magyar-hegymaszo-oktatok-2

Nyári magashegyi tanfolyam - egy tanuló élményei

Írta: 

Július harmadik hetében tartotta a MAHOE idei nyári magashegyi tanfolyamát a Magas-Tátra Kistarpataki-völgyében.

Gyurival és Zolival július16-án délelőtt indulunk autóval a Keleti-pályaudvartól. A csapat nagy része már hajnalban elment vonattal, amivel mi vidékiek nem tudtunk élni korai indulása miatt. Mivel a tanfolyam időpontja adott volt, így meg se néztem előre az időjárást, csak remélem, hogy nem lesz hóvihar, vagy többnapos esőzés. Derűs időben lépjük át a határt, bizakodva haladunk észak felé. Fél 3 körül érünk Ótátrafüredre, ahol az autó állapotának megóvása miatt mindenképpen őrzött helyen akarunk parkolni. A Grand Hotelnél nincs hely, így a tőle néhány száz méterre nyugatra fekvő Hotel Atryum-ban hagyjuk a kocsit. Ennek először nem igazán örülünk, később viszont annál inkább, mivel itt nem kell fizetni. Ezzel sikerül megspórolnunk legalább 7-8E HUF-nak megfelelő összeget. Utoljára még a széldöntés előtt voltam a Tátrában, így megdöbbenve látom az iszonyatos pusztítást. A 7 perces felvonóutat követően terjedelmes csomagjainkkal fél 4 után elindulunk a Magistralen. Pakoláskor – Zolival együtt - a 2 hátizsákos figura mellett döntünk, aminek következtében erősen karácsonyfaszerű külsőt sikerül öltenünk. A felvitt holmi mennyiségét tekintve azonban Gyuri messze veri a mezőnyt, legalább 40 kilós(!) hegyiretiküljével. A hőmérséklet valahol 5-8 fok körül mozog, köszönhetően a területre nem sokkal ezelőtt beáramlott sarkvidéki eredetű levegőnek. A csomagok, na meg a 800m szintkülönbség azért szolgáltat annyi hőmennyiséget, hogy rövidnadrágban és vékony, feltűrt ujjú pulcsiban sem érzem igazán a hideget. A Zamkovsky-háznál a Kistarpataki-völgy felé indulunk, rátérve a zöld jelzésre. A Téry-ház előtti szakaszon többször be kell fordulni az egyre viharosabban fújó szél irányába, mivel az, a csomagok nagy felülete miatt rendre le akar minket tessékelni az ösvényről. Esőt viszont szerencsére nem kapunk a nyakunkba, csak Gyuri egy kis havat. Az érkezés után vacsora, majd rövid megbeszélés következik, ahol eldől, hogy másnaptól a párosok melyik oktató felügyelete alatt fognak mászni. Meseszerű az arány, 11 tanuló jut 6 oktatóra. Ebből következően Zoli végig oktatóval mászik, első nap hozzánk társulva, míg második naptól a később érkező Csapajevvel párt alkotva. A felszerelések elrendezése után még mindenki legurít egy pivo-t, aminek korsójából Matyi rutinosan már a vacsora előtt lealkudott 10%-ot ottlétünk idejére. Meghallgatjuk Gábor érdekes és rendkívül alapos ismeretekre utaló előadását a völgy felfedezéséhez kapcsolódó magyar vonatkozású mászásokról és a Téry-ház történetéről. Korán nyugovóra tér a társaság, ahogy – az utolsó este kivételével - a tanfolyam többi napján is, mivel a reggelit 6-ra kérjük Mirotól (a ház gondnokától), a túrák pedig fél 7-kor indulnak.

