Évadzáró tábor a Magas Tátrában

A nem túl optimista időjárás előrejelzés ellenére 19-en kimerészkedtünk a Tátrába (valami csak lesz, azért a kártyát elpakoltam.)

1. nap: Zuhogó esőben autóztunk a Biela Voda buszmegállóig, de mire kitápászkodtunk az autóból megszántak minket az égiek: elállt az eső. A felgyalogolás a Zöld-tóhoz számomra mindig szenvedés (most is az volt), Katika (aki először túrázott a Tátrában) lelkesen fotózott.  Útközben Patrikék beértek minket, de aztán nem előztek meg (pedig bíztattuk őket). Mátéék már a lefoglalt matrac –lágerben voltak. Ők nem voltak olyan szerencsések, mint mi: Ronggyá áztak felfelé menet.

2. nap: Reggel szomorú időre ébredtünk, minden ködös, vizes, nyirkos. Az egyértelmű volt, hogy a jeges-vizes fal nem vonzó a mászáshoz (=papírkutyák vagyunk), ezért a túrázást választottuk.  

A közös túracél egy szép kör volt: A Nagy-Morgás – hágón átkelve a Kőpataki-tóhoz értünk le, majd a zöld, és az ismert sárga jelzésen visszagyalogoltunk a házhoz. Bár havas-latyakos, a Kőpataki tó oldalán sok helyen jeges volt az út, mégis jól lehetett járni rajta. Szép túra volt (bár néha fújt a jeges szél, és kilátás helyett a ködben gyönyörködhettünk.) Zoliék a Rézpadok felé indultak, de az eljegesedett részek miatt visszafordultak.

3. nap: Akik éjszaka (ki tudja miért?) kimentek, már tudták, hogy megváltozott az idő: gyönyörű csillagos égnek örülhettek. Reggel csípős (0 fok alatti), de napos időre ébredhettünk.  Így mindenki az eredeti túracél teljesítéséhez kezdhetett:

 Esztiék túracsapata a Fehér-tavi csúcsra indult. Az eljegesedett utak miatt hamarabb visszafordultak.

 Máté és Zsé belenézett a Karbunkulus –torony Magyar útjába. Sajnos elcsúsztak az idővel: ebben nagy szerepe volt a tervezettnél jóval lassabb beszállásnak (=glattjég). Mivel (jogosan) nem vállalták azt, hogy rájuk sötétedjen, a falrajz bekerült az adóságok közé.

Mi öten: Gyuszi-Judit-Katika és Judit–Árpi partik a Zerge Kniha útját másztuk. Ez igazán szép, napos fal volt: kitűnő első tátrai mászás Katika számára. A beszállás havas-beszakadós-latyakos részein túljutva néhol vizes, de napsütötte szép útban, jó tempóban haladva mászhattunk. A 4. kh. után még egy hosszt másztunk a törpefenyvesben. (Hiba volt!!) Merthogy a túloldali havas visszaereszkedéshez nem fűlt a fogunk, s így egy plusz ereszkedőhosszra kényszerültünk (amit eléggé elbénáztunk.) De baj nem lett, vacsorára a házba értünk.

4.  nap: Rejtvények és meglepetések:

    1. reggel 7-kor kimentem reggelizni, és még mindenki aludt-reggeli sehol.

    2. Gyuszival még egyszer megmásztuk a Kniha utat (jeges beszállás után 1,5 óra mászóidővel. Ennek mi értelme???

    3. A lejövetel a háztól jobban elfárasztott, mint a felfelé út. (???)

    4. Máté és Zsé a Zergére másztak egy szép VII—t a Kniha mellett balra (Mi a neve?)

Összefoglalva: Szuper jó mászótábor volt, annak ellenére, hogy topteljesítmények nem születtek. Jó társaság, finom kaja, és a Tátra feeling!!!