magyar-hegymaszo-oktatok-2

Rieserferner csoport

Írta: 
Amikor október vége felé egyszer azt álmodtam, hogy a jégcsákány követ a lakásban és vadul ugat, rájöttem, hogy nincs mese, itt az ideje a következő hegyi kiruccanásnak. Átlapozva a friss Cosmopolitan magazint, a kismamajóga rovat mellett találtam egy cukimuki leírást egy szép alpesi vidékről. Némi további információszerzés után Veszprémi Janit és Bánfi Balázst sikerült – gyanúsan könnyen – meggyőznöm arról, hogy mindannyiunknak az lesz a legjobb, ha a november eleji hosszú hétvégét a hegyekben töltjük. A nyári svájci túrán részt vevő négyesünkből Ákos sajnos már más programot talált, csinos lányok elcsábították egy Alacsony-Tátra gerinctúrára. Így hárman vágtunk neki október utolsó estéjén az útnak, melynek kényelmi fokát nagyban emelte a Jani által szerzett mobil, cd-s barkács-autórádió… Leautóztunk Zalába, ahol késői érkezés után nem alvással, hanem a pohár fenekére nézegetéssel pihentünk rá a másnapi hajnali indulásra. Ennek ellenére sikerült a tervezett időben felkelni, 5:30-kor már úton voltunk célunk, a Rieserferner csoport felé.
E hegység fő tömege Olaszországban van, kisebb része nyúlik át Ausztriába. A Dolomitok közvetlen északi szomszédja; legmagasabb csúcsa a 3436m magas Hochgall. Sofőrünk az Évgyűrűk autósiskolában tanult vezetni, így viszonylag mérsékelt sebességgel terelgette a kis pözsót, mégis a kijelölt idő előtt elértük a hegyek lábát, pontosabban a kb 1550m-en fekvő Rein falut. Szép idő volt, így már útközben megkezdtük a hegyek látványával való feltöltődést, főleg a Lienzi-Dolomitok és a Dolomitok csipkés tornyai láttán tapadtunk a szélvédőre. Reinben a faluszéli, 1590m-en lévő Sage étterem mellett parkoltunk le, s rövid pakolás után nekivágtunk a meredek, jelzett ösvénynek, ami a 2276 m-en lévő Kasseler Hüttéhez (Rifugio Roma) vezetett.

Az ösvény extrém-meredeksége miatt gyorsan faltuk a szintet, két óra múltán már a késő délutáni napsütésben lubickoló házzal ismerkedtünk. Tudtuk, hogy zárva lesz és téli szállás sincs, így egy szélvédett helyen sátrat vertünk, s a szokásos  esti teendők (főzés, másnapra összepakolás, esti mese, stb) után korán (18:20-kor) aludni tértünk. Éjszaka szerencsére nem volt túl hideg, kb -5 fok körül alakult a hőmérséklet, így kellemesen aludtunk egész reggel 6-ig. Ez a majd 12 órás alvás volt túránk első komolyabb teljesítménye.