Az első napon oktatónkkal, Ervinnel a Fecske-toronyra megyünk, ahol a középső DNY-i pillért másszuk. Derült napos, viszont meglehetősen hűvös és szeles időnk van. Az út nem kíván különösebb erőfeszítéseket, de ahhoz éppen megfelelő, hogy kiderüljön, tudunk-e standot építeni, köztest elhelyezni biztonságosan, stb.. 7 hosszból érünk fel, mely után tudatosul bennünk, hogy a Tátrában a lemenet komoly körültekintést, tájékozódási képességet, vagy ezek hiányában legalább helyismeretet igényel. Mivel időben visszaérünk a házhoz - rövid evés-ivás után - túrázni indulunk a Jégvölgyi-csúcsra. A szép délutáni napsütésben látunk zergéket és mormotákat is, melyekkel való találkozás a későbbiekben már megszokottá válik. Miután felérünk a nyeregbe, konstatáljuk, hogy a vacsora 6 órás időpontja miatt vissza kell fordulnunk. Fotózás és a csúcsok nevének gyakorlása után bakancssível fűszerezett lemenet következik. A vacsora után lerajzoljuk a mászott utat, majd az esti előadás keretében Ervin elmeséli nekünk a frankót az alpesi mászófelszerelés összeállításáról és használatáról.

Második nap félkötelekkel felszerelkezve, immár hárman (Ervinnel és Gyurival) indulunk a Zöldtavi-csúcsra (3 másik partival együtt). Ma én vagyok a kijelölt túravezető (természetesen oktatói felügyelet mellett), így első feladatként beírom magunkat a könyvbe, majd a beszállást keresem meg. Rajtunk kívül csak egy parti tervezte mára a „Sadek” nevű utat, tájékozódási problémák miatt azonban később a másik 2 társaság is átmászik alánk. Az útnak van néhány szép hossza, ami élvezetes mászást kínál, biztosítási lehetőségek is akadnak bőven, gyönyörű a táj, így aztán jókedélyűen szállunk ki. Gyaloglás a törmeléklejtőn, csúcskönyv, napozás, csúcsok tanulása-ismétlése, majd lemenet az erős napsütésben. Az energia pótlása után szögelést és rögtönzött trepnizést tanulunk a ház közelében. Az esti knédlievést követően a tátrai időjárásról tudunk meg hasznos információkat Lacitól.

Harmadik nap Gyuri vezet minket a Markazit-torony tövébe, az „Út a Naphoz” beszállásához. Már odafelé is nagyon tűz a Nap (stílszerűen), így számos ruhadarabunktól megszabadulunk. Az út jó része árnyékos, de a meleg miatt végig csupán termoalsóban mászom. A bemosakodást követően, kezdésképpen nagy örömömre találok egy Gálfy-féle kallert/vagy egy sört (ekkor még nem tudom). (Később kiderül, hogy nem Zoliék hagyták itt előző nap, tehát kallerem lett. Hurrá!) Gyuri kezdi a mászást, melybe később Ervin is bekapcsolódik, így mindenkire 2 hossz jut. Egyre inkább belejövünk, gördülékenyebben megy már a biztosítás, a standépítés és a félkötelek kezelése. A kulcshossz tartalmaz egy bevágásban futó rövid V-ösnek tartott betétet, ami azonban inkább V- szintű, ráadásul szög is van benne. Az azelőtti IV+ -os hossz szerintem érdekesebb, nagyon szép kitett helyen vezet.

A kiszállást követően I-es gerincmászás vezet a csúcsra, majd helyenként I-es mászással ötvözött dzsuvakuloár lefelé a Kisnyereg-hágóba. Itt meglepve tapasztalom, hogy vannak emberek, akik önszántukból gyalogolnak felfelé a poros, fehér, kőbányaszerű terepen. Ez nem éppen a legszebb része a helyi túraútvonalaknak (persze tervezéskor a térképen ez nem látszik). Visszatérés a házba, sörözés, napozás, majd vacsi után Tamás révén fejtágítás következik a tátrai kalauzokról. Kijelöljük a másnapi utat, melyre Ervin is hamar rábólint, főleg miután megtudja, hogy van benne egy hátrahagyott friend.

