magyar-hegymaszo-oktatok-2

Piz Badile, Cassin út

Írta: 
Kb két éven át mondogattuk egymásnak (inkább Dávid nekem), hogy meg kéne már mászni azt a Cassin utat a Piz Badile-on, de végül csak idén tettünk is valamit azért, hogy megvalósítsuk a tervet. Elintéztük a szabadságot, szereztünk két gyönyörű hölgyet útitársnak (Tangl Eszti és Oláh Kriszta), és összeszedtünk vagy 8 fajta (egymásra sokszor csak elnagyoltan hasonlító) falrajzot.

Július 19-én némi autókázás (9-10 óra), gyorshajtásért büntetés, benzinkifogyás miatt izgulás, lázmérés/csillapítás után érkeztünk meg a Mazsola-hágóba (Maloja-hágó, kb 1900m), ahol az első – „akklimatizációs” – esténket tölteni szándékoztuk. Töltöttük is, a bicikliúton főzőcskézés után „kitoltuk” a kemping melletti „erdei tornapálya” első két állomásának feladatait, majd bezsúfolódtunk a sátorba és röpke 10 óra múlva nyoma sem volt az elmúlt hét bulijai és egyéb éjszakai tevékenységei miatti kialvatlanságnak. Nagyjából Dávid is kiheverte rejtélyes betegségét (túlzott intenzitású nemi élet miatti általános fizikai és immunrendszer-gyengeség), így lassan végre a másznivalókra koncentrálhattunk. Átautóztunk a közeli Bondo-ba, ahonnan fizetős úton (9 EUR - automatába kell bedobni a pénzt) értük el a Laret nevű helyen lévő parkolót kb. 1300m magasságban. Összepakoltuk a hátizsákokat, majd nekivágtunk a Sasc Fura menedékházba (1904m; 22 CHF/éj) vezető extrameredek ösvénynek. 2 óra alatt értünk fel (a lányok valamivel később), s hozzáfogtunk a jól megérdemelt heverészésnek. Mivel másnapra bizonytalanabb, keddre viszont patent időt jósoltak a háziak, valamint még Dávid sem érezte magát 100%-osnak, úgy döntöttünk, hogy kedden szállunk be az útba. Addig is jöhetnek a sörök (6 CHF)! Az esti eső után kitisztult kicsit az idő, így felgyalogoltunk kb. 150 m szintet az ösvényen, hogy közelebbről is megcsodálhassuk a Badile-t. Jó volt végre a hegyek között lenni. Az éjszaka a lágerben a főhorkoló (hadd ne kelljen megneveznem az illetőt) elleni küzdelemmel telt, addig fojtogattam, amíg abba nem hagyta az éktelen trombitálást. Másnap sokáig aludtunk, eszegettünk-pihengettünk, majd lassan összepakoltuk a mászócuccot meg az esti bivakoláshoz szükséges egyebeket. Közben befutott egy másik magyar különítmény, akik szintén a Cassint célozták meg, de aztán végül nem indultak neki, az északi gerinc mellett döntöttek. Délután (a bizonytalan helyett gyönyörű időben) felbattyogtunk az északi gerinc kezdete alatti bivakhelyekhez és megkerestük a legtágasabbat (több is van egy viszonylag kis területen a Vial-hágó felett, kb. 2400m-en). 4-en pont elfértünk benne, szépen kialakították vízszintesre az alját, védett volt minden irányból, nem is kívánhattunk volna jobbat. Aztán felmentünk a kis nyeregbe, ahonnan be lehet látni az észak-keleti fal aljába, megnéztük, hogy milyen a hóhelyzet a beszállópárkányon, kell-e majd vinnünk hágóvasat. Szerencsére már leolvadtak annyira a hófoltok, hogy alattuk/mögöttük biztonságosan át lehetett kelni. A lányok is megszemlélték az északi gerinc beszállását, ők ezt nézték ki maguknak másnapra. Este 7-8 felé nyugovóra tértünk, az éjszakát csak az időként felerősödő és a bivakba is be-betörő széllökések zavarták. Fél 4-kor kimásztunk a hálózsákból, kidugtunk az orrunkat a bivaktömb alól, és annyira nagyon nem tetszett a látvány. Felhős ég, kellemetlen, hideg széllökések, nem az a patent idő, amit jósoltak. De továbbra is bíztunk az előrejelzésben, gondoltuk napközben majd megjavul az idő. Na persze. Nekivágtunk a felmenetnek, felérve a kis nyeregbe (2590m) a túloldalon rövid legyaloglás, majd 50m ereszkedés következett. Alulról megkerültük a legnagyobb hófoltot, majd a reibungos táblán felmentünk a párkányra, amelynek a végén indultak a III-as, beszálláshoz vezető kémények. Saccperkábé 60m-t kell bennük felmászni, amíg az ember felér a szögekből álló indulóstandhoz, ami egy kényelmes placcon található. Itt felvettük a jelmezt, bekötözködtünk és 5:45-kor beszálltunk. Dávidé lett az első hossz, egy fincsi, nem túl meredek