magyar-hegymaszo-oktatok-2

Ankogel - Márciusi ifjak az Ankogelen

Írta: 

Idén márciusban is mászni akartunk! Jó alkalomnak ígérkezett 15.-i hétvége. A cél adott volt, Zsolt előző próbálkozása alkalmával "zsákot tett a csúcsra" ezt kellett most lehoznia. Tehát irány a Keleti Alpok, cél az Ankogel!

Nagyváthy azt mondja: "Egy könnyű háromezres, télen, nyáron", míg Zsolti zsákja figyelmeztet, hogy azért lehetnek akadályok.

Három autóval indultunk útnak kilencen, ami meglepően nagy létszám a mai viszonyokat figyelembe véve. A társaság vegyes, van aki még nem volt hegyen, hóban, akin még nem volt hágóvas, és van aki már számos tanfolyamot megjárt, sok csúcson megfordult. Szokás szerint az éjszakai utazást választottuk a legjobb időkihasználás és pénztárca kímélés céljából, és reggelre értünk Mallnitzba. Az utolsó autóval megközelíthető helyről indulhatunk felvonóval (12EU), vagy gyalog a sípályán. Mi az utóbbit választottuk a jóérzés és a hegymászó becsület kedvéért. De nem is döntöttük rosszul, mert a terep a meredekségétől függetlenül könnyűnek bizonyult és még segítette is az akklimatizációt. Az esti autózás és a nem túl jelentős felkészülés meghozta gyümölcsét, mert az utolsó ember estefelé közelítette meg lakhelyünket, a Hannover haus téli szállását. A ház kicsi, de rosszul felszerelt, szóval láttam már jobb állapotban lévő, kellemesebb winterraumot is, de ettől függetlenül kilenced magammal egész jól befészkeltük magunkat.

Szerencsére az előrejelzéstől függetlenül jó idő ígérkezett, ezért másnapra szép reményekkel készülhettünk a csúcs felé, amely még 600m szinttel és néhány nehézséggel magasodott fölénk.

Mint kiderült senki nem hozott rajtam kívül naptejet, amely a vakító hómezőn nem kecsegtetett semmi jóval. Reggel megbeszélt időpontban, jókedvvel ébredtünk, amire némileg árnyat vetett egy kis közjáték, de végülis fél óra elteltével 120%-os létszámmal indultunk keleti irányba. A plusz 20% arra vezethető vissza, hogy kapcsolódtak hozzánk honfitársaink is, akik velünk ellentétben az éjszakát sátorban töltötték.(Nekik sem volt naptejük.) Technikailag könnyű harántolás következett a hegy déli lejtőin, amit a gerinchez érve már zihálás kísért a meleg és meredekség növekedésével. Karesz úgy döntött, hogy nem jön tovább, mert az előző napi 1600m szint megterhelte és az éjszaka sem telt túl jól neki. Mi folytattuk az utat a sziklás, havas gerincen a csúcs felé. A csúcsgerinc előtt van a mászás talán legnehezebb része egy 50m-es kitett gerinc, utána már csak a naptól cuppogóssá vált, helyenként mély hóban kellett a csúcstömb keleti oldalán emelkednünk. Itt mászópárokra szakadva ugyan, de biztosítás nélkül haladtunk viszonylag könnyű terepen a többszáz méteres mélység felett. Szerencsénk volt, 11-re a csúcsra értünk, még éppen szép időben gyönyörködhettünk a panorámában. A látvány szép emlékeket idézett fel bennem és sarkalt, hogy minél sűrűbben idézzem fel ezt az élményt. Csak néhány percet töltöttünk a csúcson kisrészben a szél, nagyobb részben a lefelé várható nehézségek miatt (olvadt hó). A visszafelé út sem tűnt sokkal könnyebbnek, de segített a felső felvonóházban hívogatóan gőzölgő tea, sör, almdudler emléke.

Úgy döntöttünk, hogy aznap este is fent alszunk, majd másnap reggel a "puhányabbak" felvonóval, a "kemények" gyalogosan közelítik meg az autókat. Aznap még egy szép alkonyat örvendeztetett meg bennünket, majd vasárnap elindultam lefelé másodmagammal. A haladás gyorsabb, de nem könnyebb módját választottuk Gézával, gondoltuk lecsúszunk sípálya lévén, ahogy esik úgy puffan. 50%-ban be is vált a dolog, mert Géza alkalmatossága az első 50 m után úgy döntött, nem neki találták ki ezt a használati módot és darabjaira szakadt, viszont az én bivakzsákba bújt izolirem igen jól vizsgázott és kisebb nagyobb megtorpanásoktól eltekintve vígan szánkáztam az 1600m-es "mélység felé".

Két perccel még meg is előztem a felvonóval érkezőket pedig még a pihenésre is szántam időt.

Szóval summa summarum, jól telt ez a hétvége, csúcson is voltunk, mozogtunk, meg tanultunk is valami újat, még ha nem is a legnagyobb kihívásnak feleltünk meg. Mindenkinek ajánlani tudom, aki nem vágyik vad sziklafalakra, hasadékokkal szabdalt gleccserekre, adrenalin túltengésre, hanem csak nyugodt tempóban, elfogadható körülmények között, szeretne eljutni 3 ezer méter fölé, miközben gyönyörű panorámában és esetleg becsvágya kielégülésében lehet része.

(Egyébként a sípálya se kutya, megérdemel egy hetet! - És vigyél naptejet!)

 

Rubintos

Rubint László

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Rubint László

Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2020. február 22. – 24-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Sajnos a helyek elfogytak. Nem tudunk több jelentkezőt elfogadni! Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem, pótjelentkezési lehetőség! A járványhelyzet miatt késve indul a tavaszi tanfolyam. Vannak, akiknek nem jó a megváltozott időpont, ezért felszabadultak helyek. Lehetőség van még a jelentkezésre. Pontos részletekért keress minket. Itt kezdődik a...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is