magyar-hegymaszo-oktatok-2

Wallis

Írta: 
Még tavaly határoztuk el, hogy 2007 nyarán az Alpok négyezresei között fogunk duhajkodni – reméltük, hogy belebotlunk valamelyiknek a csúcsába is. Négyfős csapatunk esélyeit a következő személyek rontották: Bánfi Balázs, Szabó Ákos, Veszprémi Jani, s jómagam. Kinéztünk három hegyet a Wallisi Alpokban, s július 21-én, szombaton reggel célba vettük Svájcot. A 6:50-es indulás után nem sokkal, kb 18:30-kor értünk a Furka hágóba (2431m), ahol az első éjszakát töltöttük. Gondoltuk, hogy az ebben a magasságban eltöltött éjszaka majd elmozdítja a zéróról az akklimatizáltságunkat (utólag nem tudtam megállapítani, hogy elmozdította-e, ami már önmagában sokat mond). Az este és éjszaka során szinte folyamatosan esett az eső, ami elől először az épp lakatlan katonai épületek teraszán, majd a sátorban találtunk menedéket.

A második nap reggelén kb. két órás autózással értük el Täsch falut, a Zermatt előtti utolsó helyiséget, ameddig halandó ember autóval elmerészkedhet. Leparkoltunk egy helyre, ahol reméltük, hogy nem kell majd parkolási díjat fizetni, majd rövid pakolás után feltaxiztunk Zermattba (6 svájci frank fejenként). A vonat drágább is és nem is jár elég gyakran. Keresztülvonszoltuk magunkat a vasútállomás előtti téren, majd jobbra kanyarodva és kiérve a házak közül megkezdtük az 1600m-es szintkülönbség legyűrését, ami a Rothornhütte eléréséhez kellett. Az időjárásjelentést nem túl kedvezőnek ítélve egy hétig akartunk a házban megszállni, hogy biztosan legyen alkalmunk a csúcstámadásokra – az emiatt meglehetősen testes hátizsákokat rövidebb-hosszabb pihenőkkel 6 óra alatt cipeltük fel a 3198m-en lévő házba (26 SFr fejenként a szállás egy napra ÖAV-val, sör 6 SFr). Rövid esti tanakodás után úgy döntöttünk, hogy másnap elindulunk a Zinalrothornra (4221m, normál út nehézsége AD). Délelőttre jó időt, koradélutánra romlást jeleztek az időjósok.

Hajnali 3-kor keltünk, s 4-kor indultunk el a nyugodt, felhőtlen éjszakában. A kezdeti könnyű terep után meredek firnmezőket kereszteztünk, II-es sziklabetétekkel. Egy látványos hógerincet végigjárva érkeztünk a csúcstömb alá, ahonnan még kb. 300m szintkülönbség volt a csúcsig. Innen a hegy normál útját követtük, aminek az első szakasza a déli falon traverzált keresztül majd egy hosszú kuloárban vezetett fel a Gabel nevű csorbáig, ami a délnyugati gerincen kb 4100m magasan helyezkedik el. A traverz meredek, kitett, mix terepen vezetett, amiben néhol igencsak kunsztos sziklás szakaszok is voltak. A kuloárt 4-5 kötélhossz mászással lehet leküzdeni a meredek firnen/nedves hóban (25m-enként standok régi szögekből és kötélgyűrűkből). A mászós részeken lassan haladtunk, kb 11 órakor értük el a Gabelt. A beígért időromlás hamarabb érkezett, erős szél fújt a gerincen és gyanús felhők kezdték beborítani a környéket, így a visszafordulás mellett döntöttünk (az út legnehezebb része a még előttünk lévő gerinc lett volna). Leereszkedtünk a kuloárban, majd a traverz részen már olyan erős szél fújt, hogy sokszor másodpercekig a falhoz lapultunk, hogy el ne veszítsük az egyensúlyunkat. Mire a hógerinchez értünk, végleg befelhősödött, majd elkezdett esni az eső. A lefelé tartó út megtalálása is gondot okozott, főleg, mert felfelé nem arra jöttünk, amerre a többi parti. Az ő nyomaikon aztán végül megtaláltuk a megfelelőt és még egy ereszkedés beiktatásával kb. este 19:30-kor értük el a házat. Főleg az akklimatizáció hiánya miatt nagyon elfáradva vánszorogtunk be a házba. Nem bántuk, hogy másnapra is rossz időt mondtak.

