magyar-hegymaszo-oktatok-2

Katalin Add a Tested!

Írta: 
Már régóta néztük az időjárás jelentést a Magas-Tátrába. Csak hó, hó és hó. És most, kis napocskák ragyogtak mindenhol, és ráadásul pont a két ünnep között, ezt nem lehetett kihagyni


Tehát a jó időt és a szünetet kihasználva kis csapatunk december 26.-a kora reggelén elrajtolt Újpestről, és egyenesen a Tátra irányába tartott. Még az sem riasztott vissza bennünket, hogy az elmúlt hetek rossz időjárása miatt nagyon mély porhóra lehetett számítani.

Dél körül érkeztünk meg Ótátrafüredre, kerestünk egy parkolót, majd felvonóval fölmentünk Hrebeinokba. Első célpontunk a Nagy-Tarpataki-völgyben található Katalin-platni Stredom útjának téli megmászása volt. Peti már mászta az utat nyáron, úgyhogy úgy gondoltuk semmi probléma nem lehet.

Szépen haladtunk a kitaposott turistaúton a kuloár aljáig. Megálltunk, és fölnéztünk, a platnit nagy hócsíkok szelték át, a középső markáns hócsík volt a Pochyly út, előre láttuk, h érdekes lesz. Letértünk a turistaútról, és combig süppedtünk a porhóba. Följebb kicsivel jobb volt a helyzet, de a bivak előtt a hó ismét nagyon mély lett. Aggódva néztünk föl a tekergőző kuloárba, és latolgattuk a holnapi esélyeket. Fölérve a bivakba ledobtuk a zsákokat és berendezkedtünk éjszakára. Nem aludtunk jól, izgatottak voltunk a másnap miatt. Hajnali 1-órakor elnyomott az álom, 4-órakor arra ébredtem, hogy remegek, borzasztó hideg volt. Esetlenül kászálódtam ki az összefagyott zsákból, előhalásztam a bakancsom, és magamra erőltettem. Gyorsan levettem magamról a polárokt, aztán vissza, így jobb lett, már nem remegtem. (A cuccaim nem erre a hidegre lettek kitalálva, a hálózsákom extreme tartománya

-15-fok volt, a bakim komfortja meg -12-es. A hőmérséklet pedig a -20-fokot közelítette. Minden megfagyott, a polárok, a termoszban a tea, a kenyér, stb. A kamáslim cipzárja letört, és Peti kabátjának műanyag alkatrészei is amortizálódtak.) Nekiálltunk teát főzni, aztán összepakoltuk a zsákot, és elindultunk fölfele. Nem éreztem a lábujjaimat, mintha fadarabok lettek volna, elég kényelmetlen érzés volt. A hó nem volt olyan vészes, alul kb. térdig ért, és voltak keményebb részek is. Elérkeztünk egy kemény firnes szakaszhoz, fölkaptuk a hágóvasat, és nekiindultunk. Kellemesen lehetett rajta haladni, de sajnos nem tartott sokáig. 15-20m múlva újra térdig süppedtünk a hóba. A kuloár teteje volt a legrosszabb. Ez a szakasz volt a legmeredekebb, és a hó is mély volt, állandóan visszacsúsztam az előző nyomomba. Végül is sikerült följutnunk. Négy órába telt az út.

Tapostunk egy kis egyenes térséget, és megpróbáltunk standot kreálni, de a lehetőségünk csak egy félig bevert szegre, és egy kis friendre korlátozódott. Kipakoltunk, aztán fogtam a csákányokat, és nekiindultam annak a 25méteres mix résznek, ami fölvitt a repedés kezdetéig. Nyáron ez egy könnyű séta. Engem viszont jól megdolgoztatott, semmi normális köztest nem tudtam berakni, és a mindent ellepő porhó semmit sem tartott. De szerencsére zuhanás nélkül elértem az út kezdetét. Csináltam egy standot, Peti fölküzdötte magát, és indulhatott az első trepnis hossz. Kisütött a nap, egyből jobban éreztem magam, végre elkezdtem kiolvadni. Peti lassan haladt felfelé. Mindent ki kellett előbb takarítani, hogy be lehessen tenni valamit. Láttuk, hogy ma már nem fejezzük be az utat. Aztán Peti fölért, és én indultam utána. Minél följebb értem a berakott köztesek minősége annál rosszabb lett. A stand előtti cuccok nagyon gyengék voltak, csodálkoztam, hogy egyáltalán megtartották Peti súlyát. Kezdtem érteni, hogy miért kiabált le olyan sűrűn, hogy „figyelj”. Mire fölértem a nap is lebukott. Rögzítettük a köteleket, és rendszereztük a cuccot, amit utána ott is hagytunk a standban. Ekkora már erősen sötétedett. A naptól megolvad hótól vizes cuccok kőkeményre fagytak. Beleértve az impregnálást csak újkorában látott félkötelemet is. Érdekes volt rajta ereszkedni.

