magyar-hegymaszo-oktatok-2

Rieserferner csoport

Írta: 
Amikor október vége felé egyszer azt álmodtam, hogy a jégcsákány követ a lakásban és vadul ugat, rájöttem, hogy nincs mese, itt az ideje a következő hegyi kiruccanásnak. Átlapozva a friss Cosmopolitan magazint, a kismamajóga rovat mellett találtam egy cukimuki leírást egy szép alpesi vidékről. Némi további információszerzés után Veszprémi Janit és Bánfi Balázst sikerült – gyanúsan könnyen – meggyőznöm arról, hogy mindannyiunknak az lesz a legjobb, ha a november eleji hosszú hétvégét a hegyekben töltjük. A nyári svájci túrán részt vevő négyesünkből Ákos sajnos már más programot talált, csinos lányok elcsábították egy Alacsony-Tátra gerinctúrára. Így hárman vágtunk neki október utolsó estéjén az útnak, melynek kényelmi fokát nagyban emelte a Jani által szerzett mobil, cd-s barkács-autórádió… Leautóztunk Zalába, ahol késői érkezés után nem alvással, hanem a pohár fenekére nézegetéssel pihentünk rá a másnapi hajnali indulásra. Ennek ellenére sikerült a tervezett időben felkelni, 5:30-kor már úton voltunk célunk, a Rieserferner csoport felé.
E hegység fő tömege Olaszországban van, kisebb része nyúlik át Ausztriába. A Dolomitok közvetlen északi szomszédja; legmagasabb csúcsa a 3436m magas Hochgall. Sofőrünk az Évgyűrűk autósiskolában tanult vezetni, így viszonylag mérsékelt sebességgel terelgette a kis pözsót, mégis a kijelölt idő előtt elértük a hegyek lábát, pontosabban a kb 1550m-en fekvő Rein falut. Szép idő volt, így már útközben megkezdtük a hegyek látványával való feltöltődést, főleg a Lienzi-Dolomitok és a Dolomitok csipkés tornyai láttán tapadtunk a szélvédőre. Reinben a faluszéli, 1590m-en lévő Sage étterem mellett parkoltunk le, s rövid pakolás után nekivágtunk a meredek, jelzett ösvénynek, ami a 2276 m-en lévő Kasseler Hüttéhez (Rifugio Roma) vezetett.

Az ösvény extrém-meredeksége miatt gyorsan faltuk a szintet, két óra múltán már a késő délutáni napsütésben lubickoló házzal ismerkedtünk. Tudtuk, hogy zárva lesz és téli szállás sincs, így egy szélvédett helyen sátrat vertünk, s a szokásos  esti teendők (főzés, másnapra összepakolás, esti mese, stb) után korán (18:20-kor) aludni tértünk. Éjszaka szerencsére nem volt túl hideg, kb -5 fok körül alakult a hőmérséklet, így kellemesen aludtunk egész reggel 6-ig. Ez a majd 12 órás alvás volt túránk első komolyabb teljesítménye.