bevágás ötösért, ami először Rébuffat mászott új beszállóvariánsként (Cassin eredetileg pár méterrel balra, egy V+-os repedésen/táblán mászta ezt a részt). A bevágás után még röviden balra fel kell mászni egy repedés mentén a standig, ami egy markáns üregszerű beszögellésnél van. A következő két hosszon végig lehet rohanni, mindkettő könnyű. Azonos irányba tartanak, balra felfelé és jó hosszúak. A végüknél lévő stand egy nagy tömb és a fal közötti bevágás után pár méterrel, kint a falon található (mi a bevágásban standoltunk). A negyedik hossz az első komolyabb akadály. Egy szellős, reibungos átlépés a kulcsa, és még ezután is gondolkodós, kb. VI-osért adják. 40m után balra található a stand. A következő hossz könnyebb, hipp-hopp felszáguldottunk rajta, egyenesen felfelé, továbbra is kissé balra tartva. Itt értek be minket az első üldözők (3 parti mászott rajtunk kívül aznap, egyesek téli bakancsban…). Ők aztán elbizonytalanodtak, hogy merre tovább, túlságosan elmásztak balra, de visszatérítettük őket a helyes irányba. A hatodik hossz, ami nem túl nehéz, elején valóban markánsan balra kell mászni, de egy vizes-jeges rész után egy éles fordulóval egy enyhén jobbra tartó bevágást kell követni (szög is jelzi az alján). A nem eléggé kihosszabbított köztes miatt nem értem fel a standig, alatta pár méterrel standoltam. Dávid feljött, majd továbbra sem nehéz részeken át az eredeti stand után balra tartva mászott tovább 50m-t. Az ezutáni hossz végén értük el a kb. a fal alsó harmadánál lévő hófoltot. A hófolt jobb alsó szélénél volt a stand, majd a kilencedik hossz a hófolt balról megkerülését jelentette könnyű terepen. 9:15-kor értük el a fal fő nehézségeinek kezdetét. Eddig az idő is tűrhető volt, ki-kisütött a nap, bár a szél kis megszakításokkal folyamatosan, kellemetlenül fújt. A továbbiakban aztán romlott a helyzet, a nap már nem jött elő, egyre hidegebb volt, s a szél is rátett egy lapáttal. Fokozatosan fel kellett vennünk minden ruhát, nálam ez az aláöltözeten kívül egy vékony és a vastag polárt, valamint a kabátot jelentette. Ja, meg a sapkát, kesztyűt. Ennek ellenére a mászás további részében folyamatosan kutyául fáztunk, sokszor a kezünk is elfagyott mászás közben. A 9. hossz után meredekebbé válik a fal, egészen a kiszálló hosszokig, bár azok is talán meredekebbek valamivel, mint a fal alsó része. A 10. mindjárt a kulcskötélhossz, ami szerencsémre nekem jutott… A hófolt bal felső széle felett pár méterrel indul, egy bevágás mentén, aminek a végén, messze fent, egy markáns plafon látszik (addig nem kell elmászni,  még előtte ki kell mászni jobbra a bevágásból. Van pár régi szög a hosszban, de jócskán lehet/kell pakolni is. VI+-ért adják, A0-t is írnak hozzá, bár szerintem a köztesek helyzete általában nem kedvez ennek/nem teszi lehetővé. Egy zöld hevederes fix friend után pár méterrel kell kimászni jobbra, amit különösebben nem jelez semmi, hacsak az nem, hogy talán ez az első hely, ahol a magamfajta kocamászó egyáltalán el tudja képzelni, hogy át lehet mászni. Az él túloldalán pár méterrel feljebb van egy régi szögekből álló stand, de érdemesebb továbbhaladni, már valamivel könnyebb sziklán, a nittelt standig (jobbra, felfelé). Dávid gyorsan felért a következő, V-ös bevágásban, majd a harmadik VI-os hossz jött, egy plafon alatt balra, majd újabb bevágásban fel. Na itt kényelmesebben lehetett A0-zni a régi szögeken, nem is haboztam. A 13. hossz elején balra felfelé kell tartani, majd egy él túloldalára átmászva jobbra fel kell folytatni, könnyebb terepen. Ekkor már láttuk két hosszal magunk felett a kéménysor bejáratát. Itt jobbra kell tartani (nem a bevágás mentén), ahol kb 30m múlva egy nitt található, majd újabb 30-40 m múlva a bevágáshoz balra visszakanyarodva értük el a „V” formájú bevágás/kémény alját. Mivel valahogy sikerült a két hosszt egybemászni – természetesen minden szándékosság nélkül –, Dávid nyerte meg az első kéményt, amelyről látványos fotókat szoktak csinálni, amin a mászó messze a kémény belsejétől nagy terpeszben mászik a semmi