magyar-hegymaszo-oktatok-2

Triglav túra

Írta: 

Egy hegymászó túra tulajdonképpen az előkészületekkel veszi kezdetét. A derék és lelkes túrázó beszerzi a szükséges felszerelést, összepakolja holmiját (persze az elindulás előtt éjszaka), kora hajnalban beszáll az autóba és irány a hegy! Ezt a „nulladik” szakaszt általában nem szeretjük, afféle szükséges unalmas rosszként éljük meg, amin túl kell esni, hogy az ember a hegy lábához érve végre lelkesen hozzáfoghasson a mászáshoz.

Nos, erre a hiedelemre a két ünnep közötti Triglav túránkon sikerült alaposan rácáfolni, mondhatni az odautazás kihívásai vetekedtek magával a mászáséval. A dolog úgy kezdődött, hogy december 27-e reggelén ötödmagunkkal beültünk Krisztián sokat próbált Opeljébe. Talán a karácsonyi bőség hangulata okozta, hogy senki sem szerénykedett a csomagokkal, így útközben a sofőrön kívül mindenki szorongatott valamit az ölében. Én például Patrik fotóállványt is tartalmazó túrazsákját ölelgettem lábaim között 6 órán keresztül az anyósülésen.

Mojstrana faluig – leszámítva egy-két „sportosan dinamikus” sávváltást és egy kis kavarodást Ljubjanában – eseménytelenül telt az út. Az út mentén elvétve lehetett havat látni, ezért bíztunk benne, hogy hólánc nélkül is fel tudunk menni az Aljazev menedékház parkolójáig. Betérvén a völgybe, Peti az üzemagyag-szintjelzőt látván felvetette, hogy esetleg tankolhatnánk egyet. Krisztián azonban mindenkit megnyugtatott, hogy még bőven van legalább 50-60 kilométerre elég benzin a kocsiban. Így aztán nem tankoltunk.

A dom-hoz vezető út meredekebb része azonban nem adta magát könnyen. Pont annyi ráfagyott jég volt rajta, hogy ne bírjunk az első lendülettel felmenni rajta. No de sebaj, elő a hóláncot! Krisztián – immáron hólánccal megtámogatva – derekasan küzdött a gravitációval, ám az emelkedő közepén álló autó így sem bírt elég lendületet szerezni, hogy felkapaszkodjon. Az utat viszont nem volt mindenhol borította jég, helyenként kilátszott az aszfalt is, így a kipörgő keréken feszülő hólánc szórta a szikrákat, mint egy karácsonyi csillagszóró. A helyzetet értékelő konzultáció során arra jutottunk, hogy vissza kell gurulni egészen a meredek rész aljáig, és nagy lendülettel kell túljutni a kritikus ponton. Közben irigykedve figyeltük az ellenkező irányból érkező helybélit, aki minden nehézség és hólánc nélkül átjutott – igaz ő lefelé ment.

A derék Opel a második nagyobb lendületű nekifutással sikeresen abszolválta az út legmeredekebb részét jelentő, az útjelző tábla szerint huszonegy-két százalékos emelkedőt. A hólánc egyik láncszeme a nagy küzdelemben elpattant, így a szabadon lengedező láncvég minden kerékfordulatnál „gyöngéden megsimogatta” a kocsi alvázát. Legalább a szemből érkezők is hallják, hogy jövünk! Mindenki visszaült az autóba és tovább küzdöttünk felfelé az úton. Krisztián nem kímélte a gázpedált, hogy az autó megőrizze lendületét a jégpáncéllal borított emelkedőkön. Talán gond nélkül feljutottunk volna egészen a házig, ha egyszer egy szembejövő autó miatt meg nem kell állnunk. Ekkor ugyanis – hogy-hogy nem – leállt a motor.

És hiába minden próba, nem volt hajlandó újra elindulni! Fájó volt belátni – talán sofőrünknek a leginkább – hogy alighanem kifogyott a benzin. Lelkiismerete megnyugtatása végett megállapodtunk abban, hogy az autóban még bizonyára rengeteg benzin van, csak az emelkedő miatt ez a „rengeteg” benzin mind a tank hátuljába folyt, s ezért nem tudunk elindulni.

Szorult helyzetünkből végül Péter öcsém segített ki, akivel korábban már megbeszéltem, hogy átautózik este Bovecből egy látogatás erejéig – nem utolsó sorban azért, hogy feltöltse készleteit a Szlovéniában nehezen beszerezhető csabai kolbászból, mákos beigliből és házi pálinkából. Így aztán csak egy telefonba került megkérni – szerencsére térerő legalább volt – hogy hozzon magával némi benzint. Legalább ő sem jön üres kézzel! Az érkezéséig volt még jó pár óra hátra, ezért a nem túl széles út közepén álló autóval kezdenünk kellett valamit, hogy ne gátoljuk meg teljesen a forgalmat. Vagy húsz percig küzdöttünk vele mind az ötünk erejét bevetve, hogy előre-hátra és oldalra tologatva valamennyire letoljuk az út szélére. A hátralévő mintegy három kilométeres utat gyalog tettük meg az Aljazev Dom téli szállásáig. Este, miután öcsém meghozta a kért benzint, az Opel is felküzdötte magát a házig.

