magyar-hegymaszo-oktatok-2

Első tátrai mászásom

Írta: 

A cél a Tátra volt, de tartottam tőle mivel sokat hallottam a szeszélyes időjárásától és tisztában voltam a magashegyi tapasztalataim hiányából eredő kockázatokkal is :) (rövidebben nem akartam, hogy egy vihar szedjen le a falról). Ezért úgy gondoltam, hogy valakihez csapódva tenném meg az első tátrai lépéseket. Erre Bálintot szemeltem ki, mint a hivatásos Tátra-mániást. Időmilliomos barátomat, a low budget kalandozás szakértőjét Janót könnyedén rávettem a kiruccanásra. Végül a Mátéval és Bálinttal a közös Tátrai élmény egy bivakolásban merült ki, mivel ők másnap hazajöttek. Arra viszont elég volt, hogy felszedjünk pár hasznos infót. (Felmenet, lejövet,fotó az utunkról (mert a topo otthon maradt...) megmutatták a luxus bivakot, és ránk hagytak némi kaját :)

A tátrai menetre októberre elég bátornak éreztük magunkat (mert ugye tapasztaltnak nem:). Indulás előtt próbáltam minél több információt összeharácsolni. Sok végiggondolni való volt.

Mit másszunk? (Kösz a segítséget!)

Ki milyen útvonalon megy a Tátrába, vonattal vagy autóval?

Hol lehet hagyni a kocsit több napra?

Hogyan találjuk meg a többieket, (a Nagy-Tarpataki völgyben van térerő, úgyhogy könnyen)

A szokásos kaja kérdés, mennyit, mit eszek, mit iszok (mindent megittunk ami tisztának és folyósnak tűnt) stb.

Aztán eljött az indulás napja. Szegény Janó meg kapkodhatott, mert írtam neki egy smst, hogy felőlem pár órával korábban is indulhatunk, mint amit megbeszéltünk.

Az út kb. 5 órát vett igénybe. Mikor este fél hat körül odaértünk a parkoló őr már túl volt az aznapi műszakon, így sajnos nem tudott tájékoztatni a parkolás díjáról. (el is döntöttük, hogy visszafelé is este kellene jönni, amúgy, ha jól tudom 3 euró a parkolás/nap)

Összemotyóztunk és elindultunk felfelé a szolidnak nem mondható méretű hátizsákjainkkal. Az út egy kis elkeveréssel együtt kb. 2,5 órát vett igénybe addig a pontig, ahol a bivakot sejtettük. Sajnos félreértelmeztem Máté SMS-ét így ahelyett, hogy az út bal oldalán kerestük volna, elindultunk fel a völgy jobb oldalán egy gyanús tömb felé. Ezzel beszívtunk vagy 150 méter szintet egy jó kőfolyáson oda-vissza, aztán lefelé finomítottunk egy kicsit a törpefenyő átkelési technikánkon is. Mire visszaértünk a völgybe már jól elfáradtam. Nem sokkal később megláttuk a srácok fejlámpáinak fényét, és némi bénázás után megtaláltuk egymást a 6-15 méteres sziklatömbök között. Mindenki elhelyezkedett, rákezdtünk a szokásos evés-ivás, jól mulatás programra. Közben szóba került a másnapi útitervünk, aztán elaludtam.

1A094175
Másnap reggel egy kicsit több időt töltöttünk a pakolással, mint kellett volna, de így is időben a fal alá értünk, útközben megálltunk néhány tengerszemnél, meg összehaverkodtunk a helyi zergékkel. A fal beszállását könnyen megtaláltuk. Bele is vágtunk az első könnyebb hosszba, amit Janó „szólózott ki” (nem kellett bele nagyon köztes)

1A094196


Az első hossz után rögtön el is csábultam kicsit a rossz irányba, de aztán sikeresen vissza traverzáltam az útba, annyi hátránya volt az általam bemutatott gyakorlatnak, hogy a kötél nem nagyon akart jönni. A 3. kötélhosszt megint az útban másztunk, aztán jött a „kulcshossz” elvileg V- -ért. Ebben a kötélhosszban két klasszikus hibát követtem el: az első az volt, hogy elcsábultam a mély bevágásban lévő repedés felé, ahelyett, hogy kimásztam volna a jóval stabilabb kőzetű táblára. A másik, hogy egy köztest nem hosszabbítottam ki kellőképp, így az a karabineren, és egy felette lévő tömbön frankón megtört. A második hibám csak súlyosbította az elsőt, sok fogás mozgott, ráadásul a rossz kőzet miatt nem is volt nagyon mit betenni...(nem baj mert így maradt cucc a standra), a kötél olyan nehezen jött, hogy teljes erőmből kellett húznom. A végén még egy kis kéménytechnikából áthajlásmászásba váltás is volt. Felette gyorsan csináltam egy igen kényelmetlen standot egy friendből egy tricamből, meg egy hármas ékből. A standolás utáni kötélfelhúzás lett számomra az út egyik legerősebb emléke. Lehet, hogy így egy kicsit nehezebb is volt ez a hossz, mintha követtem volna a leírást. Janó jött a következő hosszal, amit az ordibálásomtól megijedve hátizsákkal a hátán rohamtempóban teljesített. A standom felett kb. 20 méterrel volt egy luxus standhely, és itt épített egy újabb standot, mert meg akart menteni a további szívástól a fos standban. (ez a kéménysor a topo-n az úttól jobbra.) Ezután tovább folytatódott tovább a csiki-csuki, mert én is egy rövid kötélhossz után standoltam, mivel úgy tűnt, hogy egy darabig traverzálni fogunk. Janó megérkezett és a következő könnyebb, ám hóval-jéggel tarkított szakaszon elvitt vagy 50 méter kötelet. 

