magyar-hegymaszo-oktatok-2

Tenger + napsütés + mészkő = Paklenica!

Írta: 

2010 tavaszán pillantottam meg először Paklenicát, szerelem volt első látásra! Akkor (is) egy egyesületi Grazer Bergland túráról kellett lemondanunk a kicsit távolabbi, ám annál egzotikusabb célpont miatt. Idén is így alakult, sajnos május 1. nem hétvégére esett, ezért a hagyományos osztrák túrát Pünkösdkor tartotta a klub. Nekem viszont nagy terveim voltak lenn délen... Szerencsére Zolit, a kiszemelt mászótársat nem kellett sokáig győzködni :)

DSC06170

"Paklenica - szerelem első látásra"


Magunkhoz képest korán érkeztünk a már jól bejáratott fapados Vesna (szerintünk „vézna”) kempingbe, amit csak a part menti út választ el a tengertől, így mászásból visszaérkezve máris a frissítő sós vízben úszkálhat az ember.

Szombatra Zolival rögtön a Mosoraski-t szemeltük ki. Számítottunk rá, hogy nem leszünk egyedül az útban, de ez, és a viszonylag magas vízállású patakon való bizonytalan átkelés sem tántorított el. Kissé vizes volt még a szikla az előző napi esőtől. Zoli vállalta a 3a nehézségű első hosszt. A kőzet szép stabil, kompakt, helyenként érezhető rajta a sok mászó keze nyoma, de azért Oszoly zsírosságától szerencsére még igencsak távol áll! Váltva másztuk a hosszokat, kivéve a kulcs előtti részt, ahol „véletlenül” két hosszt összevontam, így pont Zolit érte a megtiszteltetés, hogy a zord, meredek, zsíros, 5c-re számozott részen felvigye a kötelünket. Előttünk az olasz parti elölmászója elég lassan haladt, mire leegyszerűsített angolsággal megkérdeztem a társától, hogy vajon most van a legnehezebb részen? Azt hiszem, nem érthette pontosan, mert valami olyasmit kiáltott fel barátjának, hogy „rapido”. Ezután inkább nem próbálkoztam több kommunikációval... Kis kényszerpihenő, fotózkodás után aztán Zoli került reflektorfénybe. Meglepő módon sokat nyögött, és hogy is mondjam, nem szaladt fel könnyedén. Ekkor már kezdtem gyanakodni, hogy ez bizony nem piskóta. De nem volt mit tenni, elhangzott végre a vezényszó, kötél behúzva, zsák a hátamra, indulok. Közben épp befutott a mögöttünk mászó trió elölmászója, egy horvát srác. Igyekeztem magabiztosnak tűnni, mert hát mégis csak felülről jött a kötél, meg csak egy 5c, meg hát csak. Nagy lendülettel el is indultam, az első pár méter szerencsére nem is tűnt nehéznek. De aztán! A kémény kellemetlen volt, nem esett semmi kézre-lábra, gondolkodós és karos egyben, ami nálam nem nyerő. A feketeleves egy hatalmas beékelődött tömbnél jött, ami húzásra vagy 15 centit kimozdult. Valami káromkodásfoszlány kíséretében elkaptam róla a kezem, de Zoli megnyugtatott, őt is kibírta, nincs más, amit lehetne fogni. Na jó, legyen. A tetején pedig egy nem túl elegáns dupla térdelős kunszttal jöttem ki a szorult helyzetből. Kiderült, ezt mások is csinálták már így ;)

IMG 5690

  "A kulcshossz"

Mivel eléggé kifáradtam a küzdelemben, a következő (5b) hossz elölmászásáról lemondtam. Miközben biztosítottam, figyeltem a horvát srácot, ahogy a kulcsban halad. Ő is nyögött, fújtatott, de szépen mászott. Aztán egy ponton hallok valami ismerősen csengő k-betűvel kezdődő sziszegést. Elmosolyodtam, és tudtam, hogy a mozgó tömbhöz ért. Ez az 5b sem volt csokifutam, de mégis rekreálódtam benne annyira, hogy a kiszálló csodaszép, malterrel lefolyatott téglafalra emlékeztető métereket 5a-ért kimásszam. Az útnyitással ellentétben, imádok kiszálló hosszt előre mászni :) Fent végre sütött a nap, és a kopár hegytető helyett fás liget várt ránk. Kicsit napoztunk a legfelső standban, közben egy olasz turistacsoport haladt el az ösvényen a csúcs felé.