Ennyi kaland után a másnapi túra majdhogynem eseménytelenül telt. Peti és Norbi a Triglav északi falának Szlovák útján indultak, Krisztián, Patrik és jómagam pedig a Prag úton terveztünk felmászni a Triglavski Dom-hoz. Mivel nem tudtuk előre, hogy a Triglavski Dom milyen komforttal vár minket, téli bivakfelszereléssel indultunk neki. A hátizsákok tehát nem voltak karcsúak. A hó állaga elfogadható volt, nem sokszor süppedtünk túl mélyre. A felhőtlen kék égen ragyogott a nap – mi mondjuk szinte végig az északi fal árnyékában voltunk, ezért ebből nem sokat éreztünk. De legalább nem vakít el a szikrázó hó!

Szerencsénkre jól kitaposott nyom vezetett szinte végig a Prag úton. Eseménytelenül tettük egymás után bakancsunkat az előttünk járók nyomába, mikor egyszer csak Petiék hangja ütötte meg fülünket. Az északi fal mászóútja felől jöttek, vízszintesen traverzálva felénk tartottak. Miután összefutottunk, elmondták, hogy egy kötélhosszt másztak ki a Szlovák útból. Azonban annyira rosszul tartó, lepergő hó fogadta őket, hogy inkább nem vállalkoztak a további mászásra. Így a csúcs felé tartó út további részét együtt tettük meg.

Izgalmat leginkább a vaslépcsős-drótköteles mászós szakaszok okoztak. Részben mert a drót időnként eltűnt a hó alatt, részben mert a fejmagasság fölé magasodó hátizsákok állandóan beakadtak a sziklabevágás másik oldalában – így a lépések és fogások keresése mellett a hátizsák megfelelő tartására is figyelni kellett. Kellemetlen volt továbbá az a néhány keskenyebb, alattunk pár méterrel a semmibe eltűnő hókuloár, amiken át kellett kelnünk. Csak remélhettük, hogy a hó stabil lesz és megtart, nem fog megindulni lefelé velünk együtt.

Délután kettőre értünk fel a Triglav alatti fennsíkra, ahol egy hosszabb pihenőt tartottunk. Nemsokára meg is jelent pár éhenkórász fekete madár – talán salewák voltak – némi potyakaja reményében. Türelmes várakozásuknak és időnkénti pofátlanul közel merészkedésüknek köszönhetően remek fotóalanyokká váltak.

Továbbindulván már nem könnyítette nyom az utunkat, ezért a menet élén gyalogló Peti érzésből választotta ki a legkisebb szintvesztéssel járó irányt. Váltakozó mélységű hóban gyalogoltunk tovább a most már szinte karnyújtásnyi távolságra tűnő Triglav csúcs felé. Bíztató volt látni, hogy emberek mozogtak a Kis és a Nagy Triglav közötti gerincen – talán akkor mi is fel tudunk jutni! A csapat kezdett egyre jobban eltávolodni egymástól, a könnyű zsákkal lévő Peti és Norbi egy idő után annyira előre szaladt, hogy nem is láttam őket. Jómagam a menet végén bandukoltam némileg lemaradva Krisztiántól. Mivel időnként olyan hónyom is beszakadt alattam, amin korábban már négyen átmentek gond nélkül, kénytelen voltam arra a következtetésre jutni, hogy zsákostul valószínűleg én vagyok a legnehezebb a csapatban.

Közvetlenül a Triglavski Dom alatt volt még egy kis izgalom. Rövidítés gyanánt átvágtunk egy meredek hólejtőn, melynek a végén egy kemény firnes rész fogadott. Amikor nekiálltam lépéseket rúgni, döbbenten vettem észre, hogy a hágóvasam orr-része össze-vissza lötyög a bakancson, épphogy le nem fordult róla teljesen. Az történt ugyanis, hogy a hágóvas sarka előrecsúszott a bakancstalpon, ezért az orr-rész is elvesztette tartását. Izgalmas percek voltak, úgy kellett tartást biztosító lépést rúgni a kemény hóba, hogy a hágóvas közben ne forduljon le a bakancsról. Szerencsére sikerült, így végre a mintegy nyolc órás hegymenet jutalmaként a már éppen lemenő nap fényében felbukkant előttünk a Triglavski Dom.

