni ezt az eseményt. Sokat törtük a fejünket, hogy mi is lesz a tökéletes bulielőzetes, ami több embert kimozdít otthonról. Végül egy játékos tájékozódási pontkereső túrára invitáltuk az egyesületi tagokat a Pilisbe.

Az október 23-i hosszú hétvégére szóló időjárás előrejelzések beindították a nyálelválasztásomat. Ha ilyen idő lesz, akkor menni kell, mászni kell! Végül sikerült úgy szervezni, hogy két napot a hegyekben tölthessek. A társkeresés ment nehezen, a jó idő miatt mindenki négynapos programot tervezett. A két nap miatt sorra estek ki a jelöltek, főleg, hogy az első, a pénteki, még munkanap volt. Már-már kerülgetett a pánik, amikor szinte az utolsó pillanatban Zsanett igent mondott a nagy kérdésre. Péntek hajnalban felszedtem, s egy szűk négy órás menet végén begördültünk a Bodenbauer ház melletti parkolóba, a Hochschwab lábánál. Bécstől köd volt, a házhoz vezető úton már megijedtünk, hogy mégsem a melengető őszi napsütésben fogunk mászni, de aztán a ház előtt fél kilométerrel hirtelen vége lett a szürkeségnek és felragyogott minden. Főleg a kedvünk!

Kivételes időjárás érkezett a 2012-es okt. 23-ai hétvégére az Alpokba. Szinte bárhol tökéletes időben mászhatott az ember. Sokakkal ellentétben mi nem a nyárias sziklamászó terepre vágytunk, hanem egy nagy északi falra.

További info és képek a mászásról: http://northroute.wordpress.com/cikkek-leirasok/klasszik-mint-a-kave/

Kocsis Dávid

Miután a zord idő lekergetett minket a Piz Palü oldalából, meg sem álltunk a Garda-tóig. Azt reméltük, itt nyári meleg fogad majd minket - szeptember elején ez nem is különleges vágy :) Nem csalódtunk, hiszen az Arco-i kempingből mind a négy ott töltött nap során kellemes túrákat tettünk.

Az egyre bővülő család mellett idén nyáron csak pár napos mászós programra volt lehetőségem. A dátum adott volt, nekiláttam a társkeresésnek, szerencsére hamar összeállt négyfős csapatunk: Bálint, Máté, Zsé, s jómagam. A tavalyi Fussstein északi él mászás szépségei után körülnéztem, hátha van még hasonló mászás a Zillertali-Alpokban. A Grundschartner északi éle kínálkozott, a leírások hosszú beszállással, még hosszabb lemenettel, alpin biztosítottsággal, cserébe stabil kőzettel, változatos mászással kecsegtettek. Pompás! Ez lett első célunk, a terv további része pedig a Wetterstein déli falait vette célba amihez a Csillik Dávid barátomtól kapott Wetterstein mászókalauz szolgált inspirációul.

Mottó: Júliusban még azt hittem hatost tudok mászni, ma már tudom: csak négy plusszt.

Július 30-án, hétfő délután kellemesen felhős időben gyalogoltunk fel a Stripsenjochhausba, ahol időben szállást foglaltunk, így puha paplanos ágy várt minket.

1. mászás: Fleischbank, északi fal: Via Classica

2. mászás: Totenkirchl, Westwand-Sockeldurchsteig