Kiss Peti emléke a Mátrában
Írta: Tangl Eszter
Nemcsak azért mentünk, mert úgy éreztük, kötelező. Petire emlékezni otthon, egyedül is lehet. Mégis ez a túra a szomorú apropó ellenére is nagyon csábító volt, már hetekkel előre beírtam a naptárba magamnak. Összeszerveztünk egy kis 7 fős MAHOE csapatot, hogy együtt gyalogoljuk végig a 37km-es távot. (Mint utólag megtudtam, több klubos teleautó is érkezett a túrára, ki a 20-as, ki a 37-es távra). Jó hangulatban, szép időben szedtük a lábainkat a hol sáros, hol havas-jeges, hol szeles, de legtöbbször napsütéses tavaszias terepen.
Az ellenőrzőpontoknál elhelyezett fotókat és szövegeket igyekeztem kerülni. Elég megrázó volt ez sok „díszlet”, mégis hasznos, hiszen akik nem ismerték Petit, azok most részletesen olvashattak életéről, teljesítményeiről. Szerencsére a tea, keksz, kenyér, ropi és egyéb ellátmány, na meg a kezdődő lábfájás kellően elvonta a figyelmemet a szomorkodásról.
Az útvonal mesterien meg volt szerkesztve, részemről a 37km-es táv éppen kényelmesen teljesíthető volt a maga 1890m szintemelkedésével, Kékes-duplázással, bár a célegyenes sárdagasztását és felfele lépcsőzését szívesen kihagytam volna. Persze a célba érkezés pillanatának eufóriája, az oklevél, a kitűző, a szervezői gratuláció, a bőséges élelem és a színpompás naplemente kárpótolt ezért a megpróbáltatásért is!
Magam és társaim nevében köszönöm a szervezők és segítőik odaadó munkáját, a gondos útvonaltervezést, az ellenőrzőpontok profi kialakítását, a kivételesen szép időjárást, és hogy egyáltalán létrejött ez a program. A túrán indulók létszáma is magáért beszél: nem hiszem, hogy sok első szervezésű teljesítménytúra büszkélkedhet 829 fővel! Petihez méltó volt minden tekintetben. Szinte látom magam előtt, ahogy a barlangász szerelésében, kissé félrecsúszott sisakban, mosolyogva integet, miközben elsőként fut be a célba az 57-es távon...
Peti: "Az aminek látszik. Egy barlangászfutó vagy futóbarlangász."
Dinamikus tempó
Patakon átkelés bottal vagy fényképezőgéppel
Zoli baktat a téli-tavaszi erdőben
Teagyár a Sombokornál
Az Emlékhelyen a kis 7-esünk: Ádám, Patrik, Peti, Eszti, Réka, Miki, Zoli.
Szép nap volt!
