Néhány kép a pünkösdi Grazer Bergland túráról

Néhány kép a Lienzi Dolomitok túráról

Néhány kép az idei diáktáborról

- Kaffee und Kuchen

- Ende nie

- Pinzgawurm

A sarkvidék mindig vonzó volt számomra, és a Spitzbergák is régóta szerepelt az ábrándjaimban, mint a legészakibb lehetőség, ahová az egyszerű ember is eljuthat. De mindenhez kell valami kezdő lökés, az enyém az volt, amikor felfedeztem, hogy a legközelebb esedékes teljes napfogyatkozás szerencsés esetben innen lesz látható. Úgy döntöttem itt az idő, és mivel a szervezett utak számomra nem tűntek megfizethetőnek saját kézbe vettem az utánajárást.

A Hámoriak (mint évek óta mindig), az idén is megrendezték  az év legjobb mászó buliját: A köpüskői trepnis hétvégét.

Ez volt a mottóm: „Egyszer minden mászónak meg kell másznia!”. Ez motivált.

Az október 23.-ához kapcsolódó hosszú hétvégén a Zöld-tóhoz szerveztünk mászó tábort.  Eszti lefoglalta a szállást és már indulhatunk!!

Már megint Kalamárka!
Mintha mondtam volna már, hogy ezzel a hellyel nem lehet betelni. Mikor először másztunk itt akkor mesélt Gábor a KalamárKAPról, én pedig a hellyel együtt ezt sem tudtam kiverni a fejemből, nem volt választás: ott kellett lenni!

Grazer Bergland – újra

Mászás a Gesause-ban, 2014. júl. 06.

Hagyományos május 1-i egyesületi túránk előtt aggódva nézegettük az időjárás előre jelzést. Tényleg ilyen rossz idő lesz???  Aztán mégis elindultunk. Szerda este 3 autó érkezett meg, csütörtökre már 29 mászó + gyerekek, vendégek nézegették a térképeket, kalauzokat a frohleiteni  campingben.

És mi történt?

Klasszikus útvonal a Júliai-Alpok egy szép dolomitfalán.

Veszélyesen kezdtem ezt a veszélyes évet :D
Jimmy Hendrix, Curt Cobain, Janis Joplin, Jim Morrison, Jean-Michel Basquiat, Amy Winehouse után én is megkezdtem a 27. évemet. A véletlenek egybeesésének köszönhetően éppen a születésnapomon került sor az első téli magashegyi mászásomra. Dékány Mátéval már egy ideje tervezgettük, hogy mászni kellene a Tátrában valamit, ami nekem, mint kezdőnek, és neki, mint haladónak is megfelel. Olyat, amiben senki nem feszegeti a határait :) Aztán kiderült, hogy mégis feszegettük a határokat, de a veszélyt elkerülve. 

Összeszerveztünk egy kis 7 fős MAHOE csapatot, hogy együtt gyalogoljuk végig a Kiss Péter Emléktúra 37km-es távját a Mátrában. Jó hangulatban, szép időben szedtük a lábainkat a hol sáros, hol havas-jeges, hol szeles, de legtöbbször napsütéses tavaszias terepen.

Már-már viccesen emlegettük a tanfolyamlátogatós téli tátrai túránkat a „Szokásos Tátra-Csúcs kísérlet”-nek. Szégyen? Szomorú? Pech? Nos, sajnos ez van. Az elmúlt négy télen valami mindig közbelépett, ahelyett, hogy mi léptünk volna az Áhított Hegy csúcsára. Szerencsére a lelkesedés és a kitartó küzdelem megtestesítői vagyunk, így nem adtuk fel egykönnyen. Idén végre a jól megérdemelt siker koronázta fáradalmainkat.

Egy szép nyári napon, verőfényes napsütésben utolsóként elérni a Mt. Blanc csúcsát...

Annak ellenére, hogy a sziklamászással már jóval régebben közelebbi ismeretséget kötöttem, az első több kötélhosszas utat csak idén tavasszal az után másztam meg, hogy az alapfokú tanfolyam után a MAHOE a tagjai közé fogadott. (Számomra az is itt tisztult le, hogy a sziklamászás eredendően hegymászás. A max. 30 méteres sport utak világában sosem jutott eszembe hogy a függőleges méterek megtételével én most valójában hegyet másznék (mert nem is!)). A Grazer Bergland-i mászás elég könnyed és élmény teli ízelítő volt a több kötélhosszas mászásban rejlő lehetőségek megneszelésére. A nyaram úgy telt el, hogy nem volt lehetőségem több hosszú utat mászni, viszont elmélyedhettem a tanfolyam után beszerzett közteseim használatában, egyre inkább forgatva a fejemben valami igazán alpin jellegű út megmászását.

 

Adtunk egy kis időt a Tátrának, hogy essen az eső, majd mikor közeledett a hétvége megkértük szépen, hogy most már álljon el :) Elállt, kiragyogott a Nap, mi pedig péntek reggel felültünk a Rákóczi IC-re, hogy másszunk egy jót kedvenc hegységünkben!

Kerékgyártó Kriszti