IMG 5716

   "Csúcskilátás"

Végül mi is utánuk eredtünk, s rövid séta-mászás után már az Anica Kuk 712 m-es csúcskövén pózoltunk a fényképezőgépnek. Nagy volt a hangzavar, az olaszok nem a csendességükről híresek. Leheveredtünk egy nagy kőre a tömeg közepétől kicsit jobbra, aztán egyszer csak arra eszméltünk, hogy néma csend van: tökegyedül vagyunk. Pár perc nyugalmas táj-csodálás következett, majd körbe lemásztunk-sétáltunk. Ádámék két utacskát másztak a kanyon bejáratához közel, az időzítés szinte mesteri volt, egy keveset vártak ránk az autónál.

A verőfényes napsütés felbátorított minket, a kempingben gyorsan mindenki belebújt a fürdőruhájába, és lesétáltunk a strandra. A víz igencsak hűs volt, talán túlságosan is, de mi bátrak és kemények voltunk, hosszú akklimatizációs álldogálás után úsztunk egy kört. Közben puhatolóztam Zolinál, hogy a másnapra tervezett (neki fő cél) Velebitaski-ról (6a+) vajon mi a véleménye a Mosoraski 5c-je után. Adott egy köteg kinyomtatott leírást, olvassam el. Nem volt túl pozitív egyik sem, már ami a számozást illeti. Olyasmit írt mindegyik szerző, hogy nehezebbnek érzékelte, mint ami a kalauzban van.

Ezért aztán az upgrade helyett „downgrade”-eltük magunkat, és másnap a D. Brahm (5c, 13kh) nevű útba szálltunk be, ami szintén az Anica Kuk-on kígyózik felfelé. Hasonlóan szépnek írta a kalauz, de kicsit elhanyagoltabbnak, füves részekkel tarkítottabbnak. Mi mindketten szebbnek éreztünk. Talán pont az elhagyatottsága (nem volt más parti az útban rajtunk kívül) tetszett. Illetve az is, hogy a kőzet lyukacsosan oldott, néhány hossz igazi Genuss-Hengkelgalerie – ahogy az osztrák mondaná (Zoli is felkiáltott örömében egy helyen).

 IMG 5763

   "Bombabiztos hatpontos stand"

Azért a kulcshossz itt sem egyszerű, az 5c elég szigorú. Sőt, mondhatni, még talán nehezebb is volt a tegnapinál. Egy meredek kémény, ahol a zsákot már magam alá kellett lógatni, hogy a hátammal neki tudjak feszülni, de aztán egy ponton nem volt már minek nekitámasztani a hátam, és az egész áthajlott, brrr. Röviden: jól megizzasztott a hely, pedig egész nap felhős, szeles volt az idő.

IMG 5762

   "Azt hitted, túl vagy a nehezén..."

A kiszálló 4b+ megint az enyém volt, igazi élvezet! Az út egy hatalmas kőkapuhoz ér fel, ami a viharos szél és mennydörgés elől igazi jó menedékként szolgált nekünk. Csúcs-szendvics és csoki elfogyasztása után elindultunk lefelé, s szerencsére a közeledő vihar is odébbállt, elkerült minket. Az Anica Kuk-ról lejönni a túloldalon kényelmesebb volt, mint itt: egy egész hosszú drótköteles részen kell lemászni, mire az ember a kuloárba ér. Lefelé megsimogattuk a Stup alját, felszedtünk a ledepózott második hátizsákot, és uzsgyi az autóhoz. Két széldzsekibe bugyolált összekucorodott gombóc várt minket a kocsi tövében: Réka és Ádám. Sajnos ők kaptak az esőből, és átfáztak a széltől, nem voltak úgy feldobódva, mint mi. A kempinben be is bújtak a sátorba pihenni. Így hát ketten maradtunk az egy üveg borra. A piknikpokrócon elnyúlva, a napi élményeket felidézve, a bárányfelhőket bámulva ide-oda adogattuk a borosüveget, mígnem kiürült... Este hangulatos vacsora a már bejáratott Lucija étteremben, szerintem a hálózsák felé röptömben elaludtam.

