magyar-hegymaszo-oktatok-2

Badile reload

Írta: 
A tábla teljesen sima volt, fogást csak nyomokban tartalmazott. Végre elértem egy kis pikkelyt. Előkapartam egy mikroéket és valahogy berángattam mögé. Tekintve, hogy az utolsó normálisnak mondható friend kb. 5 méterre volt alattam, az ék annyira nem volt megnyugtató. A kis pikkely elég jó fogás volt ahhoz, hogy végiggondoljam szorult helyzetem lehetőségeit. Visszamászni nem tudtam, az ék olyan rossz volt, hogy beleterhelni sem mertem, nemhogy visszaereszkedni belőle, tehát csak egy választásom maradt, továbbmászni. Láttam magam előtt a célt, egy 10 m-re lévő párkányt, melyen át kiszabadulhatok ebből az egészből. Minden figyelmem a mászásra összpontosítottam. Már előre látszott, hogy a teljesen sima táblán lehetetlen lesz bármilyen biztosítóeszköz elhelyezése, úgyhogy ezzel nem is foglalkoztam. Apró fogások és még apróbb lépések, mindig csak kicsit haladva, figyelve, nehogy elkapkodjak valamit. Aztán mégis megakadtam, a fogás túl kicsi volt, lépés meg még annyi sem. A kezeim izzadni kezdtek, nem volt sok időm. Ziáztam, és gyerünk neki. Rátapostam a falra, de éreztem, nem tart sokat, fölnyúltam, léptem és végre megvolt. Ó, te drága párkány!


A terv, hogy visszatérek a Piz Badile hatalmas gránitfala alá már 2009 nyarán megfogalmazódott bennem, mikor Kiss Petivel megmásztuk az észak-keleti falon a Cassint. Aztán idén nyáron össze is jött a dolog, újra ott álltam a monumentális hegy lábai alatt.

Némi késlekedéssel július 29-én hajnali 1 órakor elindultunk a Budaörsi Tescoba, hogy mindenki beszerezze a nélkülözhetetlen dolgokat a túrához. Egy kis gördeszkázás a sportosztályon és napszemüvegpróba után végre bevásároltunk és irány Svájc. Kis csapatunk, melyet Ercsey-Orbán Peti, Kormos Ati, Novaszádek Peti és jómagam alkottunk, viszonylag problémamentesen megérkezett Bondóba, az utat lezáró sorompó elé, mely 10EUR ellenében fölengedett egy keskeny hegyi úton a Badile alatti parkolóba. A Fura házat gyorsan elértük. Épp pihengettünk, amikor kijött pár svájci pasas, és meglátva a zsákjainkat elkezdték emelgetni azt és kérdezgetni, hogy hova készülünk. Az, hogy mind a hárman pont 21 évesek vagyunk, csak dobott a dolgon. Valamiért ezt olyan nagyon fiatalnak gondolták. A jelenet csúcspontja talán az volt, amikor az egyik svájci fölrángatta magára Ati zsákját és rohangálni kezdett vele a teraszon, miközben bőszen kiabálta a sherpa szócskát. Természetesen ekkorra már a ház nagy része kint állt, és minket bámult. Úgy gondoltuk, hogy épp itt az ideje lelépni.

Aznap nem mentünk föl teljesen a fölső bivakokig, lejjebb vertünk tábort. Mi N. Petivel sátorban, a többiek egy kőtömbön. Másnap pihenőnapot tartottunk, följebb költöztünk egy álom sátorhelyre, és megnéztük a beszállásokat is. Ha netán valaki tervez ide túrát és több napot maradna, érdemes fölvinni egy sátrat. Jó sátorhelyek vannak a gerinc alatt és a jobb bivakok is itt találhatóak.

Másnap 31-én elindultunk első célunkhoz az észak-keleti falon található Neverland nevezetű úthoz. Sajnos a mászás a második kötélhosszban, a sima táblán vívott harc után egy párkányon való tarverzálással és egy ereszkedéssel ért véget. Máig sem tudom, hogy ott mit is kellett volna igazából tenni, mert többszöri vizsgálat után is az út egyértelműen arra visz. Épp csak a fokozat nem stimmel (szerintem) és a táblából megmaradó további 20 méter még nehezebbnek nézett ki.

