magyar-hegymaszo-oktatok-2

Téli gerinctúra a Radnaiban

Írta: 
Lassan hagyománnyá válik, hogy télen a Radnai havasokba megyünk téli túrázni, idén januárban már harmadjára mentünk ide egy hétre túrázni, sátrazni, vízesést mászni, és síelni. Gerinctúránk idén volt a legeredményesebb, hiszen sikerült eljutni az Ünőkőig. No de csak sorjában.

Hol is van ez a Radnai? Ez a hegység Erdélyben, a Keleti Kárpátok északi részén van, közel a román-ukrán határhoz. Gerince legnagyobbrészt 2000m fölötti, legmagasabb pontja a Nagyköves (Pietros) csúcs, 2303m (az északi Kárpátok legmagasabb pontja). A hegységet fenyőerdők, törpefenyvesek, alpesi legelők, illetve kopár, jég-formálta csúcsok, tengerszemek jellemzik. Nevét Óradna településről kapta, ám ma már az északi oldalon lévő Borsa város a meghatározó település. Mellette található Borsafüred, ami a környék turisztikai központja, sok kis panzióval, sípályával. Na és miért mentünk mi éppen ide? Főleg téli túrázó és hegymászó tudnivalókat gyakorolni. Hiszen télen van itt sok hó, változatos terepviszonyok, firnes gerincek, befagyott vízesés. A téli technikákra már csak azért is szükség van, mert magasabb hegyeken (pl. Alpokban) nyáron is téli körülmények uralkodnak. Persze a téli túrázásnak is megvan a maga varázsa. Aztán van itt még gyönyörű panoráma a környező alacsonyabb hegyekre, sípálya, viszonylag olcsó szállás. És akkor még nem is szóltam az olcsó sörről, juhtúrós puliszkáról, meg áfonyalikőrről!

A szabadságunk hétvégétől-hétvégéig tartott, szombat este érkeztünk meg és költöztünk be a szállsunkra, egy magánházhoz. Ez volt az alaptáborunk. Majd rögtön úgy döntöttünk, hogy az időjárási kilátások miatt jobban járunk, ha másnap indulunk is a gerinctúrára. Vasárnap reggel összecuccoltunk, majd elindultunk a hegyre. A sportosabbak gyalog vágtak neki az első meredek résznek - a sípálya mellett (500m szint). A praktikusabbak a székes felvonóval mentek, így ők negyed óra alatt értek fel kettő helyett. De még hátra volt a felső sípálya, ahol csak csákányos felvonó van, ami túrázóknak nem segítség, így ott mind gyalog mentünk fel (200m). Mikor elindultunk, vékony felhők takarták az eget, de amint kitárult a táj, úgy bújt ki a nap is egyre gyakrabban. Így a Stiol (Asztal-rét) tetejéről már szép kilátás nyílt a hófödte csúcsokra a főgerincen. A Gargaló katlanig egy vízszintes rész következett, ropogós firnen, sziporkázó napsütésben. A jellegzetes formájú (névtelen) oldalbércre mentünk fel, ami elég szeles volt a tetején. Persze itt már előkerültek a hágóvasak (kivéve Kareszt, akinek nem volt), sőt, Dávidék elővigyázatosságból szabályosan összekötözködtek (utólag látszott, hogy nem volt rá szükség). Mikor a felső részen majdnem szintben haladtunk az oldalgerincen, a nap már igen alacsonyan sütött. A hatalmas hósivatag, a szélvájta változatos hófelszín, a kilátás, a mozdulatlanság megadta a téli gerinctúra hangulatát. A Gargaló nyergen túl táboroztunk le. A sátrainkat beástuk a hóba, illetve egy kis hófallal vettük körül - hófalépítő képességünket aztán a későbbi napokban méginkább tökéletesítettük. Éjszaka nem volt túl hideg, -10° körül.