1A094219

Mikor felértem gyönyörű panoráma tárult a szemem elé, a Vöröstorony-csúcs egyik mellékgerincén találtam magam: Janó elég festői helyet választott :)
Innen egy kitett gerincen való áthaladás után szinkronban folytattuk az utunkat a csúcsig. Lejövet a Vöröstorony-hágó felé még egy kellemes max. 3-as körüli, itt-ott havas lemászással visszaértünk a hegy alá, aztán lecaplattunk a bivakunkhoz.

Másnap reggel nem éreztem magam túl jól, így nem vágytam igazán arra, hogy aznap is beszálljak egy útba, de Janó lelkesedése, és az hogy „azért mégsem feküdhetek egész nap a bivakban” (lehet ment volna :) rávett, hogy összeszedjem magam.

Aznap az idő nem tűnt olyan kifogástalannak, alattunk a Poprád körüli síkságból semmit sem lehetett látni a köd miatt, és a felhők sem voltak túl bíztatók. A Rabló-házba bekérdeztünk, hogy milyen lesz az idő. „all day sunny” hangzott a megnyugtató válasz.

Mire felértünk a beszálláshoz már megcsapta az első felhő hideg párája az arcunkat, ráadásul valami helyi erő is biztosított szólóban nyomta az utat a második kh. vége felé, de végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk a Motyka-útba. Janó beszállt az első hosszba, és miután gyorsan felszaladt a hossz lankás első felén szépen mászott tovább a repedésben (sajnos, mint később rájöttünk ezt ahelyett tette, hogy kiment volna a madáritató mélységű fogásokkal megrakott bal oldali táblára. Végül úgy járt, hogy az egyre meredekebb repedésben kellett magát felküzdenie, ami egy kisebb plafonba torkollott. A nehézsége hatos biztos megvolt, a szuszogásán hallatszott, hogy nagyon élvezi a dolgot. A nehéz traverz után elérte a két ragasztott nittből álló bombabiztos standot, és én utána másztam. Mire felértem teljesen egyértelművé vált, hogy nem vagyok az út teljesítéséhez megfelelő állapotban. Kezdtem belázasodni, és a tegnapi kényelmetlen standot is megsínylette a lábam. Az ereszkedés mellett döntöttünk, Janó ereszkedett másodjára, én meg azzal győzködtem (vagy 5ször elmondtam), hogy az egyik kötélgyűrűmmel kösse össze a két pontot (hagyja is ott), és úgy ereszkedjen, (végiggondolva ennek semmi haszna, értelme nem lett volna). Ettől Janó egy kicsit paprikás hangulatba került, és a további fárasztó tevékenységem sem javított a hangulaton.

Gondoltuk, ha már nem mászunk, akkor még szaladjunk le a Téry házhoz, meg vissza. Mire a láncos rész aljához értem már nagyon szarul voltam, úgyhogy vissza kellett fordulnunk. Ahogy a bivak felé gyalogoltunk egyre rosszabbul lettem. A lázam miatt úgy döntöttünk, hogy nem lenne jó ötlet még egy éjszakát ott tölteni. Rohamtempóban összepakoltunk, és ha Janó nincs, akkor biztos, hogy otthagyom a bakancsomat az egyik üregben, ahová akkor hajítottam, mikor felérve konstatáltam, hogy mindkét sarkamat rendesen feltörte. Kezdetét vette a számomra nagyon keserves levonulás. A végén már csak arra koncentráltam, hogy az egyik lábam sikeresen a másik elé tegyem, Janó türelmesen kullogott előttem-mögöttem.

Mire pestre érünk már alig bírtam járni a láztól.

Nagy élmény volt számomra ez a kiruccanás (és a „kaland faktora” is megfelelt, megkaptam a kellő mértékű szenvedést :D )

Köszönjük mindenkinek a segítséget!

Pali

A mászásról készült képeket Janó galériájában, és megjegyzéseivel itt éritek el.

Az utak topója pedig itt: Klasszikus, Motyka

A túra tanulságai címszavakban (nem fogok újat mondani):

Légy kipihent.

Valahogy készítsd fel a bakancsod, hogy ne törje a lábad (az enyém valószínűleg azért tört, mert a belső bőr bélést nem ápoltam, eddig soha nem volt vele bajom)

Ne vigyél fel magaddal 4 sört, régi mászócipőt pluszba, és más felesleges szarokat sem.

Nem árt, ha nem felejted otthon a kanalad, meg viszel cukrot, wc papírt :)

Vizet lehetőleg forralva igyál.

Kötélvezetés alapelveit illik figyelembe venni, mert különben úgy jársz, mint én :)

Az útnak a topója sem árt, mert egy alulról készített fénykép nem biztos, hogy a legjobb útmutató lesz.

El kell felejteni a legénykedést, mindenki a saját korlátai szerint tevékenykedjen.

Statisztikák bizonyítják,(legalább is sok történet), hogy az ember a hegyen nehezebben elviselhető (pl a másnapi ereszkedéskor), illetve türelmetlenebb (pl én a fos standban), erre érdemes lélekben felkészülni, meg uralkodni magunkon.

Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinatanfolyam

Lavinatanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2018. február 10. – 12-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az alapfokú tanfolyamon szereztél. Itt már ismerni kell a...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték, de célszerű, hogy már a tátrai téli tanfolyamon is túl legyenek. Az egyhetes tanfolyam...

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfo…

Itt kezdődik a hegymászó pályafutásod! Ez az első lépés, hogy önálló hegymászó legyél. Az itt megszerzett ismeretek nélkülözhetetlenek, ha a hegyek között szeretnél túrázni, legyen szó akár via ferrata-ról, magashegyi...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is