magyar-hegymaszo-oktatok-2

Hochkönig : Das leben ist schön (VI+, 450m)

Írta: 
Otthon a kalauzban sokkal barátibb ez a fal: tiszta égbolt, napsütés, mosolygó mászók örömködnek bele a képekbe, „heppi fíling”, az élet szép!

Már nagyon közel lehetünk a beszálláshoz, 8.30h –kor indulhattunk a parkolóból, lehagytuk az összes(~3db.) 2-3 tagot számláló kiránduló csoportot, még nincs 10.30h, de még mindig felhőben vannak a falak. Próbálom az Arthur házban látott képeslapot beolvasni a memóriámba, igaz hogy ott a normál út volt jelölve, de a házi néni szerint az utunk attól jobbra kezdődik egy katlanban. Ehemm…de melyikben? Egészséges reakcióként eszembe jut a Climbing Big Walls bibliámból az első ábra, ahol is egy arc egy fotelben ülve, sörös dobozt szorongatva, lyukas zokniban a kalauzt bújja. Otthon a kalauzban sokkal barátibb ez a fal: tiszta égbolt, napsütés, mosolygó mászók örömködnek bele a képekbe, „heppi fíling”, az élet szép! …de nem itt és nem nekem. Följöttünk 2200m-re, sehol egy ember, vagy egy állat, síri csönd, és a ködfüggöny még mindig nem engedi láttatni a színpadot. Itt valami olyasmit kellene írnom, hogy óriási lendülettel, bátorságunk teljében készen álltunk a hegy letaposására, talán társam: Gyula ilyen lelki állapotban volt, de nekem most őszinteségi rohamom van, és az igazság az, hogy az utóbbi valahol a híres kétéltű anyagcsere folyamatának a végső fázisát elősegítő testrésze alatt volt. Mivel ez egy publikus irománynak készül, és annyira mégse vagyok őszinte, tudjuk be ezt a csekély kis problémát az egész éjszakás vezetésnek, fáradságnak
Már lassan megszokom, hogy a gondviselés – amikor el akarok tévedni a hegyen – mindig küld két angyalt, most is megjelentek a semmiből, megmutatták a beszállást, majd távoztak a felhők közé. Ez most komoly, nem először történt meg!
Fél óra alatt átvágtunk a karmezőn, felmásztunk egy nagyon picike 10m-es előépítményen, és végre megláthattuk az első hosszt. Sima tábla, időnként áthajlik, fényes ösvény, kitűnő! Akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz a legjobban kiépített kötélhossz, a többiben ha legalább fele ennyi házi nitt lett volna!
Az útról általánosságban elmondható, hogy egy kémény kivételével a természetes alakzatokat messze elkerülő, eléggé erőltetett, a falon össze-vissza bolyongó vonalvezetést kreáló első megmászók() látványosan keresték a nehezebb, de még megmászható részeket. A kőzet viszont kárpótol mindenért: szebb, mint Paklenicában! A falat –így utunkat is – félbe vágja egy ferdén lefutó rámpa, amin egy kellemes szélességű, kb. 45 fokos meredekségü gleccser éldegél, ezen mászni mászócipőben fenomenális, jégcsavar nélkül a másodmászó is kiélvezheti a hogyan másszunk jeget sziklamászó felszereléssel címet viselő problémakört. A további hosszok kezdenek eldúrvúlni, jönnek a lelki tesztek: „runout”-ok, teljes 50m-es kötélhosszok(valahol még egy gyenge 10m-es szinkronmászást is beiktattunk), lábat, kézfejet szétvagdosó „rillék”, kicsit törékeny „reibung” -ok.
Három hosszal a csúcs alatt győzködöm Gyulát, hogy sunyiban el kéne kezdeni leereszkedni, mert a napocska vészesen el van tűnve és úgyis túl vagyunk már a nehezén, de ő becsületes srác, inkább megdöglik, de felmegy a csúcsra. A köldökzsinór összetart minket, így követem én is, vitatkozni nincs értelme. Fönt csúcsfotó, romantikus Totes Gebirge nézés a lemenő nap aranysugaraiban fürödve, majd 5*50m ereszkedés a fal feléig a kalauz által jelölt ereszkedőpályán. Megjegyzem, hogy szép dolog nem a felmeneti úton lemenni, de azért a harmadik ereszkedőstand hagy némi kívánnivalót maga után: 50cm-es párkányon egy odaesett kőgúlára rádobva egy napégette szürke heveder, megint eszembe jut a híres „indulhatsz, csak ne terhelj bele” szólás.
A rámpán pont ránk sötétedik, a lemászás a fejlámpa fényénél büntetőbb, mint nappal felhőben. Majd jön a keressük meg az összes kőembert, de a turista út piros jelzését véletlenül se találjuk meg a mészkőparadicsomban játék, ezért éjjel 1 órakor átadtuk magunkat a kényszerbivak kényes örömeinek. Háromkor mindketten meguntuk a fogvacogást és elindultunk megkeresni a lemeneti utat, persze mellette aludtunk 100m-rel, ahogy a nagykönyvben is írva vagyon. Lent a parkolóban felállítottuk a horgászszékeket, megtöltöttük a sörtartót, kényelmesen hátradőltünk, és megint megnéztük a napfelkeltét. Most se aludtunk, de hát hiába, azt kell mondjam: az élet szép!

Berhidai Péter
Berhidai Péter

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2020. február 22. – 24-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Sajnos a helyek elfogytak. Nem tudunk több jelentkezőt elfogadni! Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem, pótjelentkezési lehetőség! A járványhelyzet miatt késve indul a tavaszi tanfolyam. Vannak, akiknek nem jó a megváltozott időpont, ezért felszabadultak helyek. Lehetőség van még a jelentkezésre. Pontos részletekért keress minket. Itt kezdődik a...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is