Negyedik nap ismét nekem jut a vezetés feladata, Matyiékkal és Csapajevékkel együtt indulunk a Vörös-toronyra. A tanfolyam leghosszabb gyaloglását követően beszállunk a „Motyka”-ba, míg a másik 2 parti a „Klasika” nevű útba. Az első hossz elölmászása érdekes feladat, az elején könnyen pakolom a friendeket egy repedésbe, míg a felső, szenteltvíztartós rész gyakorlatilag biztosíthatatlan (igaz egyáltalán nem nehéz). A következő, balra tartó hosszban találunk egy hajlított trapéz éket, amit Ervin kb. 4 másodperc alatt kivesz, majd közli, hogy visszateszi, de ne hagyjam ott semmiképpen. Ékszabadítási technikám valószínűleg a régi tulajdonos szintjéhez konvergál, mert vagy 3-4 percembe kerül, míg kierőlködöm. Következik egy V-ös átlépő, ami előtt ott virít a pirospofájú friend. Ervin indul utoljára, hogy nyugodtan dolgozhasson. Bár mondja, hogy együnk-igyunk míg kiszedi, gyorsan (5-6 perc) végez. A következő 2 hossz ismét érdekes kihívásokat rejt egy pikkely és egy rövid áthajló szakasz formájában. Az út változatos mozgásformákat kíván, a repedésmászástól a reibungon és áthajlásmászáson keresztül egészen az oldalsó és alsó piazig.

Az öt nap során megismert utak közül számomra ez az, amit szívesen másznék még egyszer a jövőben. A kiszállás előtti, két könnyebb hossz sem csökkenti az élményt. Pakolás, ücsörgés a csúcson, majd időnként II-es mászással lefelé a kuloárban. A felhők már gyülekeznek, az időjárás kezd hasonlítani az itt megszokotthoz, de aznap még megkímél bennünket az esőtől. Túránk legnehezebb szakaszához érünk, ereszkedés a Vörös-torony hágóból, miközben a láncon legalább 100-an küzdenek felfelé (Ervin - saját bevallása szerint - sem látott még itt ennyi embert). Reggel óta valakinek sikerült egy terjedelmes világosbarna bóját elhelyeznie a lánctól kb. 20 centire (eeez igen! férfimunka volt!). Úgy látszik némelyeket megviselt pszichikailag ez a via ferrata-ra emlékeztető betét. Az út alatt mászunk a sziklán, majd Gyuriék megelégelik és bakancssível ledöngetnek. Párosunk végzett a tanfolyammal, megvan a négy sikeres mászónap. Köszönetet mondunk Ervinnek, aki nagyon jó oktatónk volt. Ezt bizonyítja, hogy minden nap teljesítettük a kitűzött célt, nem ért bennünket baleset, nem kiabált velünk egyszer sem, a kulcsszakaszok mászását mindig átengedte, nem tévedtünk el sem a felmenet, sem a lemenet során, legkésőbb fél háromig mindig visszaértünk, betartottuk a fokozatosságot, azaz mindig egyre nehezebbet másztunk és mivel minden nap más csúcsot látogattunk, ezért a lehető legtöbb lejöveteli útvonalat ismertük meg.

