magyar-hegymaszo-oktatok-2

Venediger sítúra

Írta: 

Gondoltuk, hogy a nyári szezon valódi megkezdése előtt még méltó módon le kell zárnunk a telet. Erre mi sem volt alkalmasabb, mint a március 15-i hosszú hétvégén, a tavaszi napsugarak simogatta hazai mászóiskolák helyett a távoli Tirol havas hegyei közé utazni.

Jó kis csapat gyűlt össze: Iza, Krisztián, Bálint, Árpi és Patrik az egész hetet a Venediger környékén tervezte sítúrázással tölteni. Mi pedig négyen: Gyuszi, Geri, Ádám és én 15-én hajnalban indultunk útnak. Nagy lendületünkkel mintegy nyolc órát suhantunk az aszfalton, mire végre felkanyarodtunk Hinterbichl falucska felett a parkolóba. Azt már a többiektől hallottuk, hogy a házig végig cipelték a sífelszerelést, így hát mi is összeszedtük a hátizsákjainkat, felcsaptuk rájuk a léceket, és nekivágtunk az erdőnek. Az út eleje kellemetlen sáros-latyakos élmény volt, feljebb kicsit javult a helyzet, de ideálisnak nem gondolta egyikünk sem. Nagyjából három óra caplatás után végre megpillantottuk a házat jelző óriási karabinert, s mögötte a Johannishütte barátságos alakját. Este a pecsenye-színűre pirult ötösfogattal együtt szürcsöltük a sörünket, és tervezgettük a másnapi indulást.

“In medias res” rögtön a Grossvenediger meghódításával kezdtük az akklimatizációnkat. A Johannishüttétől indulva mintegy 1500m szintet kell leküzdeni a 3666m magas csúcsig. A többiek tanácsára nem indultunk reggel 7 előtt, mivel firnvas nélkül az éjjel keményre fagyott meredek hólejtőkön valóban nem lett volna esélyünk, csak lecsatolva. Így viszont egész kényelmesen haladtunk az út első felén.

Én először a Defregger ház alatti kellemetlen traverz előtt bizonytalanodtam el, de aztán meglepő könnyedséggel jutottam át rajta. Aztán feljebb egy még meredekebb rész következett, közvetlen a ház tornácáig. Gyuszi várt ránk a padon napozva (később árnyékba húzódva). Tanakodtunk, ebédeltünk (már aki bírt enni), élveztük a napsütést. Én titkon nem sok esélyt adtam a csúccsal való találkozásomnak, azért mégis továbbindultunk a szieszta után. Addigra a többiek, akik aznap a Venedigerre indultak, már rég elhagytak minket, de ez minket cseppet sem zavart. Na jó, egy kicsit, de számításaink szerint még időben voltunk.

A Defregger felett nem sokkal rákerültünk a gleccserre. Szerencsémre a hasadékok takarva voltak, és odaúton a hosszú traverz biztonságosnak tűnt. Nem volt meredek, viszont nagyon egyhangú, úgy éreztem, sosem ér véget. Az erős napsütés, a magasság és az órák óta tartó mozgás már kiszívta az erőm jelentős részét. Arra gondoltam, hogy nyáron egy tizensok kötélhosszas sziklaútban sokkal motiváltabb és kitartóbb lennék, de most ehhez a helyzethez kell alkalmazkodnom. Közben el is kezdtem Paklenica napsütötte falairól ábrándozni. Ilyen és hasonló gondolatok közepette egyszer csak elénk került egy póznára erősített szélcsengő a Venediger és a Rainerhorn közötti nyeregben. Az utolsó kaptató következett.

Hirtelen feltámadt a szél, és a korábban ledobott szélnadrág, polár, kabát, kesztyű, sapka gyorsan visszakerült ránk. Eddigre Gyuszi úgy megtáltosodott (adtam neki az unalmas gleccserkeresztezésen pár szem szőlőcukrot), hogy már csak méterekre járt a csúcstól. Mikor épp lecsatoltunk a célegyenesben, már szembe jött velünk lefelé, és közölte a jó hírt: innen csak pár perc a csúcs :) Nagy lendülettel felszaladtunk hát, a kis háztető-gerincet szinte meg sem éreztem. Körbepillantás, 1-2 csúcsfotó, beírás a könyvbe és uzsgyi lefelé. Sejtettem, hogy a lesiklás számomra, aki síelésből szinte analfabéta vagyok, nem lesz annyira élvezetes, mint ahogy a többiek lelkendeztek. Összeszedtem azért minden erőmet (utolsó utániakat?) és bátorságomat és megkezdtük a leereszkedést. A szeles részen a hó sivatagra emlékeztető formákba rendeződve keményre fagyott, ami kicsit feldobta az amatőr kanyarodási kísérleteimet, szó szerint. Ezután következett a gleccser átszelése. Beleálltam egy jónak tűnő nyomba, és egyenletes tempóban suhantam végig. Közben azért konstatáltam, hogy a nap folyamán kissé megereszkedett a hó, és a hasadékok felett kicsit más a színe és a halmazállapota a takarónak. Sőt, siklás közben néhol üreges hangokat is véltem hallani, bár lehet, hogy ez már csak a fáradt agyam képzelgése volt?

A lényeg, hogy gond nélkül leértünk a Defregger házig, ahol összetalálkoztunk néhány magyar sráccal, akiknek a Johannisban nem jutott hely, és épp a Notlager kályhájába igyekeztek életet lehelni. Kis pihenő után nekivágtunk az út utolsó részének. Már nem is kísérleteztem az egyenletes “girland”-formációkban való kanyargózással, hanem a “hulló falevél” stratégiában bukdácsoltam lefelé, sikeresen, bár jópár kék-zöld foltot szerezve.

Patrik épp kilépett a ház elé, amikor befutottunk. Elmondása szerint már kezdtek aggódni :) Á, minek, hiszen a fejlámpák még bőven nem kerültek elő :) Nagyon örültünk mi is a sikerünknek, és annak, hogy ma már nem vár ránk más, csak a vacsora és az alvás.

Szombaton egy laza levezető túrára indultunk az Obersulzbachtörl hágóba. Az út első, egyhangú, szinte vízszintes szakaszát végre felváltotta egy kis kaptató, majd még meredekebb lejtő, aztán a hágó alatt egy egész klassz meredek rész következett. Addig csak aszalódtunk a napon, de fent aztán nem időztünk sokat, mert a szél hamar leparancsolt minket a kitett nyeregből.

A lesiklás most számomra is élvezetesebb volt, csak azt sajnáltam, hogy nem lehet felvonóval újra feljutni, hogy megint lecsúszhassak. Egész hamar leértünk a házhoz, ahol délután egy kiadósat szunyáltunk, és lélekben felkészültünk a sítúrabakancsban való másnapi legyaloglásra.

Szerencsések voltunk az időjárással, a hóviszonyokkal és a zárt gleccserhasadékokkal. Egy jó hangulatú, sikeres túrát tehettünk ismét zsebre :)

Tangl Eszter

Tangl Eszter

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinatanfolyam

Lavinatanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2019. február 9. – 11-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az alapfokú tanfolyamon szereztél. Itt már ismerni kell a...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfo…

Itt kezdődik a hegymászó pályafutásod! Ez az első lépés, hogy önálló hegymászó legyél. Az itt megszerzett ismeretek nélkülözhetetlenek, ha a hegyek között szeretnél túrázni, legyen szó akár via ferrata-ról, magashegyi...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is