A kuloáron lefele sokkal könnyebb volt. Szépen haladtunk. A bivakban főztünk egy vacsorát, aztán aludtunk. Jobban, mint előző nap. Hajnali 4-kor megint arra ébredtem, hogy kegyetlenül fázom. Egy perccel többet sem bírtam volna a zsákban maradni. Nem volt probléma a korai keléssel. Főztünk egy teát, összeszedtük magunkat, és újból nekivágtunk a kuloárnak. Lényegesen gyorsabban ment, mint előző nap. 1.5-óra alatt fölértünk.

Fölmásztunk a rögzített köteleken, és Peti nekiállt a második hossznak. Nekem jutott a harmadik hossz. Ekkor volt kilenc óra. Peti kb. három óra alatt kimászta a hosszt . Semmi cucc nem volt a hosszban azon a két szögön kívül, amit  kézzel kihúzott. A stand egy gyűrűs szög volt egy tricammal, és egy ékkel kiegészítve. Elindultam másodba. Fönt rendszereztük a cuccot, fölszerelkeztem és indultam. Bevallom, nem ment túl gyorsan. Sőtt, kimondottan lassan sikerült az előrehaladás. Az áthajlásokat kis friendek segítségével küzdöttem le. Végre elértem az első szöget. Nyújtózkodtam, hogy elérjem, és mikor hozzáértem megmozdult. Boldog voltam tőle. Vettem a kalapácsot, és dühömben tövig vertem, úgyhogy utána fűzögethettem, mert nem bele a kara. És ez így ment tovább gyenge köztesek, microékek, kis tricamek, és lötyögő rozsdás szögek. A lényeg a lényeg besötétedett mire a traverz elejére értem. Félig kialudt lámpám fényében nem voltam semmiben sem biztos. Találtam két szöget, amit akár standnak is lehetett nézni. Legalábbis nekem sikerült. Hosszas szenvedés után összegeztem a nem éppen előnyös helyen lévő pontokat, majd szóltam Petinek hogy indulhat. Nagy volt a csend, csak Peti csörömpölése, és durcás mormogása hallatszott néha lentről, hogy miért kellett olyan sok szöget bevernem, amikor azt beverni, és kivenni is sok idő, és amúgy is ez a szög még tök új volt. De hát, ha az ember parál akkor mindenre képes. Még a szögelésre is. J Mikor Peti fölért előterjesztettem azt az ötletem, hogy innen kezdjük meg az ereszkedést, ne a traverz végéről. De Peti kijelentette, hogy kétnapi szenvedés után ő már csak azért is teljesen a végére akar jutni az útnak. Úgyhogy betolta a maradék fél tábla csokit, és nekiállt az utolsó pár méternek. A lámpám szinte teljesen kialudt, úgyhogy lekapcsoltam, nem akartam ott matatni a pótelemekkel. Szemem gyorsan megszokta a sötétet. Szétnéztem, és gyönyörű látvány tárult szemem elé. Világítottak a havas csúcsok. Beláttam a Nagy-Tarpatakit, és átláttam a Kis-Tarpataki-völgybe is. Teljes volt a csönd. Lent világítottak a falvak. A platni így sötétben még nagyobbnak látszott. Ebből a nyugodt didergésből csak Peti néha fölhangzó vezényszavai zökkentettek ki. Meg az a lágy szellő, ami néha fújdogált, úgy remegtem tőle, mint akit rángatnak. Minél távolabb kerültünk a naplementétől annál nagyobb volt a hideg. Aztán hallottam az óhajtott vezényszót. -„Stand, kivehetsz”-. Esetlenül kezdtem meg a pakolást elgémberedett végtagjaimmal. Az első mozdulattal sikerült kilépnem a trepniből, és egyből oldalra fordultam. Vicces látványt nyújthattam. Végtére is nagyobb gond nélkül szétszedtem a standot, és fölértem Petihez. Beraktuk a kötelet ereszkedéshez, én elemet cseréltem, és elindultam a nagy sima táblán lefele a semmibe. Szerencsére megtaláltam a szép nittelt standot, amibe még benn volt a kara, amit Petiék nyáron hagytak ott. Gyors átszerelés és indultam tovább. Aztán hopp egy áthajlás, aztán hirtelen még egy, nappal biztos viccesebb lenne, de most közönyösen szemléltem a dolgokat, és nem is éreztem az alattam tátongó mélységet. Megérkeztem az első standba, aztán Peti is befutott, szerelés, ereszkedés, és lent voltunk a puha hóban. Nagyot sóhajtottunk, és fölnéztünk. Katalin minket is jól megtáncoltatott! Ekkor 23: 40-perc volt.

