magyar-hegymaszo-oktatok-2

Nyári magashegyi hegymászótanfolyam 2009, Magas-Tátra

Írta: 
Július második vasárnapján három társammal útra keltünk Budapestről a Magas-Tátrába, hogy részt vegyünk a MAHOE nyári magashegyi tanfolyamán. Velünk együtt mintegy 13 tanuló és négy oktató indult neki az útnak ezen a napon, hogy részt vegyen ezen az egy hetes eseményen.

Ótátrafüredet elérve első lépésként parkolóhely keresés volt a feladat, ami a hely népszerűségének köszönhetően nem egyszerű feladat. A fizetős parkoló jegyszedői érdekes módon nem igazán tudták feldolgozni azon különleges igényünket, hogy több napig szeretnénk az autót a parkolóban hagyni, és csak az egynapi díjat hajlandóak tőlünk beszedni. A távozókat viszont nem mindig ellenőrzik, így egyes szerencsések az egész hetet megússzák egyetlen napi parkolódij megfizetésével J

Irány a Tarajka hegyi vasút, mely 5 Euróért cserébe 300 méteres szintkülönbségű gyalogtúrától kíméli meg a turistát. Az egyheti holmival megpakolt, egyes mazochistáknál a 25-30 kilós súlyt is elérő hátizsákot cipelő hegymászók számára a racionális választás nem lehet kérdés…

A felvonóból kiszállván a Kis-tarpataki Völgy felé indulunk, az előttünk álló mintegy 700 méteres szintkülönbségű túraút a szállásunkat jelentő Téry-menedékházig tart. Velünk tart Matyi, az egyik oktató is, aki elhalmoz jó tanácsaival a helyes járás és lépéstechnikát illetően, illetve felvilágosít arról is, hogy egy valamire való hegymászónak illik tudni tartani a felszereléssel megpakolt nehéz hátizsákkal együtt is az útra megadott szintidőt.. Hát, igyekeztünk megtenni a tőlünk telhetőt..

A Zamkovsky-házig a túristaút igen pocskék, egyenetlen, hepehupás. Onnantól viszont jó minőségű, terepviszonytól függően járda vagy lépcső formájú, kövekkel kirakott út visz fel a menedékházig. Nagyjából sikerül tartanunk a megadott szintidőt, így éppen vacsoraidőben érkezünk meg a házba. Előbb-utóbb megérkeznek a többiek is. Vacsora közben rövid köszöntés és az elkövetkező hét eltöltésének mikéntje kerül ismertetésre, valamint nekünk, oktatmányoknak (Huszár Gyuszi terminológiája) is meg kell fogalmazni a tanfolyammal és magunkkal szembeni elvárásokat. Az este hátralevő részében a felszerelés összeválogatása és bepakolása a feladat.

Az első napon a mi hatfős csapatunk Gyuszi és Judit vezetésével a Baranie Rohy fal felé veszi az irányt, hogy egy rövidnek számító kb. 1 órás gyaloglással nekivágjunk tátrai első utunknak, a Sadovka cesta-nak. Az út nem nehéz, de annál látványosabb és érdekesebb. Jómagam először mászok sziklát a Tátrában, és megdöbbent, hogy a grániton mennyire jól megtapad a mászócipő (az oszolyi simára koptatott, csúszós-zsíros lépések régi múltbeli rossz emlékek csupán). Gyusziék útmutatása alapján igyekszik a mászócsapat elsajátítani a fúrt nitteket nélkülöző mászóúton való biztosítás mikéntjét, szemünkkel mászás közben folyamatosan keressük az ékeknek, friendeknek való helyet, a meggyűrűzhető sziklatömböket. Judit és Gyula másznak előre, mögöttük az általunk alkotta két mászóparti hol párhuzamosan, hol egymást megvárva követjük őket. Szépen haladunk felfelé, szerencsére senkinek sem akad igazából gondja a mászással, csak az időnként egymást keresztező kötelek okoznak néha egy kis galibát. Kora délután szállunk ki az útból a majdnem a csúcson lévő Baranie Galerián. Judit az első sikeres tátrai mászás jutalmaként csúcs-c sokival kínálja körbe a társaságot, majd összecsomagolás és indulás lefelé. De a kalandoknak még nincs vége, a lejöveteli út ugyanis majdnem olyan kihívás, mint maga a sziklamászás. Nem könnyű sem megtalálni, sem végigmenni rajta. Majd két órába kerül, míg visszaérünk a menedékházhoz. Utunk során keresztezünk néhány hófoltot, ahol egyesek – rövidítés gyanánt - kipróbálják a bakancssízés. Akinek sikerül, tényleg sok időt és energiát megspórol, aki viszont hibázik, annak havon csúszás lesz a jutalma. Este a házban finom vacsora várt ránk, melynek során oktatóink felhívják a figyelmet a „mindent meg kell enni, különben a házigazdák majd azt gondolják, hogy túl sok az étel és kevesebbet fognak adni” szabályra. Néhányunknak valóban túl nagy egy adag, szerencsére mindig akad néhány jelentkező, aki magát feláldozván elpusztítja a maradékot.