felett. Mi maradtunk a kémény belsejénél, ahol legalább köztest is jobban lehetett rakni. Másodmászóként a zsákot hevederen magam alá lógatva hernyóztam fel Dávid mellé. Innen négyszögletűvé válik a kémény, gyakran találkozik az ember szögekkel, lelkesen akasztgattuk őket. Néhol durván eljegesedett a szikla, úgy kellett keresgélni a léphető, fogható, jégmentes területeket. A 18. hossz végén értünk ki a kéményekből, ahol balra traverzáltunk pár métert a standhoz. A kiszálló falrész már könnyebb, viszont kissé tanácstalan az ember, mert úgy néz ki, mintha bármerre lehetséges lenne a továbbmászás. Végül a standtól kicsit balra indultam el, majd jobbra visszakanyarodva átmásztam egy kis gerincszerűség tetején, s friendek-ből építettem standot. Dávid egyenesen felfelé mászott tovább, balról elhaladt egy kis kiszögellés mellett, s nekem már csak 30 m maradt, hogy elérjem a gerincet. Az utolsó pár kötélhosszban és a gerincen már viharos volt a szél, és az idő is jól elment (18:30) ezért úgy döntöttünk, hogy a csúcson lévő bivakban töltjük az éjszakát. Kb. 6 kötélhossznyi mászás következett a gerincen, ami technikailag könnyű volt, a szél és a hideg nehezítette. Itt már folyamatosan arról fantáziáltunk, hogy milyen pózban fogunk minél szorosabban egymáshoz bújni, ha nem lesznek takarók a bivakban… Végül boldogan nyugtáztuk, hogy a bivak üres, az összes létező takaró a rendelkezésünkre áll. Haraptunk valamit, ittunk pár kortyot és bevackoltuk magunkat. Bedurrantottunk a takarók alá, és máris igen kellemes volt a hőmérséklet. Ennek ellenére még sokáig dideregtünk, annyira át voltunk fagyva. Jól kialudtuk magunkat, reggel csak 7 körül keltünk fel, s már jóval szebb időjárás fogadott. A szél ugyan még mindig erősen fújt, de sütött a nap és nem láttunk fenyegető felhőket sem. Így aztán az északi gerincen való leereszkedés mellett döntöttünk. A Cassin-kiszállásig szinkronmásztunk, majd elérve az első ereszkedőgyűrűt, megkezdtük a huszoniksz kötélhossznyi ereszkedést. Ahogy egyre lejjebb értünk, úgy javult az idő, csendesedett a szél és emelkedett a hőmérséklet. Sok felfelé tartó partival találkoztunk, néhányan furcsállták, hogy már lefelé ereszkedünk, néhányan egyből gondolták, hogy a bivakból jövünk. Párszor vissza kellett mászni a lehúzáskor beakadt kötélért, de komolyabb probléma nélkül, komótosan haladtunk lefelé. Indulástól kb. 8 óra alatt értük el az első bivakot, ahol összeszedve a depózott cuccainkat mentünk is tovább a menedékházhoz. A lányok már vártak és ránkparancsoltak, hogy azonnal pakoljuk össze a nagyhátizsákokat, indulunk le az autóhoz, majd korbáccsal a kezükben hajtottak minket lefelé. (Ők végül a rossz időt miatt nem mászták meg az északi gerincet, és most be voltak sózva, hogy minél előbb keressünk újabb célpontot.) Így is lett, még aznap átautóztunk Olaszországba, ahol egy kempingben és a szomszédos faluban pizza-sör-grappa kombinációval nyugtáztuk a kaland végét.

A Cassin útról összességében még annyit, hogy a kötélhosszok szinte mindegyike viszonylag hosszú, kb. 40-50m, a három VI-os körüli hosszon kívül a többi rész technikailag nem vészes, jól lehet bennük haladni. Az útban elég sok régi szög van, főleg a második részén, de pakolni is kell sokszor saját köztest, főleg kisebb/közepes friendeket. A standokban általában egy nitt is van (bár a kiszálló hosszoknál nem találtunk). Egy hátizsákkal és fejenként két liter vízzel indultunk, ami végül elég is volt a másnapi leereszkedés végéig.
Vidovics Zoltán

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2020. február 22. – 24-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Sajnos a helyek elfogytak. Nem tudunk több jelentkezőt elfogadni! Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem, pótjelentkezési lehetőség! A járványhelyzet miatt késve indul a tavaszi tanfolyam. Vannak, akiknek nem jó a megváltozott időpont, ezért felszabadultak helyek. Lehetőség van még a jelentkezésre. Pontos részletekért keress minket. Itt kezdődik a...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is