Futottunk lefele a puha hóban. Sötétben ez sem volt olyan meredek. Lent főztem egy tésztát, és mély álomba merültem.

 

Másnap hét körül ébredtem, vártam, hogy kisüssön a nap. Nyolckor fölkeltem, és elkezdtem az összepakolást, aztán Peti is fölkelt, pakoltunk, majd elindultunk a Zamkovszky-ház felé. Következő célpontunk a mindkettőnk által jól ismert PP-varian volt. Természetesen a menedékház tele volt, a bivakból már nem kértünk többet, a Téry túl magasan volt, úgyhogy átbaktattunk a Kőpataki-felvonóházba a Lomnic alá. Földobtuk a vizes jeges cuccainkat a radiátorra, ittunk, ittunk, és melegedtünk. Amikor már egy ideje bent voltam eddig nem tapasztalt dolog történt velem. A melegtől kiszáradt, és fölrepedt a szám, és pár újbegyem is keresztberepedt. Ha valami hozzáért fölszisszentem fájdalmamban.

Aztán megvártuk, amíg bezár az étterem, és remélve, hogy nem dobnak ki lefeküdtünk aludni.

Én még forgolódtam párat Peti nagy örömére, de aztán engem is mély álom nyomott el. Sok ideje először kényelmesen, jó melegbe.

Másnap már nem volt olyan könnyű négykor fölkelni, de végül sikerült. Összedobtuk a cuccot, és elballagtunk a PP alatti morénára. Ott kitaposott sztrádára találtunk (köszönjük Zoli és Dávid) amin fölsétáltunk a beszállásig. Vettem a vasat és a csákányt és nekiálltam a rámpának. Viszonylag hamar megvolt. Peti kimászta az első IV-es hosszt, és indult az élménymászás az első táblán, ami az én feladatom volt. Megpróbáltam minél gyorsabban menni, törleszteni ezzel a platnin eltökölt időt. Itt sokkal könnyebb volt gyorsnak lenni, a platni vad repedése után itt minden percét élveztem a mászásnak a szép napsütésben. Peti is így volt ezzel, fotóztunk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Peti még a nappal is versenyt mászott. Az volt a lényeg hogy előbb érje el az áthajlást, mint a nap. És ha néha meg is sütötte a lábát, mondhatjuk megnyerte a versenyt.J Nyáron én másztam előre az áthajlást, de most másodban sem volt kevésbé izgalmas. Fönt szépen leolvadt meleg gránit várt bennünket, ahol még az a V-ös felnyúlás is jóérzés volt. A lemenet a megolvadt kásás hóba nem volt nagy élmény, de végül is gond nélkül ment. Leereszkedtünk a rámpán, le az úton, a kocsihoz, és irány haza.

 

Meg voltunk elégedve ezzel a szűk héttel. Még így is, hogy fáztunk, küzdöttünk, gyalogoltunk stb. De megérte, sikerült másznunk két szép téli utat!

 

Mászók: Kiss Péter

              Héjja Bálint
Héjja Bálint

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2020. február 22. – 24-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Sajnos a helyek elfogytak. Nem tudunk több jelentkezőt elfogadni! Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem, pótjelentkezési lehetőség! A járványhelyzet miatt késve indul a tavaszi tanfolyam. Vannak, akiknek nem jó a megváltozott időpont, ezért felszabadultak helyek. Lehetőség van még a jelentkezésre. Pontos részletekért keress minket. Itt kezdődik a...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is