Ötödik napon a csapat egy részének még szüksége van mászásra a tanfolyam befejezéséhez. Azok közül, akik végeztek, egyesek hazamennek, mert elfáradtak, van aki túrázni indul, mi pedig Zoliékkal együtt (természetesen) a mászás mellett döntünk. Ők a Korosadowicz-ra mennek, mi a Jégvölgyi-csúcsra nézünk ki egy, a Brncalov pillértől balra futó utat. A felhők már reggel jelzik, hogy ma nem ússzuk meg égi áldás nélkül. A háromnegyed órás gyaloglás után öltözködés, a hólejtőről egy hasadék felett ugrás a sziklára, standépítés, majd egy gyors könnyű hossz a rámpán 3 köztessel (Grósz-útban, indultunk). A harmadik hosszban kisebb patakkal találjuk szembe magunkat. Minden csuromvíz, Ervin vállalja magára a révész szerepét. Eddig bírták a felhők, elkezd esni az eső. Ereszkedni nem szeretnénk, ezért maradunk a Grósz-útban, amit vizesen is ki kell tudnunk mászni. Jön néhány könnyű hossz, majd jobbra fordulunk egy lejöveteli úthoz hasonlító, kuloár kinézetű bevágásban. Az eső közben eláll, az utolsó II-es körüli 100-150 méteren kötél nélkül megyünk egyenesen a csúcsra. Csúcsdiákcsemege, pakolás, miegyéb, lefelé megismerjük a rárót (5. lejöveteli útvonal) és sietünk a házba, hogy odaérjünk még a Sárga-falhoz. Evés közben távcsővel megállapítjuk, hogy (legalábbis a háztól nézve) száraz az út. Készülődés, majd nekiered újra az eső, így lőttek a „Korosadowicz”-nak. Vacsora előtt-közben-után sörözés, értékelés, feedback Matyinak, aki bár külön előadást nem tartott, folyamatosan ontotta magából a magashegyi mászással kapcsolatos hasznos információkat és történeteket, bármilyen szituációban (pakolás, napozás, mászás, evés, gyaloglás) a tanfolyam során, kontrakcióban tartva figyelmünket. Estére némi elcsúszás, mivel másnapra már kifejezetten rossz időt ígér H. Bóna Márta, így nem tervezünk mászást. Csapajev is mintha fáradna, kicsit lassabban folyik belőle a hülyeség, de azért még késő este is fenntartja a jó hangulatot.

Utolsó nap a már szinte délelőttnek tekintett hét órára kérjük a reggelit, a pakolás után pacsi mindenkinek, indulás lefelé. Sok vidám és tanulságos élménnyel gazdagodva hagyjuk el a házat. Gyuri még tesz egy bónuszkört fent felejtett kabátja miatt, Ótátrafüredről visszatekintve pedig már sötét felhők takarják el a csúcsokat. Poprádtesco és címcsere után búcsúzkodás a Keletinél és a Délinél, majd irány haza annak reményében, hogy mielőbb visszatérhetünk országunk legmagasabb ormai közé…

Donát

MAHOE

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tovább a kategóriában: Téli tábor 2018 »
Number of Comments:

AKTUÁLIS TANFOLYAMOK

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
Elõzõ Következõ
Lavinatanfolyam

Lavinatanfolyam

A MAHOE tanfolyamot hirdet lavinával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására, hegymászóknak, barlangosoknak, síelőknek és mindenkinek, aki a havas hegyekben jár. Helye: Magas-Tátra, Poprádi-tavi ház.Ideje: 2018. február 10. – 12-ig (2...

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Téli alpesi hegymászó tanfolyam

Bárhová indulsz túrázni a hazai hegyeken kívül, előbb-utóbb havas, firnes, jeges terepre kerülsz. Itt már nem elegendő az az ismeretanyag, amit az alapfokú tanfolyamon szereztél. Itt már ismerni kell a...

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő tanfolyam

Gleccserjáró és expedíciós előkészítő ta…

Ez egy kemény hegyi tanfolyam. Ide csak azok jelentkezését várjuk, akik már az alapfokú tanfolyamot elvégezték, de célszerű, hogy már a tátrai téli tanfolyamon is túl legyenek. Az egyhetes tanfolyam...

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfolyam

Tavaszi bejárós alapfokú hegymászó tanfo…

Itt kezdődik a hegymászó pályafutásod! Ez az első lépés, hogy önálló hegymászó legyél. Az itt megszerzett ismeretek nélkülözhetetlenek, ha a hegyek között szeretnél túrázni, legyen szó akár via ferrata-ról, magashegyi...

Archívum

2002

NAPTÁR

Kövess minket a Facebookon is