A negyedik nap pihenéssel telt, csak Ákos vállalt be egy magányos túrát, kb 3800m-re ment fel egy kereszthez, ami a tegnapi út mentén állt egy gerinc lokális maximumán. Sokat ettünk-ittunk, kártyáztunk és fáztunk ezen a napon. Másnaptól többnapos tiszta időt ígértek, így újabb csúcstámadás mellett döntöttünk.

Szerda reggel lázasan ébredtem, ezért nem vállalkoztam a túrára, a többiek hajnali 4-kor indultak el. Hosszú alvás, majd napozás, evés-ivás után én is jobban lettem és délután sűrűn eléjük gyalogolva vártam a srácokat. Végül éjjel 22:30-kor futottak be, némi fáradtság tükröződött az arcukon. Elmondásuk szerint a Gabelig nagyon jól és gyorsan haladtak, több partit meg is előztek, onnan viszont nagyon lelassultak a kitett, nehéz sziklagerincen. Egyrészt a nehézségek miatt, másrészt az aznapi nagyon sok csúcstámadó parti akadályozta őket. Túl udvariasak voltak a fiúk, mindenkit elengedtek maguk előtt, akár felfelé, akár lefelé mászott. Végül 13:45-kor érték el a Zinalrothorn csúcsát, illetve egészen pontosan csak Ákos állt fent, Balázs és Jani pár méterrel a csúcs alatt húsz körömmel a gerincbe kapaszkodva várták be Ákost.

Csütörtökre én már teljes készültségben voltam, de a többiek – érthető módon – pihenőnapot tartottak, bár Ákos megint nem bírt magával és beletett újabb kétszer 900 méter szintet a lábába, lekirándult a Trift Hotel nevű menedékházba (2337m).

