Már megint Kalamárka!
Mintha mondtam volna már, hogy ezzel a hellyel nem lehet betelni. Mikor először másztunk itt akkor mesélt Gábor a KalamárKAPról, én pedig a hellyel együtt ezt sem tudtam kiverni a fejemből, nem volt választás: ott kellett lenni!

Veszélyesen kezdtem ezt a veszélyes évet :D
Jimmy Hendrix, Curt Cobain, Janis Joplin, Jim Morrison, Jean-Michel Basquiat, Amy Winehouse után én is megkezdtem a 27. évemet. A véletlenek egybeesésének köszönhetően éppen a születésnapomon került sor az első téli magashegyi mászásomra. Dékány Mátéval már egy ideje tervezgettük, hogy mászni kellene a Tátrában valamit, ami nekem, mint kezdőnek, és neki, mint haladónak is megfelel. Olyat, amiben senki nem feszegeti a határait :) Aztán kiderült, hogy mégis feszegettük a határokat, de a veszélyt elkerülve. 

Annak ellenére, hogy a sziklamászással már jóval régebben közelebbi ismeretséget kötöttem, az első több kötélhosszas utat csak idén tavasszal az után másztam meg, hogy az alapfokú tanfolyam után a MAHOE a tagjai közé fogadott. (Számomra az is itt tisztult le, hogy a sziklamászás eredendően hegymászás. A max. 30 méteres sport utak világában sosem jutott eszembe hogy a függőleges méterek megtételével én most valójában hegyet másznék (mert nem is!)). A Grazer Bergland-i mászás elég könnyed és élmény teli ízelítő volt a több kötélhosszas mászásban rejlő lehetőségek megneszelésére. A nyaram úgy telt el, hogy nem volt lehetőségem több hosszú utat mászni, viszont elmélyedhettem a tanfolyam után beszerzett közteseim használatában, egyre inkább forgatva a fejemben valami igazán alpin jellegű út megmászását.