Schneebiger

7-kor aztán nekivágtunk az első kitűzött útvonalnak, ami a Schneebiger Nock 3358m-es csúcsára vezetett. A csúcs normál útja könnyű, F+ nehézségű (amit a két napja esett friss hó itt-ott azért küzdősebbé tett). Mindjárt a ház mellett elvétettük az ösvényt, egy lezárt úton indultunk el (mit nekünk útlezárás…), aminek a végén ott álltunk egy 15m-es függőleges szurdokfal tetején… Készültünk kötéllel, így nem volt gond a leereszkedéssel, ami után már a helyes úton tapostuk a szűz havat. Az északi oldalban lassan emelkedő ösvény után egy meredekebb morénahátra fordultunk, mely a hegy északnyugati gerince alá vezetett. A meredek, köves-havas oldalban hamar elértük a gerincet, amin balra fordulva már látszottak az első technikai nehézséget jelentő sziklatömbök, tornyok. Főleg a friss, de vékony hótakaró nehezítette a mászást, de így is max. II-es felmászásokkal találkoztunk, többnyire a sziklás-havas gyalogterep volt jellemző. Az egyetlen, nehezebb helyen pedig fix drótkötél segítette a feljutást. A gerinc egy idő után lankásabb lett és széles, firnes hómezővé alakult át, amelyen kb 200m-t megtéve jutottunk az előcsúcs tömbje alá. Itt egy meredek, lefelé szakadékban eltűnő oldalban vezetett fel az út, ezért elővettük a jégcsákányt, hágóvasat, s hipp-hopp felszaladtunk a tetőre. Konstatáltuk, hogy még jóval odébb van a csúcs, mert az előcsúcsot egy hosszú, kitett, sziklás gerinc és egy rövid éles hógerinc köti össze a legmagasabb ponttal.  Egy-két nehezebb átmászás itt is várt ránk, majd a gyönyörű hógerinc volt a hab a tortán. A csúcskereszt alól mesebeli kilátás tárult elénk, a lábaink előtt hevert az egész Dolomitok, a napos, páramentes időben a távoli csúcsok is nagyon tisztán látszottak. Kelet felé a Júliai-Alpok, nyugat felé az Ortler csoport zárta a látóhatárt. Északon az Ötztali-Alpoktól a Stubai, a Zillertali-Alpokon keresztül a Magas-Tauernig húzódott a panoráma. Igazán szerencsésnek éreztük magunkat, hogy kifogva az ősz talán utolsó, ilyen időjárású hétvégéjét, ezzel a látvánnyal zárhatjuk a mászóidényt. Az erősödő szél s a múló idő aztán hatásosan ösztökélt a leereszkedés megkezdésére, aminek nagy lendülettel vágtunk neki. Jó tempót diktáltunk, s újra megbizonyosodtunk afelől, hogy a hegyekben sosem érdemes  útlevágás miatt letérni a kitaposott ösvényről. A reggeli indulástól számítva 8 óra elteltével, meglehetősen fáradtan érkeztünk vissza a házhoz. Az esti főzőcske alatt megtárgyaltuk a másnapi programot, arra jutottunk, hogy a friss hó miatti várhatóan nehezebb és lassabb mászás, a kalauzidő túl magas volta miatt nem szállunk be fő célunk, a Hochgall észak-nyugati gerincébe. Helyette a 3273m magas Magersteint néztük ki, amelynek útvonaláról az említett gerincet is teljes szépségében szemlélhetjük. Az este a csillagok, hullócsillagok számlálásával telt, sokáig gyönyörködtünk a hihetetlenül tiszta égbolt látványában.


Újabb maratoni alvás után szombat reggel 7-kor kezdtük meg a Magerstein becserkészését. Az ösvény eleinte a Hochgallra vezető utat követte, aztán letértünk jobbra, egy hatalmas, havas hegyoldal felé. Ez egy meredek gleccser vastag firnnel és hóval fedett teteje volt, kb 500 m szintet tettünk meg rajta monoton felfelé cikk-cakkozással, mire a csúcstömb alá értünk kb 100m-rel a csúcs alatt. Könnyű gyalogterep vezetett a csúcskereszthez, ahol elhevertünk a meleg, nyárias napsütésben és elégedetten csodáltuk a még a tegnapinál is tisztább idő biztosította páratlan látványt. Fél óra napozás után úgy döntöttünk, hogy még átmegyünk a szomszéd Frauenköpfelre is (3251m), s 20 perc múlva már ott folytattuk a napfürdőzést. Lefelé a könnyű terep miatt nagyon gyorsak voltunk, így koradélután a sátorhoz értünk. Mivel másnapra a hazautazás maradt, ezért úgy döntöttünk, hogy még sötétedés előtt lemegyünk a völgybe az autóhoz, hogy ennyivel is rövidebb legyen a vasárnapi hazaút. Fél 5-kor leérve viszont még nagyon korán volt, ezért elindultunk hazafelé, hogy majd megalszunk valahol. Na ebből az lett, hogy legközelebb a Balatonnál álltunk meg egy hipergyors sofőrcserére s éjjel 2-kor már mindhárman a zuhany alatt fütyörésztünk (természetesen nem ugyanazon zuhany alatt…).

Vidovics Zoltán
Vidovics Zoltán

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinatanfolyam

Lavinatanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2019. február 9. – 11-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az alapfokú tanfolyamon szereztél. Itt már ismerni kell a...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfo…

Itt kezdődik a hegymászó pályafutásod! Ez az első lépés, hogy önálló hegymászó legyél. Az itt megszerzett ismeretek nélkülözhetetlenek, ha a hegyek között szeretnél túrázni, legyen szó akár via ferrata-ról, magashegyi...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is