Péntek hajnalban 4 órakor indultunk a következő célpont, az Obergabelhorn (4063m, normál út nehézsége AD) meghódítására. Az útvonal első része egy hóval fedett széles gleccseren át vezetett, gyorsan haladtunk rajta. A gleccser végénél két partira osztottuk magunkat, mert Jani és Balázs a 3903m magas Wellenkuppét (normál út PD) akarták csak becserkészni. A Wellenkuppe tömbje alá érve Ákossal kissé elkavartunk s egy meredek, jeges kuloárba tévedtünk, ami némi jégmászós izgalom után szerencsére visszavezetett a helyes útra, ami egy könnyű, de törmelékes, meredek hegyoldal. A tetejét egy rövid gerinc és csorba köti össze egy kb 75m magas fallal, ami viszont gyönyörű, stabil kőzettel rendelkezik. 3 stand is van benne, de a gyorsaság érdekében szinkronmászással küzdöttük le a kb III-as nehézségű falat. A tetejétől még kb 40m szintet gyalogoltunk a hóban, és elértük a Wellenkuppe csúcsát (7:45-kor). Innen már beláthattuk az Obergabelhorn észak-keleti gerincét, amin a normál út további része vezet. A Wellenkuppéról kb 100m szintvesztéssel értük el a Grande Gendarme sziklatornyának tövét. A toronyra vezető út eleje firnes-sziklás meredek lejtő, ami sziklafalban folytatódik – ez utóbbin a beépített fix kötelek segítségével jutottunk fel. Az ezután kezdődő hógerinc jobb oldaláról erős szél fújt, ezért pihentünk fél órát a szélmentes, napsütötte déli oldalon, kb 1m-rel a gerinc alatt. A hógerincen figyeltünk a hópárkányokra és arra, hogy ne csússzunk le az északi oldal több száz méteres meredek lejtőjén. Eleinte lankásan emelkedett a gerinc, majd meredekebbé vált, s elérte a csúcs előtti sziklagerincet. Innen még kb. 8 kötélhossz mászás vezetett a csúcsra. Általában viszonylag könnyű volt a sziklamászás (II-III), de egy-két helyen igen nehéz részekkel/mozdulatokkal is találkoztunk (mondjuk IV-es), amiket hágóvasban nem volt könnyű leküzdeni. Az utolsó szellős átlépés után hirtelen kibukkantunk a csúcsra, 12:40-kor. Rövid bámészkodás után indultunk is vissza, kb. 8 ereszkedés után a hógerinc tetején voltunk. Az ereszkedéseket azon az alapon hajtottuk végre a kérdéses állapotú standokból, hogy ha ma már x embert megtartottak, akkor minket is meg fognak. A délutánra eléggé megolvadt hó miatt jóval óvatosabban kellett haladnunk a hógerincen, folyamatosan vertük ki a havat a hágóvas aljából (csilli-villi hótaszító lapka ide vagy oda). A Grande Gendarme tetejénél visszafelé is pihentünk egy fél órát, nagyon szép idő volt, délutánra a szél is elcsendesedett. A toronyról 2-3 ereszkedéssel jutottunk le (jó állapotú standok), majd felcaplattunk újra a Wellenkuppe tetejére. A kompakt sziklafalon újabb 3 ereszkedés következett, majd a II-es kőbányában botorkáltunk lefelé. Itt még várt ránk egy áthajlásban-ereszkedés és meredek, olvadt havon lemászás, majd végül a monoton menetelés a gleccseren a házig. Este 20:30-kor értünk oda. Jani és Balázs is sikeresen feljutottak a Wellenkuppéra.

„…a nyolcadik napon” megígértük a csinos pultoslányoknak, hogy „…elviszlek Amerikába…”, majd 4 órás menetben letrappoltunk Zermattba. Taxival vissza Täschbe, majd némi parkolási díj betyárkodás után a következő faluhoz, Randához tartozó Altermenzen kempingbe (1400m) vettük be magunkat (egy autóval, egy sátorral 11 SFr fejenként egy nap). Fürdés, kaja, pihenés, stb.

A vasárnap pihenéssel telt, elsétáltunk Randába, Täschbe, pótoltuk a hiányzó kajakészleteket, s este bouldereztünk a kempingben lévő hatalmas kőtömbön. És megvitattuk, hogy mi legyen másnap.

Július 30-án, hétfőn 12:00-kor indultunk el a randai vasútállomás parkolójából a kb 1530m-rel magasabban lévő Weisshornhüttébe (27 SFr a szállás fejenként ÖAV-val, sör 7 SFr – ha jól emlékszem).Ide már kisebb cuccot cipeltünk fel, mert csak 2-3 napot terveztünk, így félórás pihenést beiktatva 16:00-kor már a háznál is voltunk. Megszemléltük a Weisshorn (normál út AD) hatalmas, 4506m magas tömbjét, és kissé megszeppenve tértünk nyugovóra.