Második napi mászóutunk a Siroka Vesa klasszikus útja, amihez lévén hogy a Nagy-tarpataki Völgyben van,  már egy kicsit többet kell gyalogolni. Átküzdjük magunkat a Vöröstorony hágón, mely önmagában is felér egy kisebb mászással. A hágó után letérünk a turistaútról, és a falfotó alapján igyekszünk megkeresni a beszállót, mely feladatot Gyusziék ezúttal már ránk bíztak. Nem olyan egyszerű, ugyanis ennek az útnak három külön beszállóhelye is van, és a falfotóra ráhúzott vonalakat nem igazán sikerül beazonosítani a sziklán. Hosszas tanakodás után sikerül konszenzusra jutni, bár utóbb kiderült, végül mégsem teljesen ott indultunk el, ahol kellett volna. Kihasználván a több beszállás lehetőségét, a partik külön-külön utakon indulnak el, hogy ne tartsák fel egymást. Élvezetes mászásban van részünk. Az idő gyönyörű, a hely nemkülönben.  Egy hosszabb traverz után találkozunk a többiekkel, és együtt folytatjuk az utat.

Kisebb dilemma alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a mászó párosok milyen módon kövessék egymást. Menjenek egymás mellett párhuzamosan vagy a második csapat első embere csak az első csapat második embere után induljon neki. Mi tanulók inkább ez utóbbit választanánk, hiszen így mindkét elöl mászó saját maga fedezheti fel az utat, nincsen árulkodó kötélvezetés, a jó biztosítási helyeket eláruló bennhagyott köztesek. A másodmászónak pedig nem kell bajlódnia az egymást keresztező kötelek kiszabadításával. Gyula és Judit azonban igyekeznek rávezetni minket a gyors mászás fontosságának felismerésesére. Hiszen amíg a második parti kivárja, hogy az első felérjen, sok hasznos idő elmegy, arról nem is beszélve, hogy az időjárás is elromolhat.

Szerencsére ez most nem következett be, bár elég későn szálltunk ki az útból és a leereszkedés is sokáig tartott. Éppen vacsoraidőre érünk vissza szállásunkra.  A Téry ház félpanziós ellátása alapvetően nem rossz, ezen az estén csokoládékrémmel töltött gombócokat kapunk vacsorára. Az esti beszélgetés során Matyitól megtudhattunk, miért is fontos egy hegymászó számára, hogy szeresse a sört: mert jelentős mértékben hozzájárul az elvesztett folyadék visszapótlásához. Ezt a bölcs tanácsot szinte mindenki igyekezett megfogadni.

A harmadik napon mentünk a legközelebb lévő mászóhelyre. A Sárga falon lévő Korosadowicz út beszállója alig több mint fél óra gyaloglásra volt a háztól. Négy kötélhosszból állt az út, melyből egy szakasz jelentett igazából komolyabb kihívást. Volt benne egy izgalmas repedésmászás, majd egy reibungos, fogásokkal nem igazán rendelkező táblán kellett traverzálni. Hogy a dolog még izgalmasabb legyen, a két tanulóparti egyszerre mászta az utat, így még a másik csapat kötelével is meg kellett birkózni. A nehézségek után jutalomként a Sárga fal csúcsáról látható gyönyörű panoráma kárpótolt, ahonnan is a Kis-Tarpataki Völgy valamennyi tengerszeme egyszerre volt látható. Az időjárás – mint a tanfolyam egy hete során szinte valamennyi napon – ma is a kegyeibe fogadott minket.

Azonban hátra volt még a fekete leves: valamennyi út közül itt volt a legnehezebb dolgunk az ereszkedéssel. A hosszú, meredek úton rengeteg kisebb-nagyobb mozgó kő volt, így a legnagyobb óvatosság mellett is sikerült egy-kettőt lerúgni. Gyusziék a kellő távolság tartására intettek bennünket, melynek fontosságát néhány lerúgott kő után mi is beláttunk. Végül is mindenki megúszta „találat nélkül” az ereszkedést.

