magyar-hegymaszo-oktatok-2

Napfogyatkozás a Spitzbergákon

Írta: 

A sarkvidék mindig vonzó volt számomra, és a Spitzbergák is régóta szerepelt az ábrándjaimban, mint a legészakibb lehetőség, ahová az egyszerű ember is eljuthat. De mindenhez kell valami kezdő lökés, az enyém az volt, amikor felfedeztem, hogy a legközelebb esedékes teljes napfogyatkozás szerencsés esetben innen lesz látható. Úgy döntöttem itt az idő, és mivel a szervezett utak számomra nem tűntek megfizethetőnek saját kézbe vettem az utánajárást. Mire egyáltalán belekezdtem és megvettem a repülőjegyet, a nagy eseményre való tekintettel a helyszínen már minden szállás megtelt, amik persze árban szintén nem az én lehetőségeimhez vannak szabva,  ám örömmel fedeztem fel, hogy hivatalos kemping is működik, tehát legálisan lehet sátorozni. Na meg a sarki kaland is úgy az igazi, ha élesben zajlik.

Ennek első gyakorlati lépéseként a lelki ráhangolódást Norvégiában azzal kezdtem, hogy Oslóban elzarándokoltam a Fram Múzeumba. Egészen meghatott, hogy a legendás deszkákra léphetek. Ez a hajó megjárta az északi meg a déli sarkvidék jeges tengereit, nem kisebb személyiségek vezénylete alatt, mint Fridtjof Nansen, Roald Amundsen vagy Otto Sverdrup kapitány. Belülről is be lehet járni, ahol döbbenten láttam, hogy a személyes kabinok mennyire kicsik! Nincs is bennük ágy, sőt még csak nem is priccs, hanem valami keskeny padka van, ami hosszában sem lehet több másfél méternél, ha kétfelé kinyújtom a karomat kishíján átérem. Hát ezen még én is alig férnék el, nemhogy egy megtermett férfi, a láb kinyújtásáról meg szó sem lehet, legfeljebb ülve. A síléceik viszont sokkal hosszabbak voltak a manapság használatosaknál. Miután jól kibámészkodtam magam, ha már ott volt a szomszédban, a Kon-Tiki Múzeumban is körülnéztem, ahol Thor Heyerdal hajóit lehet megcsodálni, amelyek hasonló nagyságrendű expedíciókon vettek részt a saját korukban. Igazi hősök voltak ezek a fickók, a vikingek kései utódai.

És aztán irány észak! Este szálltunk le Longyearbyen repülőterén, ahol minden érkező kapott térképet meg egy prospektust a városról.  A reptér közvetlen szomszédságában az Adventfjord mellett van a kemping. Amíg elbaktattunk odáig a -14 fokos hideg érzékletes eligazítást nyújtott afelől, hogy hová is érkeztünk. Szimpla kis túracipőmben percek alatt megdermedtek a lábujjaim. Jeges szélben egyedül sátort állítani nem kicsit vesződséges feladat, kesztyűben viszont végképp lehetetlen, egyszóval küzdelmes volt. A hólapáttal eléggé melléfogtam, hó ugyanis nem nagyon volt, inkább csak jég. Viszont szerencsére eszembe jutott jégcsavart is vinni, másképp nem tudom hogyan rögzíthettem volna a sátort. Errefelé több jegesmedve él, mint ember, és másnap estére már be is voltam osztva medve ügyeletre, ami azt jelenti, hogy óránkénti váltásban egész éjszaka őrködik valaki. Körbe kell járni a tábort és figyelni, hogy van-e valami mozgás. Ha előkerülne a jegesmaci, egy petárdaszerű kis szerkezettel riasztó lövést kell leadni, amire az ottlétünk során szerencsére nem került sor. Ezen az éjszakán -16 fok volt a sátorban. A nagy nap reggelén eleinte mutatkozott egy kis felhőzet, de aztán teljesen kitisztult az ég, és minden tökéletes lett. Hétre jöttek értem, hogy hómobilos szafári keretében tekintsük meg a napfogyatkozást. Bent a városban a bázison ufónak öltöztünk a motorozáshoz, és kaptunk egy pár perces kiképzést a hómobil vezetéséről. Kicsit izgultam, hogy fog ez menni, de mondhatom, hogy ennél egyszerűbb gépjármű aligha van. Ötven kilométert robogtunk kelet felé a Tempelfjordig. A parti hegy 470 méterrel emelkedik a víz fölé, és egy szélesebb platón táboroztunk le, ahonnan tágas panoráma tárult minden irányba. A Rejmyrefjellet (614m) hegy fölött állt a Nap. Mindenki kipakolta az állványait, műszereit, ettünk, ittunk, készülődtünk, aztán elkezdett furcsulni, majd zuhanni a fény. Besötétedett, balra megjelent a Vénusz az égen. Szemközt a vízen túli horizonton rózsaszínben tündököltek a sötét ég alatt a hegyek. Lent a jégen egy befagyott hajó fénye világított, a napsugarak valahogy szálakra bomlottak és furcsa fényhálók vibráltak a havon. Ilyen látvány mellett még azt a -22 fokot sem veszi észre az ember, de sajnos hamar vége lett, a Hold mögül kivillant a gyémántgyűrű fénysugara, és ismét szétáradt a napfény. Egyszóval pazar volt. Élménynek meg azért az sem utolsó, hogy hetvennel repesztek hómobilon a sziporkázó tájban. Na jó, ez csak a sík terepre érvényes, de egész jól belejöttem a motorozásba. Van aki csak ezért a két percért utazott idáig. Éjjel kettőkor érkezett egy elkésett repülőgép, és többen már másnap délután mentek is haza.