A hajnal 2:00 órás ébresztő után 2:45-kor vágtunk neki. Az első 100m szintet a ház mögötti ösvényen tettük meg. A következő szakasz a Schali-gleccseren való átkelés volt, aminek végén egy meredek, sziklás felszökésen/ösvényen gyalogoltunk fel könnyű terepen. A fal tetején (3145m) egy hosszú firnlejtőre léptünk, amin kb. 3450m magasságig tapostuk fel magunkat. Ákos a lejtőn úgy döntött, hogy a lábfájása miatt visszafordul. A lejtő vége felé ki kellett kanyarodni jobbra egy sziklagerincre, ahol II-es sziklafelszökések után újabb, rövid firnlejtő vezetett a Weisshorn keleti gerincére vezető törmelékes pillér/borda lábához. Egy kitett baltraverzzel kezdtünk, majd egy meredek, jeges bevágás következett, mindkettő viszonylag nehéz volt technikailag (a kitettség és a jég miatt). A két napja esett friss hó megkeményedve borította a lankás részeket, ez szerencsére segítette a haladást. A pillér nagyon hosszú, 3914m magasan éri el a gerincet, útközben sok gyaloglás és sok kis felmászás váltja egymást. Az előttünk járó vezetős partik nyoma szerencsére mutatta a helyes utat. Felérve a gerincre (a Frühstückplatzra) sziklatornyok sokasága állta utunkat, amiket főleg II-III-as nehézségért lehetett átmászni. Szinkronban haladtunk, csak a kényesebb helyeken standoltunk (a gleccser elejétől kötélre kötve haladtunk). A sziklagerinc vége (4178m) után kezdődött az utolsó rész, az először lankás, de éles hógerinc majd széles, de meredek hófal. Gyorsan áttipegtünk a gerincen, majd rövid pihenő után nekivágtunk a hófalnak. Itt eléggé lelassultunk, éreztük a magasságot, kevésbé bírtuk tüdővel és a viszonylag friss hó sem segítette a feljutást. 10:45-kor értük el a csúcsot, ahol viharos szél fogadott, a kötél és egyebek pillanatok alatt megfagytak, így pár fénykép után indultunk is lefelé. A csúcsrész elég meredek, ezért ereszkedtünk egyet az itt is hevenyészett standból, aztán megkezdtük a taposást lefelé. Sokszor beszakadtunk az olvadó hó miatt, s minden második lépésnél vertük a havat a hágóvasból. Lefelében még érdekesebb volt az éles hógerinc, de probléma nélkül átjutottunk. A sziklagerincen nagyon lassan haladtunk, mert a nehéz részeken az ereszkedést választottuk, és így nagyon gyakran váltakozott az ereszkedés és a mászás. A szél is kényelmetlenül megerősödött. A Frühstückplatz után a napközben teljesen megváltozott kőbányás pillér következett, a reggeli vékony hóréteg teljesen elolvadt, inkább sártengerre hasonlított a hegyoldal. Ez megnehezítette a haladást, elég lassan értük el a pillér alját. A hosszú firnlejtő délutánra kásás hólejtővé változott, de itt már nehézség nélkül, lelkesen trappoltunk lefelé. Túl lelkesen, így túlmentünk a gleccser felé vezető elágazáson, ami 100m visszamászásban bosszulta meg magát. Lementünk a gleccserre, átkeltünk rajta, majd az ösvényen 19:45-kor értük el a házat. Megegyeztünk, hogy mászástechnikailag a Weisshorn volt a legkönnyebb a 3 megmászott csúcs közül, viszont a leghosszabb út rá vezet fel, folyamatos koncentrációt és megfelelő erőnlétet igényelve. Mivel ebbe a házba nem foglaltunk előre szállást, így az éjszakát a matracláger padlójára terített pótmatracokon töltöttük, viselve a hajnali 2:00-kor kelő csúcstámadók taposását. Aztán átmásztunk valamelyik ágyba, és aludtunk tovább. Ebbe a házba még hálózsák sem kell, olyan vastag dunyhát adnak (a Rothornhüttébe sem feltétlenül, mert sok pokróc van.)

A túra 12. napján a levonulás következett, kb. 2,5 óra alatt zúztunk le Randába a kocsihoz, majd mivel nem tudtuk eldönteni, hogy mi legyen a további program, újra bevonultunk a kempingbe. Hosszú vita és hajrángatás és bicskanyitogatás és vesénrugdosás után úgy döntöttünk, másnap reggel elhagyjuk a Matter-völgyet és Wallist, levezetésként kinéztünk egy sziklagerincet egy háromezres csúcsra valahol a Susten hágó környékén.