Mindezek után, hogy ne menjen kárba a nap, Atiék után eredtünk, akik az Another day in Paradise-t mászták. Az út végig fúrva van, semmi nem kell bele. Elég jól haladtunk, de a folyamatos kis áthajlások miatt sosem láttuk Atiékat és mivel falrajzzal nem rendelkeztünk, a nittek meg néhol oly távol voltak, hogy nem lehetett látni a következőt, csak a megérzéseinkben bízhattunk. Az utat végig én másztam előre, két hossz kivételével, de ezt nem is nagyon bántam. A kőzet gyönyörű, és minden hossz szinte kivétel nélkül reibungon vezet. Az út vége felé a nittek egyre ritkásabbak voltak. A VII-es kulcsrész azért meg volt furkálva, és nem is túl nehéz. A legjobb hosszok a fölső V-ösök, ugyanis itt 10, vagy 15méterenként vannak nittek. Igazi élmény lehet egy jó kis reibungon 30 m-t esni. Szerencsére erre nem került sor. Az ereszkedés közben beértük a többieket és elég hamar lent is voltunk.

Másnap ismét pihi. Lejjebb mentünk a hatalmas kőkádakhoz és frissítő fürdővel jutalmaztuk magunkat. Aznap megpróbáltam annyit kajálni, hogy másnap ezzel ne legyen gond. Elég jó eredményt értem el.

Keddre a White Line nevezetű út volt tervben, de végül a hajnalig tartó folyamatos esőzés miatt Petivel a gerinc mászását választottuk. O. Peti, és Ati beszálltak White Line-ba, de hasonló helyzetbe kerültek, mint mi a Neverlandban. Úgy látszik, hogy meg kell tanulni a V-ösre számozott, inkább VI-osnak tűnő kötélhosszok teljesen köztes nélküli átmászását.

Mi kényelmesen 8 óra körül szálltunk be. Az út elejét soloban, a többit szinkronban másztuk. Van pár szép V, V+ -os tábla benne. Ily módon 4 óra alatt a csúcson voltunk, magunk mögött hagyva jó 5-6 party-t. Mikor elindultunk lefele O.Peti is befutott, aki soloban teljesítette az utat, így hármasban kezdtük meg újra azt a csodás többórás ereszkedést.

Másnap ismét későn keltünk, összepakoltunk, és átnéztünk a szomszédos völgybe a Piz Gemelli lábához. Itt található a jól ismert vasaló alakú szikla púp (Flat Iron), aminek élén gyönyörű V+-os utacska vezet.

Hogy mi se maradjunk le ezen út nyújtotta örömekről, csütörtök reggel be is szálltunk. A fölmenetelt színesítette, hogy a hómezőn, amin föl kell sétálni, éjszaka megbombázta pár kőhullás, aminek frusztráló nyomai között kellett fölfelé gyalogolni. Szerencsére nem kaptunk az áldásból, és épségben megkezdtük a mászást. Az út valóban gyönyörű. Végig fúrva van, néhol elég ritkásan. Itt vagy be lehet rakni valamit, vagy nem, de mi sehol sem éreztük ennek szükségét, és annak ellenére, hogy 11 kötélhosszas, 2,5 óra alatt végeztünk vele. Ha valaki arra jár, nehogy kihagyja, mindenképp érdemes megmászni.

Atiék egy másik, ugyancsak szépnek ígérkező útba szálltak volna be, de túl hidegnek érezték az időt, ami valóban nem volt meleg. Mi ezt jókora ruhamennyiséggel orvosoltuk.

Délután még megnéztük a Sciora ház fölött lévő hatalmas tömbökön vezető sportutakat (van pár combos köztük). Ezek után lementünk a parkolóba és irány haza.

A túrát kicsit hosszabbra terveztük, de sajna csak így jött össze. Éreztem is, hogy bennem ragadt még valami, de szerencsére a klubos csapat akkor indult a Lien-i Dolomitokba. Így mikor reggel hazaérkeztem, egy gyors mosás után újra indultam, hogy egy kis mészkővel öblítsem le a gránit nyújtotta örömöket.
Héjja Bálint

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2020. február 22. – 24-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Sajnos a helyek elfogytak. Nem tudunk több jelentkezőt elfogadni! Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem, pótjelentkezési lehetőség! A járványhelyzet miatt késve indul a tavaszi tanfolyam. Vannak, akiknek nem jó a megváltozott időpont, ezért felszabadultak helyek. Lehetőség van még a jelentkezésre. Pontos részletekért keress minket. Itt kezdődik a...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is