Este -20 fok volt a sátorban, de a kempinghez tartozik egy épület is, ahol közösségi helyiség és konyha van egyben, itt lehet melegedni és barátkozni. Nemzetközi társaság gyúlt össze, a „napvadászok” , mindenhová elutaznak fotózni ezt a jelenséget, van akinek ez már a tizedik napfogyatkozása volt. Nekem a harmadik, ha csak a teljeset vesszük figyelembe, 90%-os részlegest is láttam már, de az nem ugyanaz. Éjszaka a sarki fényt lestem, de nem akart megjelenni, így aztán elcsomagoltam magamat. Kicsit később hallom, hogy kicsődülnek az emberek a házból, és kiabálnak, hogy nézd, nézd! Na erre én is kidugtam a fejemet a sátorból, és tényleg ott hajladozott fölöttünk a zöld fény! Csakhogy amikor az ember már beépítette magát éjszakára a hálózsákba, nem olyan egyszerű kipattanni, cipőt, ruhát húzni, nemhogy még a fotós felszerelést is kirámolni. Szóval mire előkászálódtam addigra szépen eltűnt a fény, pedig tébláboltam még egy jó darabig, vizet melegítettem, húztam az időt, de hiába, így aztán végül visszavonultam.

A következő napon esti túrára mentünk néhányan, egy ifjú hölgy és egy nagy mordály kíséretében felmásztunk a város fölé emelkedő 300 méteres kis hegyre, ahonnan megnéztük az alkonyati panorámát, és megesküszöm, hogy ezután még besötétedett, noha az ég alján valóban maradt egy halványabb csík.  A Lonely Planet szerint ezekben a napokban exponenciálisan növekszik a napvilágos órák száma, ami nem tudom mit jelent, de az itt eltöltött egy hetem utolsó éjszakáján már egyáltalán nem sötétedett be.

Egy újabb kiránduláson a gleccser belsejét látogattuk meg. Itt a sarki hidegben az jellemzi a jégárakat, hogy nem nagyon mozognak csak centimétereket évente, de az nem sokat számít. Nyáron egy kicsit átalakulnak, ilyenkor veszélyes is a belsejükbe menni, de télen olyan hideg van, hogy gyakorlatilag nincs mozgás. A bejáratnál egy kis iglu alakú hóbarlangot ástak, innen létrán kellett lemászni a jégfolyosóba. Szép kerekded formák és csipkés jégcsapok váltakoztak, néhol a szikla is kilátszott, az egyik kövön a jég alatt kézfej nagyságú falevél fosszíliák látszottak.