Schneebiger

7-kor aztán nekivágtunk az első kitűzött útvonalnak, ami a Schneebiger Nock 3358m-es csúcsára vezetett. A csúcs normál útja könnyű, F+ nehézségű (amit a két napja esett friss hó itt-ott azért küzdősebbé tett). Mindjárt a ház mellett elvétettük az ösvényt, egy lezárt úton indultunk el (mit nekünk útlezárás…), aminek a végén ott álltunk egy 15m-es függőleges szurdokfal tetején… Készültünk kötéllel, így nem volt gond a leereszkedéssel, ami után már a helyes úton tapostuk a szűz havat. Az északi oldalban lassan emelkedő ösvény után egy meredekebb morénahátra fordultunk, mely a hegy északnyugati gerince alá vezetett. A meredek, köves-havas oldalban hamar elértük a gerincet, amin balra fordulva már látszottak az első technikai nehézséget jelentő sziklatömbök, tornyok. Főleg a friss, de vékony hótakaró nehezítette a mászást, de így is max. II-es felmászásokkal találkoztunk, többnyire a sziklás-havas gyalogterep volt jellemző. Az egyetlen, nehezebb helyen pedig fix drótkötél segítette a feljutást. A gerinc egy idő után lankásabb lett és széles, firnes hómezővé alakult át, amelyen kb 200m-t megtéve jutottunk az előcsúcs tömbje alá. Itt egy meredek, lefelé szakadékban eltűnő oldalban vezetett fel az út, ezért elővettük a jégcsákányt, hágóvasat, s hipp-hopp felszaladtunk a tetőre. Konstatáltuk, hogy még jóval odébb van a csúcs, mert az előcsúcsot egy hosszú, kitett, sziklás gerinc és egy rövid éles hógerinc köti össze a legmagasabb ponttal.  Egy-két nehezebb átmászás itt is várt ránk, majd a gyönyörű hógerinc volt a hab a tortán. A csúcskereszt alól mesebeli kilátás tárult elénk, a lábaink előtt hevert az egész Dolomitok, a napos, páramentes időben a távoli csúcsok is nagyon tisztán látszottak. Kelet felé a Júliai-Alpok, nyugat felé az Ortler csoport zárta a látóhatárt. Északon az Ötztali-Alpoktól a Stubai, a Zillertali-Alpokon keresztül a Magas-Tauernig húzódott a panoráma. Igazán szerencsésnek éreztük magunkat, hogy kifogva az ősz talán utolsó, ilyen időjárású hétvégéjét, ezzel a látvánnyal zárhatjuk a mászóidényt. Az erősödő szél s a múló idő aztán hatásosan ösztökélt a leereszkedés megkezdésére, aminek nagy lendülettel vágtunk neki. Jó tempót diktáltunk, s újra megbizonyosodtunk afelől, hogy a hegyekben sosem érdemes  útlevágás miatt letérni a kitaposott ösvényről. A reggeli indulástól számítva 8 óra elteltével, meglehetősen fáradtan érkeztünk vissza a házhoz. Az esti főzőcske alatt megtárgyaltuk a másnapi programot, arra jutottunk, hogy a friss hó miatti várhatóan nehezebb és lassabb mászás, a kalauzidő túl magas volta miatt nem szállunk be fő célunk, a Hochgall észak-nyugati gerincébe. Helyette a 3273m magas Magersteint néztük ki, amelynek útvonaláról az említett gerincet is teljes szépségében szemlélhetjük. Az este a csillagok, hullócsillagok számlálásával telt, sokáig gyönyörködtünk a hihetetlenül tiszta égbolt látványában.


Újabb maratoni alvás után szombat reggel 7-kor kezdtük meg a Magerstein becserkészését. Az ösvény eleinte a Hochgallra vezető utat követte, aztán letértünk jobbra, egy hatalmas, havas hegyoldal felé. Ez egy meredek gleccser vastag firnnel és hóval fedett teteje volt, kb 500 m szintet tettünk meg rajta monoton felfelé cikk-cakkozással, mire a csúcstömb alá értünk kb 100m-rel a csúcs alatt. Könnyű gyalogterep vezetett a csúcskereszthez, ahol elhevertünk a meleg, nyárias napsütésben és elégedetten csodáltuk a még a tegnapinál is tisztább idő biztosította páratlan látványt. Fél óra napozás után úgy döntöttünk, hogy még átmegyünk a szomszéd Frauenköpfelre is (3251m), s 20 perc múlva már ott folytattuk a napfürdőzést. Lefelé a könnyű terep miatt nagyon gyorsak voltunk, így koradélután a sátorhoz értünk. Mivel másnapra a hazautazás maradt, ezért úgy döntöttünk, hogy még sötétedés előtt lemegyünk a völgybe az autóhoz, hogy ennyivel is rövidebb legyen a vasárnapi hazaút. Fél 5-kor leérve viszont még nagyon korán volt, ezért elindultunk hazafelé, hogy majd megalszunk valahol. Na ebből az lett, hogy legközelebb a Balatonnál álltunk meg egy hipergyors sofőrcserére s éjjel 2-kor már mindhárman a zuhany alatt fütyörésztünk (természetesen nem ugyanazon zuhany alatt…).

Vidovics Zoltán
Vidovics Zoltán

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2021. március 13 – március 15-ig...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Figyelem! A program megrendezése az aktuális vírushelyzettől függ. Elmaradás esetén a befizetett előleget teljes egészében visszafizetjük. Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Figyelem! Ez a tanfolyam idén, a vírushelyzet miatt elmarad! Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem! A program megrendezése az aktuális vírushelyzettől függ. Lehet, hogy egy kicsit később indul vagy elmarad. Elmaradás esetén a befizetett összegeket teljes egészében visszafizetjük. Itt kezdődik a hegymászó pályafutásod! Ez az...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is