Nyűgösen ébredek, félálomban nem tudom eldönteni, hogy 6 óra van, vagy már 7. (Vajon áltállt magától a telefon az új időre éjjel?) Aztán egy fekete tea segít, hogy összeszedjem a mászócuccot. Bedobok még egy plusz sisakot és beülőt is, hátha szükség lesz rá, és irány Csobánka. A Margit hídnál beszáll Juli, aki csak 10-ig ér rá, de mégis jön mászni, mert nem bír a kíváncsiságával. Éppen 9, amikor a találkozóhelyre érünk az oszolyi sziklák alatt. Sehol senki. Lehet, hogy mégse volt annyira jó ötlet ez a nyílt nap?