Mivel viszonylag korán érkeztünk vissza a házhoz, délután kisétáltunk néhány közeli, kisebb sziklatömbhöz, hogy megismerkedhessünk a szegbeverés és kiszedés rejtelmeivel. Az ékek, friendek és tricamek egyre nagyobb elterjedésével még az egyébként fúrt nittekben nem igazán bővelkedő Tátrában is egyre kevésbé jellemző a régebben alapfelszerelésnek számító kalapács és szögek használata. Ennek ellenére nem hátrány, ha a hegymászó tisztában van ezen eszközök megfelelő használatával, ugyanis egy, a kellő helyen és időben megfelelően bevert szög mind fizikailag, mind pszichésen fontos biztosítást jelenthet. Arról nem is beszélve, hogy egy kalapács és néhány szög egy friendhez képest elenyésző összegért beszerezhető.

A negyedik napon a korábban már megismert Baranihe Rohy falhoz mentünk mászni, a Sadovka cesta mellett lévő Lukes utat tűztük ki célul. Az út legnehezebb része négyes volt, és ennél a résznél meglehetősen szellősen lehetett csak köztest elhelyezni. Izgalmas szakasz volt. Közben szépen lassan elkezdtek gyülekezni alattunk a felhők, látszott, hogy ezen a napon nem lesz olyan szerencsénk az idővel, mint eddig. A felhők idővel utolértek, majd be is borították az egész hegyoldalt, néhány tíz méterre lehetett csak ellátni. Gyusziék lankadatlanul gyorsabb tempóra noszogattak minket: Igyekezzünk, mielőtt kitörne valami vihar! Egyszer csak elkezdett szemerkélni az eső. Majd a vihartól való félelem további fokozására, a távolból baljós morajlás ütötte meg fülünket. Próbáltunk gyorsabbak lenni. Szerencsére elértük a kiszállást komolyabb csapadék nélkül, ám a szokásos nézelődős-pihenős eszem-iszom csúcsélmény helyett most csak gyors pakolás volt és irány lefelé. Már túl voltunk a Zöld-tavi hágón és az ereszkedőút nehezebb részén, amikor az eső komolyan rákezdett. Rendesen átázva értünk vissza a házhoz.

Az utolsó tanfolyami napon a Kis-jégvölgyi Csúcsra felvivő Nap útját másztuk meg. Ennek az útnak a különlegessége az, hogy – a Tátrában nem jellemző módon – a standhelyeken rendes fúrt nittek vannak. Emiatt igen kedvelt, népszerű mászóút.  Elnevezéséhez nem volt hűtlen, egész nap rendesen tűzött a nap, így a beszállóhoz vezető meredek, kaptatós út igen izzasztó volt. A mászásnak két izgalmasabb szakasza volt: egy eléggé kitett, négyes nehézségű, időnként traverzáló és emiatt rendesen megtörő kötélvezetést eredményező szakasz; valamint egy ötös nehézségű repedésmászás. Időközben utolért minket egy lengyel mászópáros, de türelmesen kivárták, míg a mi három partink elhalad, nem akartak megelőzni. Élvezetes, szép mászás volt, méltó befejezése ennek az élményekben gazdag sziklákon töltött öt napnak.

Szombaton a társaság pár tagja – lévén hogy a tanfolyam véget ért – hazafelé vette az irányt, míg mások, kiegészülvén néhány otthonról a hétvégére kiérkező klubtársunkkal, mászással vagy túrázással töltötték a napot. Este még egy vasárnapra tervezett, rövid búcsúmászás terveit szövögettük, amit azonban a völgyben gyülekvő esőfelhők látványa egyre kétségesebbé tett. Vasárnap reggel aztán ablakon kopogó esőre és néhány méteres látótávolságot eredményező ködre ébredtünk. Így aztán a tervezett mászásból nem lett semmi, helyette maradt a majd három órás visszaút Ótátrafüredre, végig szakadó esőben. Az élményt tovább fűszerezte, hogy a leesett nagyobb mennyiségű eső hatására a völgyben folyó patak jócskán felduzzadt, és több helyen is szabályosan elmosta a turistautat – gázlót kellett keresni. Mire leértünk parkolóba, rendesen át volt ázva mindenki. Sajnos a felhők eltakarták a Tátra csúcsait, így búcsúlátványban nem volt részünk. De emlékeinkben azóta is őrizzük az itt eltöltött egy hét mászásának szép emlékeit.
Krajcsó Árpád

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Krajcsó Árpád

Number of Comments:

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinatanfolyam

Lavinatanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2018. február 10. – 12-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az alapfokú tanfolyamon szereztél. Itt már ismerni kell a...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték, de célszerű, hogy már a tátrai téli tanfolyamon is túl legyenek. Az egyhetes tanfolyam...

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfo…

Itt kezdődik a hegymászó pályafutásod! Ez az első lépés, hogy önálló hegymászó legyél. Az itt megszerzett ismeretek nélkülözhetetlenek, ha a hegyek között szeretnél túrázni, legyen szó akár via ferrata-ról, magashegyi...

Archívum

2002

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is