Hétfőn a hazautazás miatt már csak egy rövidebb utat néztünk ki, korai beszállással. Nem is gyanakodtunk, hogy a parkolóban a legfelső helyre kerültünk, és egy-két ember lézengett csak a kanyonban. Korán van még – gondoltuk. Zolival a Stupon szálltunk be a Karabore nevű 5b nehézségű, 4kh-as útba. Kapásból az első métereken volt egy olyan kunszt, ahol előbb elhaló hangon kiáltottam, hogy húúúúzzz be, aztán kénytelen voltam belefogni abba, amibe nem illik. De gyorsan átgondoltam, hogy ha most lepotyogok, a kötél talán pont annyit nyúlik, hogy esetleg megreccsen a bokám a földre huppanva. A második hosszban indultam, egyre nehezebbnek éreztem a kéményt, és csodálkoztam is, hogy ez csak 4b, hát mi van velem, elfáradtam, vagy már nem tudok mászni? Vagy talán eltévedtünk? A legmeghittebb pillanatban, amikor már harmadszor léptem vissza egy megcsinálhatatlannak tűnő áthajló bevágásból, leszakadt az ég (hát ezért nem tolongtak az autók reggel). Kistandoltam hát egyetlen nittben lógva, és élveztem, hogy áthajlás alatt vagyok, ami véd az esőtől. Később realizáltam, hogy az áthajlás nem egy tető, hanem egy repedés, aminek pont az esésvonalában vagyok. Néhány perc múlva telibe kaptam mindazt, amit az imént megúsztam, persze bőven kamatostul, ami feljebb a repedésbe folyt, hamarosan az összes ruhadarabomból csavarni lehetett a vizet.

IMG 4015IMG 4018

   "Eső előtt és alatt"

Zoli közben esőkabátba öltözve odaért hozzám. Rövid tanakodás következett. Ádámékat a szemközti Sjeverno Rebro-ban láttuk, ahogy egy fa alá húzódnak a zápor elől. Majd miután hirtelen elzárták az égiek a csapot, kiültek szárítkozni és minket figyelni egy párkányra. Nálunk volt hát a döntés joga: fel vagy le. Úgy gondoltuk, hogy gyorsan szárad a szikla ebben a jó időben, s Zoli minden eszközt bevetve, haláltmegvető bátorsággal felküzdötte magát a patakon, azaz az áthajló repedésen. Mire felértem, Ádámék is tovább indultak, s a víz nagy része is elpárolgott. A stand egy hatalmas pikkely mögötti üregben volt, védett helyen, de így is vacogtam. Közben pedig sikerült megfejteni a rejtélyt: egy standdal feljebb voltunk már, mint hittük, valószínűleg Zoli az elején egybe mászott két hosszt (de nem volt stand közben). Ezért éreztem én, hogy ezzel a 4b-vel nem stimmel valami, hiszen az már az 5b volt. A kiszálló hossz csodaszép volt, Zoli csak úgy suhant felfelé. Nem rohantunk le, mert gyorsan, két ereszkedésből le lehet érni az Abseil Pistán. Figyeltük Rékát, ahogy épp egy táblácskában mászik szépen előre.

IMG 5783

   "Réka és Ádám"

Lent megint pár perc eltéréssel értünk az autóhoz. Mindenkinek élménydús, sikeres napja volt. Gyors táborbontás, aztán búcsút vettünk a „kapormártáshegyektől” (ahogy Adri szokta mondani), és ráálltunk az autópályára, ami szinte hazáig hozott minket.

Sajnálom, hogy kimaradtunk az egyesületi hétvégéből, de talán lesz még idén közös túra! Paklenica pedig egy csoda, kár lett volna kihagyni! Lehet, hogy messze van, és nem olcsó az autópályadíj, de egy évben egyszer ez az élmény mindenkinek jár.







Tangl Eszter

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2020. február 22. – 24-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Sajnos a helyek elfogytak. Nem tudunk több jelentkezőt elfogadni! Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem, pótjelentkezési lehetőség! A járványhelyzet miatt késve indul a tavaszi tanfolyam. Vannak, akiknek nem jó a megváltozott időpont, ezért felszabadultak helyek. Lehetőség van még a jelentkezésre. Pontos részletekért keress minket. Itt kezdődik a...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is