magyar-hegymaszo-oktatok-2

Dolomitok, 2011

Írta: 
Fél hat körül értünk a házhoz, rövid szöszmötölés után célba vettük a Torre Grandét (2361m), annak is az északi tömbjét. Az északnyugati élen induló és az északi falban folytatódó utat néztük ki, 4 szép kötélhossz, V-ösért, Ádám ráadásul már volt a torony tetején, tudja, hol kell lejönni, ha neadjisten ránk sötétedne. Fél 7 körül szálltunk be, megküzdöttünk a „dolomitos” V-ös részekkel, a lemenő nappal versenyezve igyekezett felfelé hármasunk. Közben Csillik Dávid barátunk is megérkezett, kezében sörrel harangozta be az esti programot. Épp besötétedett, amikor felértünk, elő a fejlámpákkal! Mi, csak egy van hármunkra? És ereszkedésekből meg II-es lemászásokból áll a lemenet? Nem gond, valahogy megoldjuk... Némi keresgélés után megleltük az ereszkedőstandot, a félkötélnek köszönhetően egy hosszú ereszkedéssel a pár méteres drótkötélnél voltunk. Tovább botorkáltunk lefelé, kisebb-nagyobb nehézségek mellett a lemászós részeken is rendben átjutottunk, majd meglett az utolsó ereszkedőstand is. Éljen, keressük meg Dávidot, hátha nem aludt be a magányos sörözés közben, és még nekünk is jut pár korty! Jól sejtettük, már bebólintott a sofőrülésen, de a kopogtatásra, mint Duracell nyuszi, pattant ki, ugrott a nyakunkba, s ugyanazzal a lendülettel vette elő a Németországbol hozott Ördöglikőrt. Ötvenegy fok, fincsi, mi? A két kocsi közé fészkeltük be magunkat az italokkal, s kezdetét vette a mulaccság, a dajdaj. Örültünk egymásnak, na. Nem részletezem, de volt, akit az árokpartról kellett összeszedni, miután a sötétben kis híján piszoárrá változott. Hajnali négy felé beborultunk a kocsikba, aludtunk pár órát, aztán indult az új nap.

Úgy terveztük, hogy a Monte Averau-ra mászunk egy utat, de az időjárás keresztbe tett, az Averau házhoz érve köd, hideg szél fogadott, s aztán az eső is elkezdett szitálni. Így mászás helyett teázással próbáltuk enyhíteni a másnaposság tüneteit. Az idő nem javult, lesétáltunk a Cinque Torrihoz, megnéztük a világháborús maradványokat, tettünk még egy erőtlen próbálkozást a mászásra a Romana nevű tornyon, de ez nem a mi napunk volt, megint rákezdett az eső. Tudtuk, hogy valószínűleg csak kedden jön vissza a nyár, levonultunk Cortinába, turistáskodtunk egy keveset, majd bevettük magunkat az Olympia kempingbe. Vasárnap estétől hétfő délig folyamatosan esett az eső, a sátrak folyómederből kiálló szigetekké változtak, még szerencse, hogy a jégcsákányokat árokásásra is lehet használni. Aztán kibújt a nap, a délutánt még ki tudtuk használni egy kirándulásra, felmentünk a Paternkofel-re, s megsimogattuk a Nagy-Zinne északi falát.

Hétfő este némi hezitálás után lemondtunk a Teufellikőrről, másnap kéne már egy normálisat mászni! Ha az idő is engedi. Az esti futó zápor még megijesztett minket, de reggelre leszáradtak a falak, hajrá! A Putti intézettől felgyalogoltunk a Punta Fiames alá, a kaptatón meg-megállva csodáltuk a hegy meredek déli falát és az azt jobbról lezáró látványos délkeleti élét, amit első megmászójáról Jori élnek neveztek el (Spigolo Jori, Jorikante). Eszti és Ádám a falon lévő Dimai-utat nézte ki (Via Comune, 14 kötélhossz, IV-es), Dáviddal a Jori élt céloztuk meg (15 kötélhossz, V-ért). A turistaútról letérve egy földes, füves, törmelékes kuloárban küzdöttük fel magunkat, aztán folytatódott a sétaterep a Punta Fiames és a Punta della Croce közötti markáns bevágás tövéig. Itt beöltöztünk, majd III+-ért letudtuk az első meredekebb, 50 méteres részt. Újabb gyalogterep után érkeztünk a beszálláshoz, ahol néhány helyi olasz parti ért utol minket. Szerencsére a falon lassabbak voltak nálunk, lemaradtak, nem zavartuk egymást a mászás során. Négy hosszú, de viszonylag könnyű kötélhossz után értünk fel a fal közepén futó markáns párkányra, ahol jobbra ki kell traverzálni az élre. Itt kezdődtek a szebb, és nehezebb részek, a csodás időjárással együtt mindez maga volt a paradicsom. A standok ki voltak építve (cementált, vastag gyűrűs szög), közben is akadtak szögek, de mi is pakoltunk, amikor kellett. Szebbnél szebb hosszok váltották egymást, a standok mindig kényelmes kiszögelléseken voltak, nem panaszkodhattunk. Kiderült, hogy nem volt hiábavaló a hexeket is elcipelni, többször is ők bizonyultak a legjobb választásnak közteselhelyezéskor. Kb. 7 óra mászás után értünk ki a csúcsra (2241m), ahol erős északi szél fogadott. Felvettük a nálunk lévő összes ruhát, elcsócsáltuk a csúcskolbászt, s lesétáltunk a Dimai-út kiszállása felé, hogy megvárjuk Eszteréket. Hamarosan megérkeztek, ők is felszaladtak a csúcsra, majd vidáman vágtunk neki a lemenetnek a Pomagnon-nyeregnél keződő kuloáron keresztül. Jó hosszú a törmelékes folyosó, megváltás volt a törpefenyők közötti kényelmesebb ösvény. Átvágtunk a fenyőerdőn, s kibukkantunk egy habos-babos, puha, zöld réten, ahonnan pompás kilátás nyílt a megmászott utakra. Nem tétováztunk, dobtunk egy hátast a fűbe, kezdetét vette a jól megérdemelt heverészés, élveztük a pillanatot. Aztán hamar rájöttünk, hogy sör is dukálna, az viszont nincs kéznél, így feltápászkodtunk, s leautóztunk a kempingbe az ellátmányért. Magunkhoz is vettük, aminek rejtélyes módon az lett a vége, hogy párszáz km-rel odébb, a frohnleiteni kemping édesdeden alvó lakói éjfél körül éktelen autódudálásra ébredtek… Mi a pillangó hatás, ha nem ez!?