Augusztus 2-án, csütörtökön átautóztunk a Grimsel-hágón, majd az Aare-áttörés parkolójában egy hirtelen ötlettől vezérelve mindenki benyomta magán a „kocaturista” gombot, s innentől már csak a városnézéseknek éltünk, japánul karattyoltunk és sűrűn nyomkodtuk a fényképezőgépet. Megnéztük az Aare-áttörést, ami igen látványos, érdekes látnivaló, jól meg is áztunk benne, mert épp jött egy felhőszakadás. Este a Brienz-i tó partján kempingeztünk, s elsétáltunk a helyi rockfesztiválra, bemenni viszont nem tudtunk, mert elfogytak a jegyek. Ezt eléggé sajnáltuk, mert a kapun csak ronda lányok jöttek kifelé és azt gondoltuk a szépek mind bent vannak.

Másnap bepillantottunk Interlakenbe, megnéztük a Thun-i tót, majd megcsodáltuk Lauterbrunnen híres sziklafalait, vízeséseit. Felautóztunk Grindelwaldba, de sajnos a felhők miatt nem láttuk az Eiger északi falát. Körbesétáltunk Luzernben, bevásároltunk a baar-i Coop-ban, majd a Zürichi és a Waleni tó partját érintve autóztunk át Liechtensteinen át Ausztriába. Innsbruck után vadkempinget kezdtünk keresni, de végül újabb szemkinyomkodás után aki akart vadkempingezett, aki akart, normál kempingezett.

Szombaton még megálltunk pár órára Salzburgban, aztán zúztunk haza. Köszönjük Jani a kitartó gáztaposást!

A túra sikeres volt, a célként kitűzött három csúcsra sikerült feljutnunk, bár egyikre sem jutott fel mind a négy csapattag. Sokat tanultunk, tapasztaltunk, remélem mihamarabb lesz lehetőségünk ezt kamatoztatni.

- Egészkötéllel másztunk, ahol mászni kellett, tán elég lett volna félkötél is, sok helyi parti is ezt használt. De ezzel kapcsolatban inkább a magashegyi oktatóink tudnak tanácsot adni.
- A helyiek elég gyorsak, nemcsak fizikailag bírják jól, a biztosítást igénylő részeken is gyorsan mozognak (nagyon sokszor biztosítás nélkül haladtak ott, ahol mi biztosítottunk). Míg mi rendszerint este értünk vissza a mászásokból, a partik nagyobb része kora délután. Van hova fejlődni…
- Az első héten az akklimatizáció hiánya miatt nem volt túl nagy az étvágyunk (étvágyam), a második héten már rendben volt. A mászásokra fejenként pár csokit és kb 1-1,5 liter folyadékot vittünk, általában maradt is belőle. A mászások alatt a csokiféleségeken és egyéb energiadús apróságokon kívül nem nagyon kívántunk mást.
- A helyiek kivétel nélkül mind csak mászózsákkal (és nem nagy túrazsákkal) mennek fel a menedékházakba, hálózsákot és ételt nemigen visznek fel, mindent megvesznek a házban. Ha nagyok leszünk és sok pénzünk lesz, mi is ezt fogjuk tenni.

(Vidovics Zoltán)
Vidovics Zoltán

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2020. február 22. – 24-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Sajnos a helyek elfogytak. Nem tudunk több jelentkezőt elfogadni! Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem, pótjelentkezési lehetőség! A járványhelyzet miatt késve indul a tavaszi tanfolyam. Vannak, akiknek nem jó a megváltozott időpont, ezért felszabadultak helyek. Lehetőség van még a jelentkezésre. Pontos részletekért keress minket. Itt kezdődik a...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is