Éjszaka viharos szél szaggatta a sátramat, a porhó felhalmozódott az egyik oldalán, azt hittem a fejemre dől az egész, de hála a jégcsavaroknak a helyén maradt. Reggel hótalpas túrára indultunk a Trollsteinen csúcsra, bár én úgy vélekedtem, hogy ezen a firnen a hágóvas jobb választás volna, de ők tudják jobban, én itt csak vendég vagyok. Sütött a nap, egy darabig viszonylag szélvédett kuloárban haladtunk felfelé, aztán kiértünk egy fennsíkra, amelynek a túloldalán emelkedett tovább a hegy. Na itt már éreztem, hogy nagy bajban lennék, ha előző nap nem vettem volna egy arcmaszkot, így azonban épségben maradt az orrom. Ahogy viszont kiértünk a gerincre egészen elszabadult a pokol, de még nagyobb baj, hogy a kesztyűm nem állt a helyzet magaslatán, ráadásul az egyik külső szélkesztyűm elszállt a szélben. Az ötujjas verzió itt fabatkát sem ér, komolyan félni kezdtem, hogy elfagynak az ujjaim. Brutális szél és hófúvás közepette előkotorásztam a kézmelegítő csomagocskát, amit a tenyeremben szorongatva egy kicsit javult valamit. Ilyen időben mi el sem indulnánk sehova, gondoltam magamban, de ezek itt harcedzett népek. Kicsit később a többiek akik előbbre jártak, jöttek is vissza. Hát ha a sátorban volt -20, akkor most bőven alatta volt ezzel a szélviharral. Mi is megfordultunk, és a fennsíkon behúzódtunk egy kiemelkedés mögé ahol nyugalmasabb volt, ott tartottunk pihenőt forró áfonyaszörpöt iszogatva, amiről azt mondták, hogy itt ez a helyi Red Bull. Egyszóval a sarkvidéken némileg átalakulnak az ember fogalmai a hidegről. De az tudja igazán megbecsülni a nagy teljesítményeket, aki maga is beleszagol, még ha csak ilyen szelídebb formában is. Merthogy ez még nem is az igazi tél, pedig akkor is élnek itt emberek. Aztán meg ott van a tenger! Trópuson már volt szerencsém viharban hajózni, de hogy milyen lehet az itt a jég hátán, abba jobb bele se gondolni.

Volt még egy hegymászó túránk, egy temperamentumos olasz vezetővel a Dolomitokból. Ezúttal is benéztünk egy jégbarlangba, a hegyen viszont nem fújt végre a szél, sütött a nap és kényelmesen élvezhettük a kilátást.

Utolsó estémen már csak néhányan lézengtünk a táborban, másfél órás őrjáratom volt az éjszaka közepén. A horizont alá lement ugyan a nap, de nem lett igazán sötét, félnégy körül meg már szinte nappali világosság volt. Medvét nem láttam még messziről sem, de valami idióta csehek lelőttek egyet. Távolabb sátoroztak a várostól, és nem őrködtek, a kíváncsi jegesmedve meg odament megnézni őket. Valaki megsebesült, de hát az a puska azért van, hogy elriasszák amíg még nem késő, nem pedig lelőjék! Mindenesetre  körülöttem a közvélemény jobban sajnálta a medvét, mint akik hagyták magukhoz közel menni. A Knud Rasmussen (szintén sarkkutató) nevű gép fedélzetén repültem vissza a tavasz és a sötét éjszakák felé, és ahogy elenyészett a hátunk mögött a hajnali derengés, még egy vágyam teljesült. Kinéztem az ablakon, és ott izzott az égen zöld sarki fény.

 

 

Szilágyi Lenke

 

Képek: https://picasaweb.google.com/108469193886053141929/Svalbard2015Marcius

Szilágyi Lenke

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Szilágyi Lenke

Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinatanfolyam

Lavinatanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2018. február 10. – 12-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az alapfokú tanfolyamon szereztél. Itt már ismerni kell a...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték, de célszerű, hogy már a tátrai téli tanfolyamon is túl legyenek. Az egyhetes tanfolyam...

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfo…

Itt kezdődik a hegymászó pályafutásod! Ez az első lépés, hogy önálló hegymászó legyél. Az itt megszerzett ismeretek nélkülözhetetlenek, ha a hegyek között szeretnél túrázni, legyen szó akár via ferrata-ról, magashegyi...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is