Másnap – vajon miért – csak délre értünk a Preussturm tövéhez. Az Auronzo és a Drei Zinnen ház közöti útvonalon zsibongott a turistaáradat, ilyet még nem pipáltunk, csak néztünk. Dáviddal a Preussriss-be szálltunk be, 7 kötélhossz, V-ért, a 2700 m magas toronyra. Közben Eszterék a Nyugati-Zinnét ostromolták a normál úton. A napsütés ellenére a levegő csípősen hideg volt, fújt a szél, el-elgémberedett a kezünk a sziklán. Azért haladtunk, Dávid felküzdötte magát a kulcsrészt jelentő táblán, s megkezdtük a csúcsig tartó hosszú, markáns kémény legyűrését. Jó nehéz részek váltották a mérsékelten nehezeket, jól jött (volna) a kéménymászó rutin. A látványos, kitett szakaszok előtt izgatottan szörnyülködtünk, átjutva már a szépségüket nyugtáztuk. Végül elértük a csúcsot, egyet ereszkedtünk a torony túloldalán, majd némi II-es traverz/lemászás után egy újabb, hosszú ereszkedéssel értük el a Preussturm és a Punta Frida közötti csorbát. A Lavaredo házra néző kuloárban folytattuk az utat, 4 ereszkedéssel értük el a végét. Az Auronzo házban a többiek már vártak ránk, úgy aggódtak értünk, hogy kénytelenek voltak borral oldani a feszültséget… Misurinában egy vendéglőben megvacsoráltunk (beengedtek minket!), s visszatértünk a bázisra.

Mivel csütörtökre forró, felhőmentes időt mondtak extramagas UV-vel, egy szép, déli utat választottunk. Be kellett, hogy pótoljuk az Averaunál vasárnap elszalasztott mászást, nem mintha eggyel több, vagy kevesebb út a hosszú adósságlistánkon számítana bármit. Az izgalmak a Giau hágóba vezető úton kezdődtek, félúton már minden pillanatban a benzin kifogyását vártuk. „De miér’ nem tankoltunk meg Cortinában?” - hangzott el a négymilliós kérdés… Végül nem volt ok a parára, felértünk, lefelé meg már valahogy csak legurulunk. Heves séta vette kezdetét a kikövezett luxusösvényen, majd tovább a Monte Nuvolau alatt vezető turistaúton. Jó szokásunkhoz híven letértünk a jelzésről, sorban felszólóztunk a Zergelegelő Direkten, s némi további bóklászás után a beszállásnál találtuk magunkat. Felettünk már másztak a partik, néha-néha potyogtak a kisebb kövek, de nem okoztak bajt. Dáviddal mentünk előre, Eszterék szorosan a sarkunkban. 7 kötélhossz, IV+-ért, Alverá-út névvel. Párkányok és felszökések váltogatták egymást, ide-oda cikázott az út. A kulcsrész egy kitett traverz, végén sziklaüreggel, benne stand, falkönyv, ideális hely lenne hollófészeknek. Pár kötélhossz után a csúcson (2647m) élveztük tovább a napot, majd a via ferrata szakaszokkal megtűzdelt lemeneti úton értünk vissza az Averau házhoz. Közben azon morfondíroztunk, hogy a mátrixban fellépő zavar jele volt-e a csúcson bölcsészruhában, rojtos tarisznyával a vállán, mindenféle felszerelés nélkül megjelenő középkorú anyuka. 

Visszacsörtettünk az autóhoz, s búcsút intettünk a Dolomitoknak. Némi kínlódás után úgy döntöttünk, hogy Ausztria felé vesszük az irányt. Két nap múlva megmásztuk a Fussstein északi élét a Zillertali Alpokban, de ez legyen egy másik történet.
Vidovics Zoltán

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tovább a kategóriában: « A falon egyedül Kamcsatka »
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2020. február 22. – 24-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Sajnos a helyek elfogytak. Nem tudunk több jelentkezőt elfogadni! Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem, pótjelentkezési lehetőség! A járványhelyzet miatt késve indul a tavaszi tanfolyam. Vannak, akiknek nem jó a megváltozott időpont, ezért felszabadultak helyek. Lehetőség van még a jelentkezésre. Pontos részletekért keress minket. Itt kezdődik a...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is