A házban működött a konyha, így a nap fáradalmait meleg káposztalevessel és hideg sörrel enyhítettük. Szobát is kaptunk nulla Celsius alatti „komforttal”, ehhez képest lazán bevasalták érte az ÖAV kedvezményes 14 eurót. Na mindegy, a feelinget meg kell fizetni J Este még összehasonlítottuk egymás hátizsákjának nehézségét, a versenyt Patrik – szerintem legalább 30 kilós – zsákja nyert meg. Magyarázatként Patrik bevallotta: nem nézett utána túl alaposan, hová is jövünk, és azt hitte, a ház jóval alacsonyabban lesz. Becsületére legyen mondva, zokszó nélkül cipelte fényképezőállványostul-mindenestül az 1500 méter szintkülönbséges úton.

Másnap reggel napsütésben vágtunk neki a csúcsnak, ám a távolban sötét felhők gyülekeztek, az idő láthatóan romlani fog. Jól kitaposott nyomokon jutottunk fel, igaz a Kis Triglav előtti rész így behavazva eléggé kitett volt. 10 körül értük el a csúcson lévő bádoghengert. A szokásos fotózás, csokimajszolás, bódé tetejére felmászás után megindultunk vissza. Kivéve Petit, aki egyedül indul el a Bamberg úton a Lukna hágó irányába. Mire visszaérünk a házhoz, teljesen ködbe borult a táj.

A Krma völgy irányába indultunk lefelé. Ha nem lettek volna nyomok a hóban, bizony igen nehezen tudtunk volna tájékozódni abban a teljes fehérségben, amit a köd és a hó együttes jelenléte alkotott. Ráadásként nemsokára a hó is elkezdett esni. Aggódtam is rendesen, mi lesz, ha annyi hó esik, hogy eltakarja teljesen az utat mutató nyomokat. Csak az erdőhatárig jussunk el! Onnantól már a turistaút adni fogja, merre kell menni.

Kimerítő, időnként besüppedős, hat órás gyaloglás után értük el a Krma völgy parkolóját. A hó egész út alatt esett, melynek köszönhetően mindenki alaposan át volt ázva. Ezért úgy döntünk, hogy semmiképpen sem megyünk ma már vissza a Vrata völgyben hagyott autóhoz, hanem egy alkalmas bivakhelyen megalszunk. Kivéve szegény Norbit, aki az előző napon mászásra készülvén nem hozott magával bivakcuccot, így mégiscsak kénytelen még ma este visszagyalogolni az Aljazev Domhoz.  Este hat órakor fáradtan és átázva nekivágni egy kb. 20 km-es gyalogtúrának… hát különösebben nem irigyli egyikőnk sem. Ő viszont nincs elkeseredve, mi több megígéri, hogy másnap eljönnek értünk autóval.

Hárman maradtunk tehát a Krma völgyben, bivakhelyül pedig egy menedékházat választunk. A ház persze nem működik, viszont felfedezem, hogy az alkalmi kerítés elbontásával be tudunk jutni a ház melletti fedett fészerbe. Az, hogy az órák óta folyamatosan eső hótól védett helyen tudunk aludni, elképesztő luxusnak hat. Mindenki kialakította a saját fekhelyét, majd gyors főzést követően nem kellett túl sok ringatás ahhoz, hogy álomba szenderüljünk.

 Másnap a kiadós alvás és komótos reggelizés után türelmesen várjuk, hogy befusson értünk az autó. Mivel továbbra is felhős, ködös idő van és csendesen szállingózik a hó is, további túráról szó sem lehet. 11 felé végre megérkezik Peti és Norbi; a biztonság kedvéért első utuk egy benzinkúthoz vezetett, elkerülendő a két nappal korábbi kellemetlenségeket. Megtudjuk azt is, hogy majdnem éjfél volt már, mire Norbi előző nap este visszaért az Aljazev Domba. Peti pedig a Triglavról lefelé jövet nem tudott végigmenni a Bamberg úton, helyette le kellett ereszkednie a Trenta völgybe, és onnan a Lukna hágóra felmászva tudott visszamenni a Vratába.

Gyorsan összepakolunk és autóba szállunk mind az öten. Persze hiába fogyott némi kaja, ugyanúgy csomagok lógnak a fülünkről is. Jesenicében megállunk egy finom pizzára, majd 6 óra eseménytelen utazás után szilveszter előtt egy nappal visszaérkezünk Budapestre.

 

Krajcsó Árpi

Krajcsó Árpád

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Krajcsó Árpád

Tovább a kategóriában: Régen, és Most »
Number of Comments:

Archívum

1990

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinaismereti tanfolyam

Lavinaismereti tanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2020. február 22. – 24-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Sajnos a helyek elfogytak. Nem tudunk több jelentkezőt elfogadni! Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték és már a tátrai téli tanfolyamon is túl vannak. Az egyhetes tanfolyam a svájci Fornó...

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú sziklamászó tan…

Figyelem, pótjelentkezési lehetőség! A járványhelyzet miatt késve indul a tavaszi tanfolyam. Vannak, akiknek nem jó a megváltozott időpont, ezért felszabadultak helyek. Lehetőség van még a jelentkezésre. Pontos részletekért keress minket. Itt kezdődik a...

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is