Másnap ragyogó időben haladtunk a gerincen. Először felgyalogoltunk a Gargaló szelíd oldalán (2159m), majd tovább a gerincen, több kisebb kiszögellést és nyergecskét hagytunk magunk mögött. Néhol kikerültünk egy-két sziklás részt, de amúgy széles, firnes gerincháton mentünk. Sokszor jártam már a Radnaiban, de az Ünőkőt még sosem láttam -- most gyönyörűen látszott a nyugati fala, szinte csak karnyújtásnyira tőlünk. Eredetileg úgy terveztük, hogy aznap még felérünk az Ünőkőre is, de ez már nem fért bele, úgyhogy egy Putreda nevű csúcsocska alatt letáboroztunk.

Másnap reggel kissé borongós időben indultunk a gerinc alatt. Itt sok helyen puha hó volt, amiben elég nehezen tudtunk menni a meredek oldalban. Egyre sűrűbb köd lepte el a gerincet, úgyhogy míg az utóvédeket vártuk, Bálinttal kinéztünk a gerincen, a lementeli völgy irányába, hogy tájékozódjunk, míg még lehet. A sűrű köd ellenére azért nem mondtunk le a csúcsról, zsákok nélkül másztuk meg. A ködben az egyetlen tájékozódási vonalunk a gerinc széle volt, de ahhoz a hópárkányok miatt nem mentünk közel. A csúcs alatt (2279m) nagyon szép a gerinc -- kár, hogy a kilátásból semmit sem kaptunk. A csúcsot egy faragott Jézusos fakereszt jelöli, amire egy kendő volt kötve. Bálint lecserélte ezt a saját sáljára, emlékbe, aztán indultunk is le. A Putreda völgy felé ereszkedtünk le egy közepesen meredek oldalgerincen. Hamar ereszkedtünk, de így is besötétedett, mire a védett erdőbe értünk. Innen még hosszú taposás állt előttünk. Egy idő után megtaláltuk az erdei utat, de azt is 40 cm puha hó borította. Még néhány km lehetett az országútig, de inkább kényelmesen letáboroztunk, harmadjára is. Másnap kiértünk az országútig, majd még néhány kilométer séta után sikerült autóstoppot is kapni, és hazaérni.
 
De nem sok időt hagytunk regenerálódásra, mert a következő két napot jégmászással töltöttük. A jégmászás nagyon élvezetes mászásforma, csak sajnos Magyarországon erre annál is kevesebb lehetőség van, mint sziklamászásra (Hámor!). Borsafüreden viszont ott van a 80 méteres Lóhavasi vízesés, ami nyáron turistákat csalogató látványosság, télen pedig néhány megszállott jégszekerce-hadonászó szívét dobogtatja meg. Nagyon készültünk erre is, sikerült két párosra elegendő felszerelést összeszedni, és még olyanokon is gondolkodtunk, hogy milyen lenne végig kimászni a vízesést a fölötte lévő katlanig. Első nap az alsó részen gyakoroltunk, illetve feljutottunk a felső részen lévő, szép tiszta jégfal aljáig (a jég elég buborékos, omlós volt). A vízesés másfél órányira van a falutól, ezt megspórolandó ketten kint sátraztunk. Másnap tovább másztunk, és Bálinttal egyre inkább a haladásra koncentráltunk, mint a gyakorlásra. A jégen túljutva a meredek, havas vágatban haladtunk tovább, míg alkonyatra kiértünk a fenti katlanhoz, egy esztenához. Ez is nagy sikerélmény volt! Az utolsó napot páran a sípályán töltöttük. Sajnos a hó elég régi volt, a felvonó pedig elég drága, de azért jó volt egy kicsit síelni. Főleg, hogy az utóbbi négy évben lemondtam a síelésről a hegymászás javára.

Hát így telt el egy hetünk a Radnai havasok között. Ami ugyan nem olyan magas, mint az Alpok, és nem olyan szabdalt, mint a Tátra, de téli gyakorló túrának kiváló helyszín. Majd jövünk még máskor is!

(páfrány)
Rotaru Ádám

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Rotaru Ádám

Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2020. február 22. – 24-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Sajnos a helyek elfogytak. Nem tudunk több jelentkezőt elfogadni! Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem, pótjelentkezési lehetőség! A járványhelyzet miatt késve indul a tavaszi tanfolyam. Vannak, akiknek nem jó a megváltozott időpont, ezért felszabadultak helyek. Lehetőség van még a jelentkezésre. Pontos részletekért keress minket. Itt kezdődik a...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is